Mit gondoltok erről?

És miért baj az ha lelép a gyerek mellől? Képzeld én is leléptem, amikor tehettem, és nem csak 1-1,5 éves kora után. Van apja, meg nagyanyaj annak a gyereknek, nem tudom miért vagyok attól jobb, ha egész nap a szoknyámon ülnek. Eljártam szolizni, barátnőzni, vásárolni, sőt apával még hosszú hétvégézni is, mikor a lányunk alig volt 1 éves.

És nem tudom Ti merre éltek, de én már a kórházból hazajövet kezdtem szervezni a gyerek bölcsijét, mert annyira nincs hely. Hűű, de szar anya vagyok....

De igen, képzeld, még ki sem bújtak az ikrek (első terhességem), és én már beszéltem róla, hogy mi lesz, hogy lesz később. Szerintem tervezni nem bűn, főleg ahogy a bölcsis várólistákról értesültem...

Én 2 évet terveztem itthon maradni a gyerekekkel, aztán úgy döntöttünk, vállalunk még kettőt, és mivel kiskorkülönbség-pártiak vagyunk, ezért "egyben" letudtuk. De alig vártam, hogy a legkisebbem 2 éves legyen, és mehessek vissza dolgozni. 6 évet voltam itthon összesen és ettől függetlenül minden gyerekem megkezdte a bölcsődét 2 évesen.

Abban sem látok kivetnivalót, ha valaki 1 évesen adja be a gyerekét, az meg, hogy előre tervez...nagyon helyes, mindent meg kell tervezni. Ez senkit nem minősít.

Engem fél évesen adtak be annak idején, és abszolút semmilyen negatív hatással nem volt sem a fejlődésemre, sem a szüleimmel való kapcsolatomra, sem a szocializációmra.