Ki miért szeretne / akart gyermeket vállalni?

Nem akarom "uralni a terepet" a kérdéskörben, de alig tudom visszafogni magam, hogy én is írjak ide. :) Annyi érdekes, és őszinte gondolatot, érzelmet olvasok tőletek! :) Még egyszer köszönöm nektek! :)

Muszáj nem reagálnom mindre, hogy elsősorban rólatok szóljon, de amit semmiképp nem állhatok meg: jelezni, hogy a (0710) 14.09 annyira visszatükrözte az én érzelmeimet, szinte egy-az-egyben ilyen érzelmek és motivációk mozognak bennem, többek között... (Persze én mint -ki tudja, mikorra- leendő apa.) Ez a magamra ismerés meghatott... ugye ez nem beképzeltség? De tényleg annyira rímelt az érzelmeimre... nem érzek így egyedül, ezek szerint.

Kedves pedagógus kolléga (14.11, illetve 14.18) !

Köszönöm neked is őszinteségedet! Együtt érzek két vetélésed szomorúságával, ugyanakkor örülök a sikeres szülésednek! (Ettől függetlenül a kérdéseimhez hozzászólók mindegyikére zöld mancsocskát klikkantok, a tiedére is! Persze ha valaki nem korrekt módon, vagy bármi módon nem illően nyilvánul meg, akkor nem valószínű, hogy értékelem, esetleg másikra klikk, de eddig csupa csodálatos megszólalás érkezett, a tiedét olvastam eddig utoljára.)

Semmi baj avval szerintem, hogy sokfélék az emberek érzelmei, különféle az érzelmi világa. Nem tartom törvényszerűnek, hogy egy nő eleve rajongjon az anyaságért, mint ahogyan azt se, hogy egy férfi ne érezhetne úgy a gyermekek irányába, akár egy tipikusan szülővé válni vágyó hölgy, és mindkét nemtől a legtöbben örülnek annak, ha gyermekekkel foglalkozhatnak (bár olykor furán néznek az olyan férfira, és félreértik motivációját, amit máig nem értek...), pláne ha szülővé válhatnak, persze nem csak ezért alakul úgy, hogy a legtöbb 30 feletti embernek már van gyermeke, de többnyire mégis tervezettek a gyermekek.

ELNÉZÉST, HOGY NEM MINDENKIRE REAGÁLTAM és hogy nem fogok tudni mindre és nem is lenne értelme egyenként, mert kilométerek születnének tőlem, így is zsúfolom ezt a "teret" a beírásaimmal, holott elsősorban rólatok kell szólnia talán... :)

Nem megkülönböztetés az oka tehát, hogy nem reagálok mindenkire, hanem az, hogy csak arra reagálok, ami történetesen nagyon közel esik lelkivilágomhoz, vagy lelkivilágomból -jó értelemben- különösen "felpiszkál" valami érzés, gondolatot és muszáj kiírni magamból. :) Ettől még az összes eddigi beírást jó érzés volt olvasni, hasznosnak és értelmesnek találtam, és nagyon örülök nekik és egyformán értékes mind! :) Szívem szerint mindre reagálnék, de így is túl sok a kommentem szerintem, csak hát vannak reakcióim, melyeket nem tudok megállni közölni. :))

Köszönöm én is mindannyiótok kedves figyelmét irányomba! :)

Megértéseteket is köszönöm! :) Ha valaki nehezményezne valamit netán, akár priviben is megteheti, vagy csak egyszerűen levelezne velem, szívesen fogadom, de akkor utaljatok a levéltárgyban a fórumnévre: gyakorikérdések, gyermeknev., ilyesmi... :) (Azért, nehogy törlődjön, észre tudjam venni. :) )

_____________ _______________

Tényleg meglep engem -jó értelemben-, hogy ennyien kitárulkoznak kérdésemre, és jól esik, csak köszönni tudom mindegyikőtöknek a bizalmat. :)

_________________ ______________

0710 15.53-ra:

Neked is köszönöm! Hogy úgy fejezzem ki magam: nem lehetett éppenséggel minden könnyű számodra se az alapján, amikről írsz. Együtt érzek veled!

