Unokázás-"Ne képzeljétek, hogy kihasználtok! "?
Van két gyermekem az egyikük ovis,a másik pedig nemsokára bölcsibe megy majd.
Édesanyámékkal együtt lakunk még kb egy évig,amíg el nem készül teljesen a házunk.
Készülök a munkakezdésre,aggódom előre,hogy a munkahelyen is helyt tudjak állni és a gyerekek is el legyenek láttva rendesen.
Nagy szükség van a keresetemre az épülő házunk miatt,nem tehetem meg,hogy nem megyek vissza dolgozni.
Idáig itthon voltam és nem nagyon volt szükség arra,hogy anyukám a gyerekeket elvállalja,azt már a kezdetektől leszögezte,hogy magunknak vállaltuk őket és rájuk ne számítsunk,mert nekik sem volt lehetőségük mászkálni fiatalon (most az anyagiak miatt nyugodtan mehetnének,jól állnak,de sehová nem mennek szinte,panaszkodik anyukám mindig,hogy jó lenne kikapcsolódni,kimozdulni,de mégsem mennek),ha valamelyik gyerekkel esetleg sürgősen orvoshoz kellett mennem miközben a férjem dolgozott ,akkor azért elvállalta a másikat,de azt már felháborító elképzelésnek tartotta,hogy a férjemmel kettesben bármi programunk legyen és ő eközben 1-2 órára elvállalja a gyereket (évek óta nem voltunk sehol kettesben) ,mert neki sem volt lehetősége és mit képzelünk.
Karácsonyi nagybevásárlás -két gyerekkel,az én körzetiorvosmhoz az én betegségem miatt -két gyerekkel stb .
A testvérem gyerekei hetekig nálunk vannak sokszor,itt is alszanak,de anyukám azt mondja ,hogy az más,hogy őket hetekig is elvállalja (úgy ,hogy én foglakozom velük ,én látom el őket,programokra viszem őket,nagyon aranyos gyerekek),mert ők nem laknak itt.
Szinte pánikhangulatban mondtam ma anyukámnak,hogy félek,hogy majd flottul menjen a gyerekek oviba-bölcsibe hozala,vitele ,munkahelyen megfelelés...erre ma is megkaptam,hogy ne idegesítsem őt ezzel...sehogyan sem tudtam azt hallani amit akartam ,hogy azért néha számíthatok rájuk,ha egyikünk sem tud a munkahelyről szabadulni,hogy elmennek a gyerekekért vagy valamiben...ehelyett azt mondta ismét,hogy ne képzeljük,hogy mi majd flangálunk munka után,ők meg szivatva lesznek ,hogy nekik kell vigyáznia gyerekre állandóan.Mindig ajnározza a gyerekeimet,hogy ő mennyire szerti őket...mégsem hajlandó segíteni nekem egyálktalán.
Nagyon fájt ez a hozzáállás...azon gondolkozom,hogy valamiképp éreztetnem kellene ezt anyukámmal,hogy csúnya dolog ilyent modnani.
válasza:Hát nem irigyellek.
És még én azt hittem, hogy nekünk milyen sanyarú helyzetünk van.
Anyu sem repkedett örömében, ha el akartunk menni a párommal
egy vasárnap délután kettesben moziba, addig a 2 gyerekünkre kellett volna vigyázni. Kiverte a hepajt, hogy neki ez nem tetszik, semmi más dolga nem lett volna aznap,
Vidékről kellett lerendelnünk anyósomékat, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Utána el is költöztünk, mert sok mindenbe beleszóltak, hangot adtak a saját véleményüknek a mi életünkről.
Viszont nálunk annyival jobb a helyzet, hogy imádják a gyerekeimet, elvállalják őket, de az irigység anyámban is benne van, mert hogy ő se járt sehova annakidején...
válasza:Ez most nagyon csúnyán fog hangzani, de inkább legyen az anyukám 6 láb mélyen a föld alatt (ott is van szegény :( ), mint hogy ennyire irigy önző dög módjára viselkedjen, mert neki nem volt jobb. Szánalmas.
Éreztetni ? Inkább kiosztani kellene... Abból indulok ki, hogy ha én megérem az unokáimat, akkor tuti, hogy segíteni fogok a gyerekeknek, amiben csak lehet, mert most a saját bőrömön érzem, hogy mennyire kemény, hogy nincs kire hagyni őket. De hogy ezért rajtuk álljak majd bosszút ? Ez nem méltó egy anyához, sajnálom nagyon, hogy neked ezt kell átélni :(.
válasza:Ez nagyon durva és kegyetlen volt, amit írtál 2. hozzászóló!!!!!!!!!
Amúgy én azt tanácsolom a kérdezőnek, hogy inkább beszélje meg az édesanyjával négyszemközt ez a problémát, mint a halálát kívánni.............amit az előző tanácsolt.........
"de az irigység anyámban is benne van, mert hogy ő se járt sehova annakidején..."
És van erre az irigyégre valami orvosság ?
Nagyon rosszul tud esni,hogy míg a testvérem gyerekei hetekig nálunk vannak (úgy hogy én látom el őket),addig az enyéimre azt mondja,hogy egyáltalán ne számítsak rá,oldjam meg magam ,magunknak vállaltuk őket...
válasza:Amiket írtok,abból úgy érzem,hogy ez egy szélsőséges hozzáállás amit anyukám képvisel...azt hittem ,hogy ez egy tipikus dolog,hogy a nagyszülő nem akarja egy picit sem elvállalni az unokákat,mert nehogy már a szülő egy kicsit kikapcsolódjon.
Az meg,hogy arra is azt mondta ,hogy ha nem tudunk elszabadulni a munkahelyről még akkor sem ...
Megbeszélni nem lehet anyukámmal,mert azonnal felháborodik,hogy őróla ne akarjak én bőrt lehúzni,mit képzelek.
válasza:Nekem ez furcsa, mert az én és a párom szülei mindent megtesznek értünk.
Csúnya dolog az anyukád részéről ez a hozzáállás, és ezen neked kell változtatnod, mert ő valószínűleg nem fog.
Én a helyedben egyik nap leülnék vele elbeszélgetni, elmondanám, hogy mi nem tetszik nekem, és min szeretném, ha változtatna, ha kell az én segítségemmel.
Kitartást, ne keseredj el, de lépned kell valamit!!!
válasza:Hármaska, te valamit nagyon félreértelmeztél...
Hol kívánom én a halálát a kérdező mamájának ?????
Olvasd el kérlek még egyszer legalább.
válasza: válasza:Szerintem az az orvosság az irigységére, hogy több alkalommal is vésd a tudatába, hogy örüljön annak, hogy neked lehetőséged van kis szórakozásra, mert ha egy anya szereti a gyerekét, akkor ennek örülnie kellene.
Én is folyton arról beszélek, hogy aki a régi és a mai időket összehasonlítja, hogy mi volt akkor és most mi van... az tök feleslegesen teszi, mert összehasonlíthatatlan a két kor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!