Akinek a férje nem nagyon segített be a gyerek körüli dolgokban, az bemert vállalni kistesót, igy is?

Igen!

Pedig a lányom egy ördög, 6 hónapos koráig kizárólag ordítani volt hajlandó, azóta sem nevezhető nyugodt, kiegyensúlyozott gyereknek! Eleinte, mondtam, hogy na neeeeem! Aztán meg mégis csak. Szerencsére a fiam nyugis gyerek! :))

Apa ha akarna sem tudna segíteni, éjt nappallá téve melózik, reggel 6-kor elmegy, van, hogy csak éjjel látom, ha felkelek valamelyik gyerekhez! Nem egyszerű, de kis szervezéssel megoldható a dolog. Mindent én csinálok, háztatás, bevásárlás, a nagyot viszem, hozom oviba mindennap, én viszem őket orvoshoz, védőnőhöz, én nyírom a füvet az udvaron, én vagyok a kertész és még sorolhatnám. :) Nincs megállás! :)

Én teljesen jól érzem így magam. Nem tudok egyhelyben ülni. Ha apa be is segít nagy ritkán, én akkor is csinálok valamit, míg ő a gyerekkel van.

Most már egy harmadikat is bevállalnék, de nem most, esetleg 2-3 év múlva!

7:31-es: "szerintem egy APÁNAK nem CSAK a munka a dolga!Ha bevállalták a gyereket,igenis foglalkozni kell vele"

Ez szép és jó, csak ha vagy dolgozik (annyit, amennyit megkövetelnek töle) és el tudja tartani a gyerekeket, agy "foglalkozik" a gyerekekkel és kirugják, akkor ott nem sok megoldás van. A legtöbben nem tehetik meg, hogy annyit dolgoznak, amennyihez kedvük van.

En sem varom el a ferjemtol, hogy amikor este 8-kor hazaer, egybol rohanjon furdetni v jatszani. Had uljon le tevezni vagy szamitogepezni egy kicsit. Sot a baraaival is jarjon ossze neha-neha.

De most komolyan!!!!! En mar harmadik eve vagyok itthon. A napi teendom egy fazek kaja, felmosas, egy heten egyszer pedig vasalas.

Nem erzem olyan soknak, hogy a ferjemet szeditsem hogy igy nem segit meg ugy nem csinal semmit.

A legtöbben nem tehetik meg, hogy annyit dolgoznak, amennyihez kedvük van.

Ez igaz! De azért elég sok apa van, aki igenis segít a gyerek körül és normális munkahelye van, tehát nem annyit dolgozik, amennyihez kedve van. Sőt, kevés ilyen munka van ma.

Én is úgy gondolom,hogy ha már ketten vállalnak gyereket, akkor igenis foglalkozzon apa is vele.

Itt jön be az,hogy hiába vannak meg az anyagiak, pusztán az még nem elég a gyerekvállaláshoz.

Az a baj,hogy nagyon sok apukát látok, aki a munka mögé bújva nem foglalkoznak a gyerekükkel, pusztán mert nincs türelmük, kedvük stb.

Az én férjem is sokszor hazahozza munkát. Mégis,ahogy hazaér, az az első, hogy átveszi a picit, hogy anya menjél ülj bele egy kád vízbe, vagy csinálj egy kicsit,amit akarsz.

Éjjel is ő fel kel etetni, ha úgy alakul (bár ezt nem szoktam hagyni). Pedig dolgozik, nem is keveset.

Én is is a háztartási segítségre gondolok,hanem a gyerek körüli dolgokra. A háztartást,ha időm engedi, én vezetem.

Hát nem tudom! Az én férjemnek sem az a tipikus 8-4-ig állása van,sőt elég komoly munkája van, de őt el sem tudnám küldeni a gyerek mellől, akármilyen fáradt is.

Ő mindig mondogatja is barátoknak, kollegáknak,hogy nem csak eltartója akar lenni,hanem apja a gyereknek.

Na mindegy,úgy látszik nálunk ez működik.