Ki miért szeretne / akart gyermeket vállalni?
Ha nem lenne gyerekem, úgy érezném, semmit se ér az életem. Persze attól még sok hasznos dolgot cselekedhet az ember, életeket is menthet akár, de mégis üresnek érezném az életemet. Úgy tudnám megmagyarázni, mint egy önmagába visszatérő út, meg egy olyan út közötti különbséget, ami vezet valahová.
Kislány korom óta anyának készülök, ez számomra nem volt döntés, ez maga a lényeg.
kihagyhatatlan tapasztalatszerzés :)
gondoltam, legyen, mert miért ne, van majdnem mindenkinek. Utólag: kár lett volna kihagyni, ez tényleg érdemes megélni! Leírhatatlan és elképzelhetetlen, hogy egy gyerek milyen, mit adhat és mit formál rajtunk.
Köszönöm az eddigi válaszokat, már most rögtön e kettő is változatosabb, mint amilyeneket reméltem, szóval nagyon örülök. :)
"önmagába visszatérő út, meg egy olyan út közötti különbséget, ami vezet valahová." - érdekes analógia! Máris gondolatébresztő számomra, hm... én épp e kettő kombinációját érzem most: spirális út, rugószerűen: felülnézetből visszatér önmagába, mint ahogyan a felnőtt újra egy kicsit gyermek is lesz; de egyben felnőttebb, felelősségteljesebbé is válik (jó esetben), tehát "a spirálrugó" oldalnézetből pedig emelkedést mutat, el-RUG-aszkodást.
Hű! :) Mire kiküldtem előző kommentemet, újabb kettő érkezett, nagyon aktívak vagytok, köszönöm. :) Ráadásul újabb szempontokkal gazdagodott a kérdéskör! :)
Közben arra gondoltam, ha már ilyen változatos esetek felmerültek (sperma donor, és hogy folytassam a sort: lombik, örökbefogadás), ha van kedvetek, tüntessétek fel a nemeteket, esetleg életkort is, amit elegendő csak nagyjából (20 alatt, 20-30, 30-40, 40 felett), valamint ha szeretnéd (ha már ilyen irányban is elindultatok) azt is, saját gyerek-e, párod hozta, vegyesen jellemző-e: párodnak is, neked is van "hozott gyümölcs", plusz közös gyerkőc, lombik-e, stb és hogy mit éltél át a gyermek érkezésénél, ami az esetben különösen érdekes lehet, ha nem szokványos módon váltál szülővé: lombik, örökbefogadott, stb.
Az is nagyon érdekelne, olyanok is írjatok, légyszi', akiknek még nincs gyermeke, de szeretne! :)
Nos, akkor hogy egyenlő legyen a megnyilatkozás: én 30-40F(érfi), pedagógus, gyermektelen, gyermekre vágyó.
Nem mondhatom el magamról, hogy akartam gyereket. Nem vagyok az a típus, hogy mindenképpen legyen gyerek. Valahogy úgy voltam vele, hogy igen az élet része, de nem ragaszkodtam görcsösen hozzá, pedig sokan mondták, hogy márpedig gyerek nélkül nem teljes az élet.
Két vetélésem is volt, nagyon megviselt mindkettő. Aztán egyszer csak újra terhes lettem. Tudomást vettem róla, kihordtam, megszültem. Szerettem terhes lenni, imádom a gyerekemet. 31 és fél voltam mikor szültem, most 34 vagyok. Nagyon jó érzés az anyaság, de most sem mondom azt, hogy egy ember élete csak úgy teljes ha gyereke van.
Lehet lepontozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!