Ki miért szeretne / akart gyermeket vállalni?

Kedves előző! :)

Dehogy haragszom, írtam is, hogy semmi gond, csupán félreírhattad. ;) De, látod, van, amikor én is elfojtom, ami a "bögyömben" van, és milyen jól jött az elgépelésed, mert apropóját adta, hogy az egyik elfojtott problémámat kibeszéljem itt, ráadásul tőled máris jött egy hasznos hozzászólás, köszönöm ezt is! :) Abban igazad van, hogy ÖSSZESSÉGÉBEN én kevésbé fojtom magamba érzelmeimet, a legtöbb férfihoz képest (de látod, nem mindig van ez így, sajnos), és én is előnynek élem meg számomra, talán részben mások számára is hasznos a környezetemben, hogy ilyen vagyok, bár néha lehet, hogy "terhessé" tudok válni "lelkizésemmel", bár igyekszem kontrollálni magam e téren is. :)

Idézlek: "Te nem ebbe a típusba tartozol és ez egyrészről nagyon jó másrészről (elnézést a nyers megfogalmazásért), elenyésző százaléka vagy azon férfiaknak akik ezt felvállalják."

Nem vélem nyers megfogalmazásnak, hanem örülök, hogy megfogalmaztad vonatkozó gondolatod, érzelmed. :)

Ráadásul jól esik, hogy elfogadó vagy a (kis)gyermekek felé nyitott férfiak kapcsán, és nem gondolsz rólu(n)k rosszat, pusztán emiatt. :) Meg kell mondjam, meg tudja akasztani egy férfi önbizalmát, amikor alaptalanul rosszat hisznek róla, csak mert van érzéke a kisgyermekneveléshez, a gyermekpszichológiához, és mert örülni tud a gyerekeknek. (Ám de amikor apának kell lenni, akkor meg kritizálják a férfit, hogy nem eléggé szereti a gyerekét, meg ha a doktorúr meggyógyítja gyerekét, akkor nem súgnak össze a háta mögött, hogy levetkőztette a gyereket, hiszen NEKI IS (!) hozzátartozik a szakmájához, mint más férfinak és nőnek, akinek hivatása okán szintén meg kell tennie adott esetben.) Holott elhivatottnak is érzem magam egyben, és csodálatos érzés odaadónak lennem a picurok felé, kibontakoztatni lelkivilágukat, együtt örülni, játszani velük, tanulni tőlük (!lehet mit!), meglátni lelkük szépségét, spontán művészi érzékenységüket, önkifejezésük eredetiségét, tudati nyitottságukat - és főként a kisebbekre jellemző ez a fajta lelki tisztaság és nyitottság! Kicsit könnyebben érzem magam most ,hogy végre egy elfogadó gesztust tapasztaltam pl. ez irányban. :-) Köszönöm. Tudod, túl sokan vélekednek a hibásan rögzült, köztudatban levő gondolkodásmód szerint, ami azért is logikátlan, mert sokszor relatíve rövid idő múlva változni szokott a köztudat vélekedése adott dologról, általában véve is, tehát inkább érzelmi, mintsem logikai alapja van sokszor annak. Te nyitottabban gondolkozol ezek szerint.

Egyébként konkrétan ezen sorodra gondoltam ,hogy félreírás lehetett csupán: "Látatlanban mondom, hogy remek anya lesz belőled." Bármi is volt az eredeti mondat, ami átírt kislányod, egyébként igyekszem majd leendő szülőként is helyt állni, nem csak olyankor , amikor mások gyermekeivel foglalkozom. :)

Egy kérdés: jól érzékelem, hogy van egy pici kisebbségi érzésed? (Semmi baj, látod, nekem is akad. ;) Ugyanakkor számos értékemmel tisztában vagyok, a pedagóiaiakkal.) Írod pl., hogy nem tartod magad jó anyának? Pedig beírásaid alapján olyan benyomásom van, hogy törekszel jó anya lenni, és értelmes, véleménnyel bíró, és empatikus lehetsz, téged olvasva. Miért nem bízol magadban? Avagy elkövettél valami hibát a gyermeknevelésed során, amiről valójában nem tehetsz, mégis okolod magad miatta? Velem is előfordult már, hogy hibáztam, emberi dolog. Vagy más lehet az oka esetedben? Ha gondolod, privátban is írhatsz nekem erről, ha szeretnél (nem erőltetem), akár másról, nyitott vagyok rá. Vagy pedig ismét itt reagálhatsz rám, érdekelnek a te meglátásaid is.

