Tényleg azért szülnek sokan 2 gyereket, hogy később a szülők halála után ne maradjon egyedül a gyerekük?

Szia, ez jó kérdés ám! Hát igazából sztem ez úgy van, hogy amennyi megfogalmazódik benned még kamaszkorodban, mikor tervezgetni kezded a családodat. Legalábbis én igy hiszem, gondolom. Én mindig kettőről álmodoztam, két lányról. Aztán lett két fiam. :)

A nővérem meg egy fiúról álmodozott, és lett egy fia. :)

Manapság viszont sokszor az anyagiak miatt sem árt előre "tervezni" és nem az első évekre gondolok, mikor még nem olyan jelentősek a költségek a gyerkőcökkel, hanem később, iskolás, középiskolás évek alatt. hajjaj, mi is előtte állunk még :(

Meglátásom szerint számtalan oka van,ha egy szülőpár két gyermeket vállal.Nem hinném,hogy csak a fent írtak.

Van,aki nem akarja, hogy a "vagyon" sokfelé menjen,ezért csak kettő...

Van,aki túl sok nyavalyát tapasztal a második szülés után,s nem vállal többet.

Szia

Én egyek vagyok és mindig is vágytam tesóra, emlékszem, amikor 8 éves koromban megszületett az unokahúgom ,akit aztán mi neveltünk 4 éves koráig, az maga volt a boldogság számomra. Később is mindig körülvettek kisgyerekek, hivatást is így választottam. Valahogy bennem túlteng az anyai ösztön, vagy nem is tudom. :-) Egyszerűen rettentő jól érzem magam velük, és el sem tudnám gyerekek nélkül képzelni az életemet.

Amikor sok nehézség után végre megszületett a lányunk, korababaként, problémásan stb, akkor úgy éreztem, hogy bár szeretnék még gyereket/gyerekeket, csakis jópár év múlva jöhet a következő... végül nem így alakult, csodamódon becsúszott a kistesó és csak 17 hónap lett köztük mindössze. A lányom 3, a fiam 1.5 éves. Időközben a házasságom tönkrement, és úgy érzem, hogy ha most születne egy új baba, az valahol a meglévő kettő rovására menne, anyagilag-fizikálisan és érzelmileg sem vagyok olyan helyzetben, hogy most bevállaljak egy új babát - de ez nem azt jelenti, hogy ne akarnék még! Sőt! Nagyon is vágyom rá! :-)

Részben talán valóban azért, hogy ők legyenek egymásnak. Részben meg önző módon azért, mert imádtam a várandósságot és a babázást is, és mert a világ legnagyobb csodájának tartom a kisgyereket, és minél többször szeretnék részesülni az örömből, amit ők jelentek!

És remélem, hogy egymásnak is fognak később is (nekem szerencsére nagyon jó tesók, imádják egymást és testi-lelki szövetségesek, mintha kb ikrek lennének)

Ha úgy állnék anyagilag, nagyon nagy családom lenne... A sok gyerek sok gond- de hatványozott öröm. Akinek csak 1 van, ezt nem tapasztalta még meg. Pedig érdemes! :-)

Mi akartunk 4-et, mert szeretjük a gyerekeket, de kettő lett. Csak mert szeretjük őket, és elképzeltünk jó lesz hallani őket játszani, jó lesz szeretni őket. A jövőre, hogy jóban lesznek e nem lehet építeni.

Nomármost több nálunk nem lett mert közben rájöttem, hogy sajnos nem vagyok abból a fából faragva, akinek többet kellene vállaljon ( ez az amit sajnálok magammal kapcs.), másik anyagilag is könyebb az ember akarva akaratlanul többet akar megadni a gyerekének, és mi kettővel tudjuk ezt megtenni valamelyest. Így pont jó, nehézkes néha, és nem akarjuk bonyolítani. Örülünk, hogy van két egészséges gyönyörű, okos gyermekünk.

3. gyerek vagyok nagy korkülönbséggel a két bátyám után.Nem az az igazi a kapcsolatunk.

Két gyermekem van két házasságból nagy korkülönbséggel.A nagy lány,a kicsi fiú-ők másképp testvérek,mint mi voltunk,vagyunk.Szerettem volna 3 gyerkőcöt,de az élet másképp rendelte-már nem merek bavállalni egy újabb terhességet,pedig életem legszebb időszakai voltak-a babázással együtt.

A kicsi vállalását persze a második házasság indokolja.Ha tehetném,varázsolnék,hogy vállalhassam a harmadikat:)

állítólag apám is ezzel érvelt, amikor rá akarta venni anyámat egy második gyerekre... mondjuk sikerült és örülök a tesómnak, de azért azt nagyon nem szeretem, amikor a szüleim ezt a haláltémát felhozzák...

(azon még filózom, hogy a 0:47-es válaszolónak ha nincs testvére, akkor hogy lehet unokahúga...)