Mit tegyek hogy megbocsásson a kisfiam?

"elmagyarázni neki hogy mi történt,

azonnal felállt a kanapéról és el akart rohanni meg se akart hallgatni,"

Én most itt megállnék egyelőre, ezt a fejezetet kellene befejezni, ha letudsz majd vele ülni, hogy ne legyen "elvarratlan szál."

Utána lehet-kell majd a többin gondolkodni.

Velem ugyanez történt kiskoromban :)) 9 éves voltam mindennek elmondtam anyukámat szegényt ( ma már nem él, borzasztóan bánok minden ilyen rossz szót amit mondtam neki ) még azzal is meggyanusítottam hogy direkt üttette el mert nem szerette a kutyát :)) Pedig anyukámnál kevés állatszeretőbb embert ismertem.

Na de a lényeg hogy lenyugodtak a kedélyek és kihevertem a kutya elvesztést is:) ma már 30 éves vagyok, tökre megértem akkori önmagamat szegény anyukámat is és mostani magamat is érteném ha ilyesmi történne.

Sajnos ilyen bármikor előfordulhat. Most csalódott, szomorú, de természetesen szeret téged. Majd megnyugszik, idő kell neki. Ja és hozzátenném az után az incidens után is nagyon szerettem anyumat és ez egészen a haláláig így volt :)

Nagyon jókat mondtak a többiek, csak ismételni tudom. -

- Gyászolnia kell, nem kell most új kutya, legyen temetés, ez része a gyászmunkának, az elengedésnek.

-Tudja, mennyire sajnálod, és szeret téged minden haragja mellett.

- Nem szerette jobban a kutyát, ezt te is tudod. Sőt: Te és a kutya voltatok neki, egy buta balesetben elveszítette a kutyát -- ez aktiválhatja benne az attól való szorongást, hogy esetleg téged is elveszíthet. Mert ezt biztosan átélte már akkor, amikor anyukája elhagyta. Szinte biztos vagyok benne, hogy benne van egy könnyen aktiválódó félelem, szorongás, hogy téged is elveszíthet... (elhagyhatod, balesetet szenvedhetsz...) Érzékeny időszak ez most neki.