Ja, és ezen sorodra is reagálok :) :

"Falkaszellemmel kapcsolatban: szerintem azok vannak benne ilyen támadásokban akiknek nincs határozott véleménye a témáról (mint általában semmiről). Csatlakoznak (most maradjunk a GYK-nál) Micike99-hez mert jót írt nyomják a zöld kezecskét és gyakorlatilag ugyanazt leírják, mint Micike99 csak a szósorrenden változtatnak."

Elnézést mindenkitől a köv. kis off-ért: Nos, a témában -hogy' is szokták mondani?- "egy rugóra jár az agyunk", pontosan észrevettem én is, amiket írsz. Hozzáteszek ehhez még valamit, nem azért, mintha én lennék az egyetlen "kárvallott" egy bizonyos voantkozásan, de pl. ahány %-om van JELENLEG, annak irreális oka van. Nem azért mondom, hogy panaszkodjak, én ezt LOGIKAI KÉRDÉSNEK ÉLEM MEG. :) Tehát nem panaszként, de amikor elkezdtem fórumozni, hetekig 80% felet jártam, mígnem eleinte még udvariasan jelezték egyesek: túl szakszerű válaszokat írok, nem érti ám mindenki - eddig nagyjából rendben is volna, bár egy bizonyos szintig miért ne fogalmazzak szakszerűen és térjek ki részletesen az okokra is, plusz megoldási javaslatot is írok, és miért ne, ha adott témákban képes vagyok segíteni, van mögöttem nem csak elmélet, de TAPASZTALAT, GYAKORLAT IS! Hamarosan már egyértelműen irigység sugárzott egyes beszólásokból, és ha csak ennyi lett volna... (nem véletlen fogalmaztam úgy: beszólások, nem hozzászólások, ebből kitalálhatjátok az előjelet). Nos, néha én is beszólok másnak, de csak ha van ALAPJA és azért, hogy ne bontsa a rendet tovább, ne bántson alaptalanul másokat! Elismerem, RITKÁN de előfordul, hogy türelmetlenül fogalmazok a fórumon (bár olyankor is oka van egyes, fórumbeli beírók hatására), de igyekszem teljesen mellőzni. Azonban rám szálltak egyesek ALAPTALANUL. Hiába névtelenek, saját magukat fedték fel több ízben is, hiszen visszautaltak rám rendszeresen; akkoriban még kiírattam nick nevem, épp emiatt muszáj volt levennem, hogy ne jelenítse meg a rendszer, de hiába, addigra már BÚJTOGATTAK MÁSOKAT IS, és zuhant a százalékom, holott továbbra is a kérdezők felé udvariasan, odaadóan és reális elméleti és gyakorlati tudásomnak megfelelően válaszoltam.

Mi volt a további oka? Az, hogy sokan nem kellően tájékozottak a szaktudásommal összefüggő területen, amivel semmi baj nem is lenne, de mivel olykor ráadásul udvariasan korrigáltam a köztudatban levő téves információkat SEGÍTŐLEG, akkor ez további olaj volt a tűzre. Meg kell mondjam, nem is annyira a %-om aggasztott, és most sem különösebben, hanem az alaptalan, EGYRE DURVÁBB beszólásai egyeseknek, és hogy bujtogattak másokat, rossz színben feltüntetve engem, amire jó alap volt, hogy egyéni , mégis reális véleményemre célozgattak, hogy "na lám csak, mindenki tudja, hogy mekkorát tévedsz, még neked áll feljebb" - nagyjából ilyeneket vágtak a fejemhez itt a fórumon (holott jeleztem ,hogy bár csak egy vélemény az enyém is, de szakmai tapasztalatom és elméleti ismereteim, valamint egyéni meglátásom okán nagyon is van alapja az én, a többségétől eltérő meglátásomnak), és voltak ennél lényegesen durvább beszólások, nem idézem. Levettem a nickem, de a szakszerű beírásomról és itteni ténykedésem helyéről különösen ők könnyen felismertek ezután még pár hétig, hiszen rám koncentráltak addig is erőteljesen. (Mostanában mintha végre leszálltak volna rólam, talán nehezebb beazonosítaniuk engem, mióta nem látni, mi a nickem.) Rendre lepontoztak engem ok nélkül -nyilván miattuk esett %-om-, az ő színvonalukat tükrözi. Ez a rendszer meg tökéletlen a %-olással, de hát biztosan jót akartak a fórum létrehozói ezáltal is, gondolom azért hozták létre, hogy legyen valami támpontja a kérdezőnek, bár ez, mint látható, gyakran megtévesztő, félreérthető paraméter.

