Tényleg "nem szeret" a fiam? Vagy miért viselkedhet így a két évesem? Elronthattam valamit?

Egyébként is nyár óta apás, de azért így még sosem viselkedett velem. Nekem is mondta, hogy "hiányottál" meg "szejetjek" de persze apjának többször. (én voltam vele itthon) Mióta bölcsis 2 hónapja változott a viselkedése, még jobban apás lett. Ezt betudtam annak, hogy én vittem a bölcsibe és én hagytam ott, talán "haragudott". Persze bölcsi után 100%-osan az övé voltam, játszottunk és jó volt a hangulat, mikor apja hazajön, megkergül a gyerek, és csak apa, apa, apa. Kb 1 hónapja pedig már olyan szintre jutottunk, hogy éjjel nem tudok átmenni hozzá, mikor sírva kel, mert úgyis apa kell, anya menjen ki. Elkezdődött durván a nem korszaka is, de velem is elutasító főleg ha apa van. Apa nem tud egyedül wc-re sem menni. Tegnap volt a tetőpont, amikor mentem érte bölcsibe, és már az öltözőben hallottam, hogy sír, hogy apa jön!! (a héten kétszer is ment érte az apja, mert én beteg voltam, és akkor ő volt az első akiért mentek, egyébként én mentem érte eddig is, és nem elsőnek hoztam el) Az öltözőben végig nyafogott, hogy apa mindjárt jön, hazafele a vele 15 perces utat 45 perc alatt tettük meg, mert ment a hiszti, hogy apa jön, itthon meg egyenesen megmondta, hogy "anya nem szejetjek" Ő is sírt, én is sírtam, mert ez már kiborított. Hozzá kell tennem, hogy 8 hetes terhes vagyok a kistesóval, így amúgy is érzékenyebb.

Próbálom a dackorszakát kezelni, de az apja sajnos olyan "na most az egyszer" típus, aki 50-szer elmondja, hogy "kicsikém, ezt azért nem csináljuk, mert....." mikor kétszer is elég lenne neki magyarázni szerintem.

Szóval nem tudom, hogy ez miatt e, vagy valóban érezheti, hogy kistesó jön? Ráadásul nem felhőtlen a babavárás sem, mert 3 hete beteg vagyok, és korábban volt már korai vetélésem is.... Szerintetek? Nálatok volt ilyen? Bocsi, hogy hosszú lett, de ki is kellett írnom magamból.