Máshol is ilyen pofátlanok az óvodában?

Azért én sem négy gyerekkel kezdtem, bármilyen furcsa, nekem is volt kettő, majd három is :)

Én inkább néhány hónap ráhagyással küldtem mindig oviba a soron következőt. Érezze - ha néhány hónapig is, az is számít! - hogy neki is folyamatosan van helye otthon, ha te is ott vagy. Szeptembertől mér igényelni fogja az ovit.

Az, hogy az elsővel sok gond volt az elején, nem jelenti azt, hogy a másodikkal is lesz. Sőt, akár jóval kevesebb is lehet, te is tapasztaltabb vagy már.

Egyébként nem érdekel a pontozás, nem itt hajtok az elismerésért. :)

A nagyszülőket BIZTOS minden este be lehet szervezni? Nálunk egyébként pont a fürdetés-altatás-felalázás kombó volt a leghúzósabb.

Egy dolgot azért megtehetsz, mindannyiótok érdekében,bármennyire is másképp gondoljuk: nem határozol el visszavonhatatlanul semmit. A napirendeteket egy darabig úgysem te alakítod.

És még valami, hogy egy kis bíztatás is legyen: végigcsináltam én már nagytesó melletti újszülöttezést majd' minden évszakban. Hidd el, a nyárral jártál a legjobban. Szép az idő, tudtok sétálni, játszózni, labdázni, gyerekprogramokat nézni, a picit bárhol meg tudod etetni, nem bundából vetkőzöl a szoptatáshoz sem. Én tényleg egyszerűbbnek látom, mint te, remélem, pár hét múlva egyet tudunk érteni :)

Nekem sajnos nem volt sok vállasztásom.

Márciusban szültem és a fiam már akkor beteg lett amikor még korházban voltunk.Az első 4 hetet hármasban töltöttük.

Bevontam mindenben és a jó eredmény az volt hogy nem lett féltékeny vagy szomorú.Az apuka is mikor hazajött végig a fiammal játszott,mert igényelte. Ahoz képest,hogy ő egyedül is eljátszott elötte.Most a két gyerek imádja egymást.

Én is nagyon megijedtem,de szerencsére szépen sült el.

A többgyerekesdi átgondolását én írtam, négy gyerekkel. És bocs, de én sem vagyok szuperanyu, én sem egyből négy gyerekkel kezdtem, az elsőnél még főzni sem volt időm (!) akár hiszed, akár nem, még mindig napi küzdelmeim vannak úgy, hogy két kicsivel (2 éves + 8 hónapos) vagyok itthon és a két nagy (6,5 és 5 éves) egyelőre oviban, de eszembe nem jutott soha és most sem fog, hogy a nyári összevonásra az oviban tartsam őket. Méghozzá azért, mert az nem más, mint megőrző. Ennél azért, még ha nem is vagy szuperanyu, azt hiszem, többet tudsz nyújtani a gyerekednek. Csak vannak baráti körben, ismerősök közt, családban is gyerekek!

Lehet, hogy állati gázosan hangzik, de te választottad, mi választottuk ezt, hogy több gyerekünk legyen. Bölcsibe az enyéim sose jártak, pedig a két nagy és a két kicsi közt is másfél év van, azt hiszem, messze nem volt könnyebb dolgom, mint neked... De nem a bölcsinek, nem az ovinak szültem őket.

És még mielőtt egyéb részről lenne feltételezés: nem, nálunk a nagyszülők SEM segítenek. Nem jönnek át naponta, hetente sem. És ismétlem: messze nem vagyok szuperanyu.

Kicsit jobban kellene bíznod magadban, abban, hogy képes vagy két gyerekkel is helytállni. Mert képes vagy. Én is képes vagyok, pedig 5 éve elképzelni sem tudtam, hogy egy gyereknél többel bírjak, hiszen ő szó szerint teljesen betöltötte 24 órámat. Azt hiszem, a gyerekszám növekedésével tágulnak a napjaink, nő az energiánk, ezerszer jobban be tudjuk osztani az időnket. Akkor is, ha nincsenek ott az óvónők, se bébiszitter, se nagyszülők.