Miért elítélendő a bébiszitter segítsége, ha nincsenek nagyszülők? Ez csak Magyarországon jellemző még mindig hogy a bébiszitter egyfajta ciki, és a gyerek lepasszolásának tekintendő?

Nekem maga a szó visszatetsző, bébiszitter. Van egy bébiszitterem-tényleg úgy hangzik, mintha lepasszolnád a gyereked egy unatkozó, rágógumis tinédzsernek és szerencsétlen gyerek. Maga a szó is olyan egyébként egy ember, aki ül a gyerek mellett. Úgyhogy ha meghallom bébiszitter vigyáz a gyerekre-ez ugrik be, szegény gyerek.

Ha én bébiszitterre bíznám a gyerekemet vagy nevén nevezném az illetőt vagy azt mondanám egy ismerősőm, szomszéd néni akárki vigyáz a gyerekemre, nem használnám ezt a szót bébiszitter. Az valahogy bizalmasabb és számomra úgy hangzik, mint valaki akiben megbízol és rábízod a gyerekedre. De számomra ez a bébiszitter vigyáz a gyerekemre nem szimpatikus. Olyan lenéző is.

De valójában lehet ez már szőrszálhasogatás, mert lényegét tekintve valóban mindegy nagyszülőnek, unokatesónak, pótnagyinak, szomszéd néninek vagy bébiszitternek hívod, aki vigyáz a gyerekedre mikor szükséges.

Én vagyok a babysitter, aki válaszolt.

Valóban furcsa szó és eleinte engem is zavart, de igazából már én is használom. Ezek a családok beengednek az életükbe és a legféltettebb kincsüket bízzák rám, de én akkor is a babysitter vagyok, nem jóbarát, nem pótszülő. Fontosnak tartom a megfelelő távolságot is, mert nem vagyok rokon. Imádom a kisgyerekeket, de ezért engem fizetnek. Az sokkal visszásabb lenne, ha családtagnak kezdene el tekinteni a kisgyerek. Sosem játszottam arra, hogy olyannal édesgessem magamhoz a gyereket, hogy csokit ehet ebéd helyett és aztán menjen a hiszti, mikor a szülők hazajönnek, hogy de velem akar lenni meg miért megyek el. Mint ahogy van, amit velem nem lehet. Lehet, hogy anya enged ugrálni az ágyon meg verekedni a tesóval, de egy fejbeütés anyával mindennapos dolog, de ha az én felügyeletem alatt történik akkor már nem. Ilyenkor elmondom, hogy anyával lehet, de velem nem, mert én nem engedhetek meg olyat, amiből potenciálisan sérülés lehet. Vagy lehet, hogy anya mellett futkoshat az utcán, én mindig megfogom a gyerekek kezét. Mindez azért, mert egészen más a státuszom, mint egy családtagnak, barátnak, szomszédnéninek, akit évek óta ismer a család.

Sosem eszek senkinél a hűtőből csak úgy(pedig mindenhol felajánlják), mert én ott idegen vagyok, akárhonnan is nézem. Nem bírálom felül a szülők nevelési elveit.

Egyébként persze a keresztnevemen szólítanak és jó viszonyt ápolunk, de ennek a kapcsolatnak van egy olyan jellege, ami szerintem megköveteli a babysitter szót. Nekem is kellemetlen lenne, ha mások előtt én egy nagyon kedves ismerős lennék, mert én ezért pénzt kapok.

Remélem érthetően magyaráztam el az álláspontomat.

Hát nem tudom, mert egyébként egy kedves ismerősnek miért ne lehetne fizetni a munkájáért? Nekem a családtagjaim is fizetnek a munkámért illetve kedves ismerőseim, barátaim is, mert egyrészt nem akarják, hogy ingyen dolgozzak, másrészt a munkámból élek. És ettől még nem leszek név nélküli senki, hanem maradok kedves ismerős, barát. És nem eszek senki hűtőjéből, egyébként még rokonként, ismerősként, barátként sem. Maximum egy pohár vizet töltök magamnak önállóan, de már poharat sem veszek ki a szekrényből.

A másik meg az óvónőt sem emlegetem úgy, hogy az óvónő, hanem a nevén, és nem válik családtaggá és nem eszik a hűtőmből. És nem fog többet jelenteni, mint az óvónőt.

Nyugodtan mondhatja a kérdező, ha kérdezik, Ági vigyáz a gyerekemre, őt szoktam megkérni, mert megbízható és a gyerekem is szereti. Ettől Ági még nem fog hűtőből enni, meg a gyerekkel ugrálni az ágyon. Csak tiszteletet kap, akkor is, mikor nincs ott és nem hallja. Amit szerintem egyébként a bébiszitter szó nem tükröz. Inkább degradáló.

Nekem még sose jutott eszembe erről az, hogy jaj szegény gyerek. Inkább csak az jut eszembe, hogy az illetőnek több pénze van, mint nekem (de ebben sincs semmi rosszindulat a részemről, ez pusztán tény). Szívesen hívnék bébiszittert olykor, ha olyan helyen van elintéznivalóm, ahova nem szívesen rángatom a gyereket (pl. ügyintézés bankban, orvosnál, stb.), neki is nyűg, én is gyorsabb lennék nélküle, de hát nem megoldható. Vagy a másik, hogy én egyetemre járok, nappalin, eddig minden félévben volt olyan nap, amikor legalább fél hatig órám volt, ilyenkor muszáj volt a szüleimmel leszervezni, hogy ki tud elmenni a csemetéért, pedig nem bánnám, ha ezt nem nekik kéne csinálni, hiszen dolgoznak, munka után szaladnak oda, ráadásul a város másik feléből. Szóval jó lenne, ha megtehetném, hogy ezzel ne a szüleimet kelljen terhelnem, de hát ez van. Egyedülállóként nem lenne egyszerű a nagyszülők nélkül az ilyesmit leszervezni.

Na, lényeg a lényeg, hogy nekem meg se fordult a fejemben, hogy bébiszittert hívni elítélendő lenne, egyszerűen csak számomra túl költséges.