Ha megszületett a kistesó, hogy oldjátok meg a "nagy" bölcsibe, oviba vitelét, hazahozatalát? 3 hetes a kicsi, a nagy holnaptól megy megint bölcsibe, csak nem tudom hogy csináljuk reggel -délután?!

Kedves 7-es! Attól, hogy 3 gyereked van, és eddig nem történt smemi baj, még közel sem helyes a gondolatmeneted.

Mondom ezt úgy, hogy nekem meg 5 csemetém van, és sokszor nagyon komoly szervezéssel jár a mindennapi tennivalók megoldása. De még így sem megyek a kicsiktől hallótávolságon kívülre, mert féltem Őket.

A gyerekek számának semmi köze a felelősségteljességhez!!Ajjajj, de még mennyire nem!

Valaki egész életében játszik a tűzzel és nem történik baj, másnál meg a legelső baklövésekor hatalmas baj történik.

Ilyen az élet.

Ha valaki, hát én nem vagyok paramami-fajta, akik régebb óta írogatnak ide, azok tudják is ezt rólam, már megismertek a válaszaim alapján. De egy kisbabát egyedül hagyni a házban akár csak nyolc percre is, nos az nekem sem fér bele. Mi van, ha történik valami otthon? Mi van, ha engem üt el az autó az utcán és senki se tudja, hogy otthon hagytam egy kisbabát? Mi van, ha mégsem jövünk 8 perc alatt haza a nagyobbal - az én nagyobbom is ovis, nem lehet behatárolni, hogy mennyi idő, mire hazaérünk, pedig én is egy utcányira járok érte... Van, hogy a nagyobbom mondjuk épp a wc-n van, vagy az óvó néni akar valami fontosat mondani, ezer dolog lehet... Soha nem szabad egyedül hagyni egy kisbabát a lakásban, lehet, hogy nem történik semmi, de az ördög nem alszik... Akkor inkább vállalom, hogy akár felébresztem és úgy megyünk a nagyobbért.

A múltkor a kicsi beteg volt és bealudt nem a szokott időben. Két választásom volt: vagy fölébresztem - ha nem lett volna más alternatíva, megpróbáltam volna felöltöztetni és belevarázsolni a babakocsiba, kockáztatva, hogy fölébred - vagy a nagyobbért kések egy negyed órát. Odaszóltam az óvó néninek, hogy meg kell várjam, amíg a férjem hazaér (szerencsére haza tudott jönni ebédidőben ő is), mondja meg a lányomnak, hogy megyek érte, ne izguljon és legyen szíves addig engedje játszani a nem alvós csoportban, amíg odaérek. Nem volt gond, a lányom észre se vette, hogy később mentem és egyébként a fiam se ébredt föl, amíg megjártam az ovit oda-vissza, de én így voltam csak nyugodt, hogy az apja otthon volt.

Kisbabát magára hagyni, úgy hogy te kimész az ajtón, a kapun.....ááá, szavakat nem találok rá.Természetes hogy nem áll ott az ember a feje fölött, na de magára hagyni teljesen.Ezen az oldalon ezt nem reklámoznám inkább.

Bocsi hogy nem válaszoltam, de magkapta a szemem.Nekünk messze van az ovi amúgy, és ha lesz kistesó akkor valószínű hogy együtt a kicsivel majd autóval elvisszük, és hozzuk, csak össze lehet hozni úgy az időbeosztást.

Teregetni úgy szoktam, hogy a babahordozóban magammal viszem a legkisebbet, a nagyobb meg jön velem. Ha meg rossz az idő, úgysem kinn teregetek. A fahasítás, fabehordás nálunk esti munka, amikor itthon van a család. Az állatokat reggel a férjem intézi 5-kor, mielőtt munkába indul, az esti turnusnál már megint együtt a család.

A kertbe ki szoktam vinni a járókát, árnyékos helyen elvannak benne a gyerekek valameddig.

Nekem sincs napközben segítségem, ráadásul a tanyán kicsivel több a munka, mint falun, vagy városban. Pontosan ezért igényel komoly szervezést, hogy minden kész legyen, minden gyerek időben ott legyen a suliban, és mindig felügyelet alatt legyenek a kicsik.

Én is ki kell, hogy menjek néha a lakásból, tavaly a régi házunknál én is fát aprítottam, begyújtottam (a melléképületben volt a kazán), nekünk is volt nagy kert, stb. De fahasogatás közben is be lehet hallgatózni, felébredt-e a kicsi, ki lehet vinni babakocsiban az udvarra(legtöbbször ezt tettem), fűnyíráskor hordozókendőben kötöttem magamra - én is egyedül voltam mindenre, a férjem rengeteget dolgozik.

Most könnyebb, modernebb a ház, gázfűtés van és pici a kert. De épp most olvasom Ranschburg Jenő könyvét, aki azt írja, hogy azért sem szabad magára hagyni egy kisbabát, mert ha felébred és sír, komoly idegrendszeri károsodás érheti, ha perceken át magából kikelve üvölt és senki nincs ott, aki szólna hozzá, fölvenné...

De bocsánat, kedves kérdező, hogy más témában vitát nyitottunk itt nálad.