Van itt olyan anyuka is akinek jó gyereke van?

Együtt érzek veled. Nekem is sokszor ez a problémám.

Másfél évesemnek általában egyszer kell csak elmondani valamit és megy és megcsinálja, vagy épp leteszi, amit nem szabad. De a játszótéren.... Hasonlókban van része, mint a tiédnek... :(((

Lányom még nem rossz, persze fogalmam sincs milyen lesz később (most másfél éves). No, persze rá szólok, ha kell, nem fogom hagyni hogy homokot dobáljon egy babakocsiba.

A játszótereken szoktam találkozni nagyon rossz gyerekekkel, de többségében nincs bajom a gyerekekkel. A legtöbbet azért fegyelmezik a szülők, és figyelnek rájuk. Az az 1-2 gyerek meg, aki rossz, annak el is tűnik jóformán az anyja, a gyerek meg azt csinál, amit akar. Ez tényleg bosszantó.

Igen, nem vagyunk egyformák - így a gyermekek sem azok.

Igazából ahogy körülnézek, utánaolvasok, azt tapasztalom, hogy össze tehetem a két kezemet, hogy a 2,5 éves fiam ilyen, amilyen. Nem mondom, a dackorszak nála is jelen van, de egy nagyon kezelhető, értelmes, együttműködő kisgyerek. Bármilyen nehéz tartani magunkat, de mindvégig megpróbálunk nagyon következetesek és türelmesek lenni hozzá. Szerintem ez a legfontosabb és persze a harmonikus család, amit "otthonról hoz".

Épp azért olyanok, amit írtál: mert a szülők nem figyelnek rájuk.

Ha egy szülő szépen szól, akkor is lehet hogy rosszalkodik a gyerek, de legalább látod, hogy próbálkoznak. De egyesek felfogása az hogy a gyerek fejlődjön szabadelvűen, csináljon amit akar...hú de jó...

Meg is lesz az eredménye.

Ja, itt egy vicc ezzel kapcsolatban:

"Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:

- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltalál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.

- Mit akar? – reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!

A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszülős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:

- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!"

Én is így voltam a második gyerekemmel (aki kislány amúgy) nem szórt nem evett kavicsot, nem hajtott bele játékból másba motorral, nem fogdosta a kukákat, majd a cigicsikket és nem fogdosott botokat. Azaz egyszer megpróbálta, én rászóltam, ő letette. De "szerencsére" nekem ő az első gyerekem után következett, aki viszont mindezeket megcsinálta.

Így sokkal sokkal toleránsabb vagyok az ördögfiókákkal szemben és egyszerűen jobban résen vagyok hogy ne az én lányom legyen a boxzsák. És rászólok más gyerekére ha az anyja nem szól rá.

Mert igen, nekünk is jogunk van játszózni, na de az ördögfiókának is!! És pontosan tudom (látva az első gyerekemet) hogy bizony van olyan akinek a 20szori rászólás és a 10szeri hazacipelés se használ...egyszerűen ki kell nője.

A fiam ma már 4.5 éves jól nevelt, normális gyerek de másfél 2 évesen komolyan néha féltem vele kimenni az utcára olyan dolgokat tudott kitalálni...