Hogy kezelitek ha a gyerek lodit tuloz vagy kiszinezi az igazsagot?

Ezt úgy hívják, hogy fantáziahazugság, és ebben a korban tök normális.

Ez jött fel elsőre a google-ban a szóra, szerintem nagyon jó cikk: [link]

Nincs ebben szerintem semmi rossz, ő ezeket ilyenkor talán tényleg elhiszi. Én mindig mosolygok rajta, amikor a fiam ilyeneket talál ki. Ő állandóan olyanokat ad elő, hogy "Én láttam ám egy olyan embert, aki..." miközben nyilván nem igaz :) Pl. egyszer megkérdezte, hogy ha a hangyák fel tudnak mászni a falon, akkor az emberek miért nem, én elkezdtem magyarázni, hogy miért, ő meg rögtön mondta, hogy na de ő azért látott ám egyszer olyan embert, aki tudott. Kérdeztem, hogy ugyan mégis hol láttad, hát rögtön rávágta, hogy amikor egyszer sétált Ő EGYEDÜL a városban, akkor látta :D

A másik ilyen, amikor megkérdezem, hogy mi ez a morzsa a földön, és azt mondja, hogy bejött egy boszorkány/betörő, és az csinálta, na jó, ez valószínűleg tudatos kamuzás, mert utána rögtön hozza a kislapátot, hogy segít összesöpörni.

Szerintem aranyosak az ilyen vetítések, emlékszem, gyerekkoromban én is állandóan ezt csináltam, aztán leszoktam róla persze :)

en azt mondom neki, hogy varj, elobb meg kell neznem az orrod, ha puha, akkor nem mondasz igazat. (3 eves lesz)

amikor le probalom ellenorizni olykor rohogve menekul, fogja az orrat, vagy kivancsian nezi tenyleg puha e :D