Mivel biztatja és erősíti magát nap mint nap az akinek 2-3 gyereke van de segítsége semmi, bébiszitterre nem futja?

hát most nem annyira jót kérdezel, úgy értem nem tudok oplyan nagyon lelkesítően pozitívan írni a dologról...4.5 , 2 évesek és 4 hónapos a legkisebb aki védekezés mellett sikerült tervezetlenül. Már 9 hetes voltam amikor észrevettem (beteg is voltam 2 hétig a gyerekek is betegek voltak mindenre figyeltem csak magamra nem így ezért nem tűnt fel hogy babás lettem, elsírtam magam mikor megláttam a pozitív tesztet) túl sok időnk nem maradt gondolkodni sem a dolgon és az első uh.n gyakorlatilag már kisember formája volt, ott már tudtam hogy hiába gondolkozunk, nem fogom elvetetni. Gondoltam majd alakulnak a dolgok, jobbra fordulnak stb. És időközben döbbentem rá hogy egyedül vagyunk a férjemmel erre a 3 pici gyerekre és hogy semmi időnk magunkra egymásra és még ez jópár évig így lesz. Anyósom még él (a többi nagyszülő már nem) és reméltem talán ha vázoljuk neki hogy milyen nem egyszerű a helyzet talán megenyhül de ez nem történt meg akárhogy is próbáltam. Anyagilag épp kihúzzuk minden hónapot így erre esély sincs hogy bárkire rábízzunk főképp 3 ilyen kicsi gyereket, de később is 3 gyereket már nem mindenki vállal be. Barátok messze, és szintén kisgyerekesek.

A hétvégéket egyedül csinálom végig a gyerekekkel, hát nem könnyű, veszekszenek egymással. De ez mondjuk életkori sajátosság ( a 2 évesem részéről főleg) úgyhogy ezt talán kinövik. Viszont sose hagyhatom rá őket senkire és napközben én is dolgozni fogok később tehát az nem lesz az én szabadidőm sem.

Egyébként a legnagyobb ovis. De vinnem kell külön foglalkozásra egy eltérés miatt, és amúgy is mivel tudják hogy a két kicsivel itthon vagyok, ezért amikor csak lehet küldik haza.