Bocsánat az off-ért még egyszer, mindenkitől, de leírtam, mivel kedves előző hozzászóló szinte hasonlót tapasztal, és nem azért jelzem, hogy "na most akkor" és is szerezzek magamnak pártolókat, mint az a néhány "ellenségem", amúgy is SOKKAL TÖBB KÖSZÖNÖMÖT ÉS ELISMERŐ SZAVAKAT KAPTAM ITT AZ EGÉSZ FÓRUMON MÁR, MINT BESZÓLÁST, SZERENCSÉRE, AMINEK ÖRÜLÖK. :) Irigy, és irigységből támadó emberek meg mindig is lesznek ez van. ;-) Elsősorban és hosszú távon az ő problémájuk, dolgozzanak magukon, nekik különösen van mit. ;-)

Jelen kérdéskörben egyébként továbbra is az a fő tendencia jellemző szerencsére, hogy értelmes, és egyben lélekkel bíró emberekkel cserélhetek gondolatokat és oszthatjuk meg egymással érzelmeinket. :)

Na, akkor most tömörebb leszek. :))

A két beírónak üzenem, akik önzéssel vádolják saját magukat ;) , hogy köszönöm tőlük is az őszinte megnyilvánulást. :) Szerintem egyébként mindenkiben van legalább egy pici önzés, az még simán belefér. Én azért akarok gyermeket, mert egyrészt erős szülői ösztönnel bírok, vágyom arra, hogy gondoskodhassak egy (két) saját gyermekről is (kisebbek közül máséról is szívesen). Kb. 22 éves koromban tört fel bennem a szülői ösztön. Amíg nem lesz saját, addig is pedagógus vagyok, időbelileg: hellyel-közzel. Másrészt azért vágyom saját gyermekre, mert egyfajta érzelmileg társ, ez utóbbi félig önző vágy. :) (Nyilván egy feleség meg másfajta érzelmi társ, az embernek felnőtt társakra épp úgy szüksége van.)

26 éves anyuka: értelek, ilyen értelemben valóban nem kisebbségi komplexus. :) Valóban jó, ha az ember mindig nyitva áll saját maga fejlesztése előtt , az érzelmi intelligenciát is tekintve.

Igen, sajnos azt én is gyakran tapasztalom itt a fórumon, hogy számos kérdező nem annyira valódi választ vár (ha csak nem egzakt a kérdés), hanem azt ,hogy megerősítést kapjon a saját nézetét illetően, és irritálja őket mások véleménye.

Remélem, az én kérdéskörömre írtakat sokkal felszabadultabbnak és őszintébbnek találjátok, én legalábbis eddig mindenképpen - ez engem örömmel tölt el!

Köszönöm az új válaszokat. :)

Közben érkezett egy újabb hozzászólás, mégpedig a pedagógus kollégától:

Köszönöm a te soraidat is. :) Pláne jól esnek megnyugtató szavaid. :) Tényleg kicsit kellemetlenül érzem magam, amikor furcsállják egyesek neten, ill. élőben -szerencsére nem a jelen kérdéskörben tapasztaltam ilyet-, hogy kisgyermekekkel foglalkozó FÉRFI pedagógus vagyok, azonban jól esik, amikor valaki megértő ez irányban. Persze állom adott esetben a kritikát is, ha van alapja.

Annyit hozzáteszek ehhez: jól esik elismerésed, de látod, mégsem akarom itt internetes közegben TELJES mivoltában felvállalni, pontosan hogyan, mi módon végzek pedagógiai tevékenységet -nem is vagyok persze köteles, bár kérdezni szabad, van, amire válaszolok, van, amire nem ;) -, tehát csak érintőlegesen utalok rá. Érzelmeimet azonban általában felvállalom e vonatkozásban is , ez igaz, és hát van kockázata... De ha egyszer elhivatott vagyok a kisgyermeknevelésben, akkor gondoljon csak bárki alaptalanul rosszat rólam -pusztán a nememből kiindulva-, az valójában róluk szól: alaptalanul szurkálódó mivoltukat bizonygatják az ilyenek. ;)

De lám, akadnak, akik józanul átgondolják a dolgot, sőt, még bátorítanak is, hogy fogadjam el érzelmeimet e téren is, és ez valóban oldó hatású, köszönöm. :)

Fura tényleg, hogy egy korszellem torz valamilyen téren, pláne ha 100 év múlva meg épp ellentétes módon torz: a 19.sz-ban fel voltak háborodva az emberek (legalábbis Európában tuti jellemző volt), ha egy nő nevelő akart lenni, nem is engedték őket, hanem csak hogy sajátjukkal foglalkozzanak. Tudjátok, régen csak tanárbácsik, tanítóbácsik és csak óvóbácsik léteztek, bár az utóbbi nem annyira közismert tény. (Ismeretlen volt az óvónő, tanárnő "fogalma".)

Nos, ez a ló túlsó oldala. Miért nincs egyensúly? Egy gyermeknek szüksége van még oviban is, suliban is egy anyai figurára, valamint egy apaira is.