Mindíg engedjen a nagyobb? Hogy vagytok ezzel?
A fiam egyenlőre egyke ( még 2 hétig kb) 5 éves. a rokonságban ő a legidősebb gyerek, 3-4 éves unokatesói vannak. Sokat találkoznak mert pl tesómék mellettünk laknak, sokat játszanak együtt. A gyerekem egyáltalán nem ellenséges velük, mégis ha akad valami konfliktus közöttük, mindig az én gyerekemnek kell engedni mondván ő a nagyobb. A sógornőm és a tesóm is ahelyett hogy a sajátját fegyelmezné inkább megkéri az enyémet hogy engedjen, mert vele könnyebb szót érteni.
néhány példa: Ha mondjuk elkezd valamivel játszani és a kisebbnek is tuti akkor kell ugyanaz a játék, mindig megkérik hogy adja oda most hogy ne legyen hiszti. Pedig a kicsinek is meg kell tanulnia szerintem hogy nem lehet mindig az amit akar. A húgon fia meg olyan nyávogós típus ha játszanak mindíg az ő hangját lehet csak hallani ahogy nyávogva kiabálja hogy NEeeeee de mondjuk csak olyan dolgokért mert a fiam mellé ül és ő nem akarja. Az én gyerekem nem egy sírós nyávogós alkat, szóval ha ilyet hallunk akkor mindig őt kérdezik mit csinált már megint a másikkal.
Múltkor meg orvososat játszottak unokahugival mire a kiscsaj pucérra vetkőzött. A sógornőm elkezdett fujjogni, hogy ilyet nem szabad játszani, mindenki azonnal mosson kezet, nekem meg mondta hogy beszélgessek el erről a fiammal mert ő már megérti, hogy nem szabad, pedig nem ő kérte a kislányt hogy vetkőzzön le.Vagy pl ha olyan játékot játszanak amiben szabályok vannak pl bújócska stb ott ha a fiam ragaszkodik a szabályokhoz, akkor is lehurrogják, hogy a többiek még kicsik ezért úgy játszanak ahogy ők akarnak. Persze ha tényleg ő a hibás valamiben akkor leszidom én is de a fenti esetekben szerintem nem ő az akinek szidás vagy magyarázat járna.Ti egyáltalán fegyelmezitek a rokonaitok gyerekeit ha a szülők is ott vannak??
válasza: válasza: válasza:Nálam ez szituációfüggő. Az engedjen, akinél a helyzet megkívánja. Nem korfüggő a dolog. persze pici babáknál engedjen a nagyobb, de amikor már a kisebbik is képes felfogni dolgokat, akkor neki is meg kell tanulnia, hogy nem minden az övé, és nem mindig az történik, amit ő akar.
A nagynak is meg kell adni a lehetőséget, hogy neki legyen elsőbbsége vagy igaza, különben önbizalomhiányos és szomorú lesz, hogy állandóan háttérbe van szorítva. Legalábbis testvérek esetében.
Én megértem, hogy a tesóid gyerekével szemben mindig te engedsz, gondolom te sem akarsz vitát és konfliktust. De azt soha nem értettem, hogy egyesek (jelen esetben testvéredék) miért nem figyelnek jobban és miért nem szólnak néha ők is a te gyereked érdekében.
Én simán rászólok az unokaöcséimre, ha nem nekik van igazuk. De mondjuk tesómék is rászólnak a lányomra, pedig ő a kisebb, de nem ez a lényeg. Ha ő rosszalkodik, akkor rá kell szólni. Szerencsére még nem volt ebből sértődés köztünk.
válasza:Ne engedjen mindig a nagyobb!! Ha már elmúlt 3 a kicsi, akkor szokja meg, hogy nem körülötte forog minden!! Az óvodában is osztozni kell, vagy ott is nyávog a kicsi?
Lépjél, mert a tesód meg a sógornőd annyira elfogult a saját gyerekével szemben, hogy mindig te szívod meg, holott nem te vagy aki rosszul nevel!!
válasza:
válasza:Nálunk is ez van sógornőméknél: engedjen a nagyobb! Hülyét tudok kapni tőle, megmondom miért: a tágabb rokonságban a kisfiam a legkisebb.
Én nem így akarom nevelni, nehogymár mindent megússzon, azért mert kicsi! Nekem is van öcsém, és anyuék sosem kivételeztek vele, csak azért mert ő a kisebb.
De volt olyan unokatestvérem, aki képes volt felborítani a társasjátékot, ha nem ő nyert, és mindig azt mondták a nagybátyámék, hogy ne haragudjunk rá, mert ő még kisebb. (aha, annyi idős pont, mint öcsém) Nem is játszottunk vele egy idő után.
Szerintem állj a sarkadra, ne szivasd a saját gyereked a tesódék nevelési elvei miatt! Tudom, nehéz, mert nem lehet az ember mindig a fenekükben, de ha nyilvánvaló igazságtalanságot látsz, mindenképpen avatkozz közbe!
Köszi mindenkinek!
Én nem vagyok az a típusú anya aki nem látja a saját csememtéje hibáit. Igazából tesómék se ilyenek, csak az zavar hogy úgy gondolják gyorsabban lerendezhető a konfliktus ha az értelmesebb, idősebb gyereket veszik rá a változtatásra. A Fiam meg tényleg nem egy veszekedős, sírós típus ahhoz nagy dolognak kell történni hogy ő sírjon egy ilyen játék balhé miatt sosem csinál hisztit.Olyan mintha a könnyebbik végét fognák meg a dolognak csak hogy nyugi legyen. Eddig nem nagyon szóltam emiatt de most már nem fogom hagyni magam. Úgyis sokszor vádoltak már azzal is hogy túl elengedem a gyerek kezét, mert nem vagyok mindig a hátsójába hanem hagyom egyedül játszani és megoldani a gondjait. De ő mostanra igazi talpraesett kis kölyök lett:)
válasza:En is ugy gondolom, ahogyan az elottem szolok. Nalunk is pont 5 eves volt a kislanyom, amikor megszuletett az occse. Ennek immar 1,5 eve.
Latom, hogy nagyon vigyazni kell azzal, hogy ne mindig a nagynak kelljen engedni, mert egyreszt a nagy is serul lelkileg, masresz a pici meg "verszemet" kap, hogy ugyis o nyer a jatszmaban. Anyosomek csinaljak ezt a naggyal, es engem is idegesit.... Parszor mar szova is tette a lanyom, pedig igazan kedves, es nagyon szereti az occset. De hat, o is gyerek, hiaba nagyobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!