Írásod végén amit idéztél a kezdő soraimból -"én vérem, stb."- na látod, ezt én sem értem teljesen sokakban, mégis gyakori érv szülőktől. Éppen ezért kértem, ezt az indokot -valamint komolytalan poénokat- ne említsétek lehetőleg, bár tiszteletben tartom, akinek az is fontos, hogy az ő egyfajta folytatásának érzi a gyereket és főként ezért akarta, meg az ő vére, belőle származik, ilyesmik... bár tul.képpen számomra is érdekes, bár sokadlagos tényező, hogy ha az én véremből lesz majd gyerkőcöm -hiszen ha leendő párom hozná mástól fogant gyerekét , ezen gyermeket is megszeretném, legalábbis ha még elég kicsi, akkor kialakul a kötődés köztünk és könnyebb az összhang vele-, de ha az én véremből lesz, érdekes lehet számomra majd észlelni génjeim "visszatükröződését", egykori gyermek megnyilvánulásaimat, temperamentumomat a leendő gyerkőcömben, bár ez kicsit esetleges, mivel az anya génjeivel is keveredik persze és nem minden gén "kerül a gyerekbe", és hát a nevelés tényezőjét és a környezetet se felejtsük ki: a biológia kevésbé meghatározó, mint a nevelés hatása, ezt az örökbefogadók példáján is láthatjuk, a gyermek-nevelő kötődés tekintetében is.

"A világ legjobb dolga édesanyának lenni." Hozzáteszem: és gondolom, apukának lenni is! :D Pedagógus lévén örömmel tölt el a gyermekek közelsége engem is -kisebbekről van több tapasztalatom-, csodálatos lények, sokat lehet tanulni tőlük, hét év alatt meg még pláne tisztalelkűek, nyitott a tudatuk, a fantáziájuk, mély érzelmi világuk, sokat felejtünk gyerekkorunk óta mindabból, ami lényeges tudattartalom akkor még; ugyanakkor örülök, hogy mi felnőttek is hozzátehetünk lényükhöz: segíthetünk nekik kibontakozni, fejlődni, és vigyázni rájuk, ugyanakkor megtalálni a középutat ebben arra nézve is, hogy az önállósodásban segíthessük őket.

0710 16.12 -re, "szinténpedagógusra" ;) :

Igen, "átjött", hogy őszintén nyilatkoztál meg, neked is köszönöm, különös tekintettel arra, hogy nem többségi véleményt fogalmaztál meg, hiszen az ilyen érzelmeknek, gondolatoknak is helye van! (Természetesen a jóindulat és a kulturáltság keretein belül, ahogyan te is tetted és itt mindenki.)

Kérdésedet is köszönöm. :) Egyébként minden más jó szándékú és kulturált kérdést is szívesen fogadok, akár szerény személyem kapcsán is (mint kiviláglik kérdésedből), hiszen itt sokan őszintén kitárulkoztak, egy szintig érdemes is még publikusan is, és köszönöm bizalmatokat. :) Legfeljebb jelzem, ha adott esetben számomra tabu egy témakör. ;) De történetesen nem tabu, amire rákérdeztél:

nos tehát, egyik kérdésed:

- Mi az akadálya az én gyermekvállalásomnak? Tömören: a körülmények, de csak egyelőre akadályok! Tehát kivárom a megfelelő alkalmat, amikor anyagilag is elfogadhatóan fogok állni, egyben összejövök egy olyan hölggyel, akikben meglátom leendő gyermekeim anyját. Ahogyan egy másik kedves beíró is fogalmazott: akárkit nem áldd meg gyerekkel, épp így férfiként én magam nem akarok akárkit teherbe ejteni, csak akivel el tudom képzelni a közös gyermekvállalást.

- Arra vagy kíváncsi továbbá, mit jelent ezen sorom: "én mint -ki tudja, mikorra- leendő apa". Válaszom erre is ugyanaz, tehát lásd: eggyel fentebb. ;-)

Előzőhöz még: ettől függetlenül is levelezhetünk (felajánlottad: írhatok privátot), bár technikailag ez egyelőre -ahogy látom- csak úgy megoldható, ha te írsz nekem, ez esetben levéltárgyba feltétlen biggyeszd bele: gyak.kérdések, gyermeknevelés, vagy ilyesmi ;)

Hiszen nem engedélyezted beállításaidnál a "privátot írhatnak" opciót, nincs hova ráklikkantanom jelenleg. ;) (Azóta már lehet, hogy át is állítottad, mire jelen soraimat mások olvassák.)

