Jogosan mérges rám az óvónéni, és teszi ezt a gyermekemmel, vagy nem?

Van egy 4 éves lányom és egy épp 8 hónapos fiam.

A lányom ovis, mert éreztem, hogy a két gyerek együtt sok lenne. Ugyanis, a férjem vállalkozó, egyik héten Máltán van, másikon Svédországban, tehát sokat dolgozik. Én azzal segítek neki, hogy az itthoni dolgait ellenőrzöm az irodájában, ami megköveteli, hogy bent legyek, egész emberként.

Nagyszülők közül a férjem anyukája él csak, fitt és sokat bír, de mindent nem bízhatok rá (így is nagy segítség, ha mondjuk havonta kétszer bevállalja a gyerekeket, hogy romantikázhassunk, plusz néha délutánonként, amikor én mondjuk tornázom vagy női dolgaim intézem). Magyarul: nem sok segítségem van.

A lányom óvónénijei pedig azt beszélik a hátam mögött, hogy mekkora k.rva vagyok - már elnézést -, meg hogy miért szültem két gyereket, ha nem tudok anya lenni. A tipikus szlogen: ha anya ""otthon van"" a kisgyerekkel, a nagy miért nem lehet? Persze feleslegesen magyarázom, hogy dolgozok, és a fiam is az irodában van velem, nem fogja fel. :(

A mai nap viszont a lányomat találták be. Szegény nem volt benne biztos, hogy jól írta le a nevét, és megkérdezte az óvónénit. Erre ő elkezdte a négyévesnek mondani, hogy az "ökör anyád ilyenre nem tanít meg, de b.szatja magát minden pasival", meg ilyenek. A saját fülemmel hallottam, az ablak alatt mondta a lánynak, amikor mentem érte. Szegény ott zokogott utána a kocsiban.

Most mit tegyek? A férjemnek nem nagyon akarok szólni, ha megtudja, hogyan beszélnek rólam, az óvónőt lehet megfojtja.

Nyeljek továbbra is, vagy lépjek? Ha utóbbi; mihez kezdhetek?

29/N