Miért elítélendő a bébiszitter segítsége, ha nincsenek nagyszülők? Ez csak Magyarországon jellemző még mindig hogy a bébiszitter egyfajta ciki, és a gyerek lepasszolásának tekintendő?

Szerintem ha semmi más segítségre nem tudtok számítani akkor szóbajön a bébiszitter. Persze felmerül hogy miért nem egy rokon vagy barátnő, de ha egyszer nincs... A kérdés hogy mennyi idős a gyerek, mert szerintem egy kicsit aki még beszélni se tud nem jó rábízni valakire aki nem ismeri...Én ismerek olyat akihez jár bébiszitter mert nem tudják máshogy megoldani a "kényelmes" életüket, de a gyerekek már 7 és 6 évesek.

Én személy szerint nem merném rábízni idegenre mert egyszerűen nem bízom meg. A nagyszűlőről meg feltételezi az ember hogy ugyanúgy szereti és vigyáz mint a szülő. Nekünk csak anyukám van mint segítő, nem tudnám mit csinálnék ha nem lenne főleg hogy jön a kistesó és vizsgálatokra kell járni no meg majd szülni...

Én babysitterkedem egyetem mellett. Orvosira járok, tehát van eü képzettségem, neveltem már gyereket(az öcsémet), értek is hozzájuk és szeretek gyerekekkel lenni. Igaz képzettségem nincs, de egy babysitter képzés áll egy könyvből, olvasd el, meg játssz 2x2 órát gyerekekkel.

Azt hittem így esélytelen lesz családokat találni, de most 3 helyen is dolgozom alkalmanként. Tündéri aranyos, kedves, művelt családokról van szó, a szülők mindenhol imádják a gyerekeiket, mégis igényelnek segítséget. Eleinte én is azt hittem, hogy kicsit lepasszolás szagú a dolog, de hatalmasat tévedtem. Ha dolgoznak vagy ha programjuk van ill ha betegek a gyerekek akkor szoktam menni. Ők is nagyon nyitottak és nagyon szoktak szeretni, a szülők is, van ahol sütivel várnak, sokat beszélgetünk.

ÉN azt vettem észre, hogy semmivel sem rosszabb a kapcsolatuk, mint ahol nincs babysitter és ugyanannyira szeretik a gyerkőcöket. Csak nincs mindig nagymama és persze anyagilag megengedhetik maguknak, ami manapság egyre nehezebb.

Én belső szemlélőként mondom azt, hogy ezek az előítéletek nagyon tévesek.

Szerintem azok ítélik el a bébiszetterek "alkalmazását" akinek van helyben segítségük.

Nekem például nulla segítségem, mivel a nagyszülők az ország két végén laknak 200-250 km-es távolságban. Persze ha előre megbeszéljük velük, akkor jönnek segítenek, de ha valami hirtelen közbejön, akkor nem mindig várhatom meg míg 3-4 óra alatt ideérnek. Sőt nem is várom el tőlük.

Barátainkban meg akármennyire is megbízunk nincs gyerekük, így én nem bízom rájuk az enyémeket, csak azért mert ismerem őket.

Így van hogy marad a bébiszitter. Én fél éves koruk óta volt hogy bíztam bébiszetterre őket, mert nem volt más megoldás. De ettől nem érzem magam rossz anyának, ettől ugyanúgy szeretem a gyerekeimet, csak épp nem nagyinak "passzolom" le őket, hanem egy olyan embernek akinek megfelelő végzettsége van hozzá, így baj esetén még lehet hogy sokkal többet tud tenni mint egy nagymama vagy nagypapa.

Én mindig azt mondom, hogy azoknak akiknek van segítségük ne ítélkezzenek mások felett, hanem tegyék össze a két kezüket, hogy van kihez fordulniuk, hiszen ne adj'Isten, senkinek nem kívánom, de velük is megeshet egyik napról a másikra, hogy nincs a nagyi, vagy a férj, stb. és akkor kíváncsi vagyok kihez fordulnának hirtelen.

Lepasszolás az, amikor már szinte más neveli helyetted a gyereked.

Ha van egy helyzet, meg kell oldani a gyereked felügyeletét. Ez egy lehetőség. Van aki nagymamával oldja meg, van aki bébiszitterrel.

És pl. ha az anyának dolgoznia kell, akkor az még egy jó eset, mert van/lesz pénz.

Másik: ha pedig már van aki ügyeljen, el tudsz menni a pároddal 1-2 órára. Ez miért elítélendő. Annyian mondják itt és máshol is, hogy maradjunk nők, ápoljuk a párkapcsolatunkat a férjjel, tarara....Ismerek olyat, akinek van egy gyereke, de úgy él, mintha nem is lenne....a nagymama neveli. Na ez a lepasszolás. Az, hogy 1-2 órára (most mindegy hogy miért), más vigyáz rá, az még hosszútávon jó is lehet.

Hasonló helyzetben vagyok ezen a héten én is. 2,5 éves a kislányom és a bölcsiben járvány van, így nem lehet vinni a kicsit, viszont nekem vizsgaidőszakom van a héten. Sajnos szüleim vidéken laknak, így rájuk nem hagyhattam, az anyja és a nagyszülei lemondtak róla, így maradt a bébiszitter a vizsgás napokra.

Mivel eddig nem volt bébiszitter, így féltem kissé, hogy mi lesz, de a lányom pár perc múlva elfogadta a lányt és utólagos elmondásuk szerint nagyon jól megvoltak.

22F

Nekem sincs segítségem, így van bébiszitterem. Általában hetente 2x jön, olyankor 3-4 órát van itt. Ebben az időben nagyon sok mindent elintézek: nagyobb bevásárlás, posta, ügyintézés, körmös, néha fodrász, kozmetikus. Van, hogy kicsit bemegyek a konditerembe, ha van időm.

De sokszor előbb hazaérek, mint előre tervezem. Meg ha épp nincs semmi olyan elintéznivaló, akkor le is mondom a bébiszittert.

Sokszor megkaptam én is a lesújtó pillantásokat, hogy milyen anya vagyok, nem cipelem mindenhová a kicsit. Márpedig nem fogom. Felesleges neki pl. a bankban fél órát ülnie. Ha jó idő van, akkor a bébiszitter kiviszi sétálni, megeteti, leteszi aludni. És kb. már otthon is vagyok.

Nem kell ezért sajnálni a lányomat, mert irtó jó fej a néni, aki vigyáz rá. Rengeteget foglalkozik vele, elvégre bölcsődei gondozó volt nyugdíj előtt. :) Mondókázik, énekel neki. Mindig meg tudja vigasztalni.

Nyilván, ha még élne anyukám, nekem sem lenne bébiszitterem. Ha nem lenne, a férjemmel sem tudnánk soha sehová elmenni kettesben, márpedig néha azért jól esik.