Kedves 26 éves anyuka, nem zavarnak a panaszos sorok senkitől, sőt, köszönöm bizalmad, hogy megosztottad velem. :)

Egy kiigazítást engedj meg, kérlek: köszönöm megjegyzésed, hogy jó szülő leszek megérzésed szerint, de egyébként jelzem újra: férfi vagyok. :D ;) (Sajnos anya nem lehetek, bár őszintén mondom, kipróbálnám az anyaságot is, ha lenne rá módom, na de ezért nem fogom átműttetni magam persze ;) ...az apaság legalább olyan érdekes, hasznos, hálás és odaadó dolog lehet, gondolom, és nem hagynám ki ;) ) Semmi gond, vélhetőleg csak félreírtad.

Ha mégsem félreírás, és eddig nőneműnek hittél (bár jeleztem többször is nemem), ugye nem zavaró számodra, hogy férfi létemre ilyen témáról "cserélek eszmét"? ;) Gondolom nem. :) Csak azért kérdem, mert sokaktól megkaptam már: "hogy néz már ki, hogy egy férfi (kis)gyerekekkel foglalkozik, tök félreérthető, legyen már elég neki a saját gyereke, avval foglalkozzon!" és hasonló megjegyzéseket kaptam már. :)) Ez már nem rólad szól, úgy sejtem; és elnézést kis kitérőmért, csak néha már félek bevallani, hogy FÉRFI pedagógus vagyok, mert engem lehurrogtak már sokan ezért. Erre egyébként azt szoktam mondani: akkor persze fellélegeznek amikor a doktorBÁCSI meggyógyítja a gyerekét, akkor már ugye jól jön, hogy egy férfi foglalkozik (kisebb/nagyobb)gyermekekkel, nem csak a sajátjával, és akkor már nem félreérthető? ;) Valamint, hogy: 100 évvel ezelőtt (nagyrészt a 19.században) meg átestek a ló túlsó oldalára: csak férfi lehetett pedagógus, és nem csak tanárok esetén, hanem az egészen kicsikkel is csak férfi foglalkozhatott, és azt mondták: mi köze egy nőnek a gyerekneveléshez?? Szoptasson csecsemőt , megfoglalkozzon a sajátjával, aztán ennyi! - na, szerintem ez meg a másik véglet, ezt is alaptalan meglátásnak vélem, ill. valszeg ez egy hibás ÉRZELMI beidegződés lehet, adott korszaknak, korszellemnek megvan a maga butasága.

Szerintem te nem tartozol az -egyébként szerintem alaptalanul- felháborodók közé, és meg is kérdelek, neked mi a véleményed az effajta "falka szellemből" tett alaptalan kijelentésekről? De csak ha nem kellemetlen a kérdésem? :)

A lényeg a magam részéről -ÉS EZT ÁLTALÁBAN VÉVE KÉRDEM, ELVONATKOZTATVA A KEDVES BEÍRÓK EDDIGI SORAITÓL-: egy nőtől miért természetes, hogy gügyög és "elolvad" másnak a két évesétől, 7 évesétől, stb, de ha egy férfi pusztán csak kedvesen ránéz egy felszínesebb ismerőse gyerekére, akkor már összesúgnak a háta mögött (olykor ezt megtudja a pletyka célpontja is idővel, avagy látni az idegenkedő tekintetekből) : "húúúú, lehet, hogy pedó...!", és hasonló alaptalanságok...

Amúgy nem paranoia, mondom, sokszor egy-az-egyben szemembe mondták már, ki burkolt, ki nyílt formában, CSAK MERT FÉRFI VAGYOK. :)) "Kész vicc", hogy úgy mondjam. :) Még aki tudja, hogy pedagógus vagyok, olyantól is hallottam hasonló reakciót. Na, ha valaminek a rejtélyét sokára fogom megfejteni, akkor ennek titkát, bár sejtem, hogy csak a szokásos emberi gyengeség áll mögötte: falkaszellem, tehát aki vmilyen szempontból a kisebbséget képviseli (pl. én férfiként szakember vagyok a gyermeknevelés terén, babysitterkedtem is már kissebbekkel), azt az embert mondva csinált érvekkel igyekeznek "kifúrni"...

Na jó, én sem panaszból írogatok. :)) Csak hát ismét asszociáltam, újabb rész-téma, gondolat merült fel bennem.

Örülök eddigi gondolataidnak és másokénak is, ja és érdekel meglátásod kis kitérőmre. ;) És semmi gond, hogy félreírtad, legalább apropóját adtad egy újabb, engem feszítő kérdésem megfogalmazásának. ;)