Anyukák! Ti figyeltek a mesék/filmek korhatár jelölésére?

Kedves wtiger!A véleményemet írtam le, ha nem értünk egyet ,nem baj, az a szép, hogy változatos a világ.Kérlek, ne érezz kényszert arra, hogy mindig a saját igazadat bizonyítod!

-a más véleményű válaszoló, pedagógiai szakpszichológus, kétgyermekes anyuka....

szép napot

Én tiszteletben tartom mások véleményét, más is tartsa tiszteletben az enyémet, elvárható lenne, ezen gondolkodjatok el, kérlek. ;) Engem csak az zavar (más topicban zavart), amikor érvelés nélkül, pusztán szokásokra alapozva "esett nekem" valahol valaki, de őrá se haragszom. :)

Mindenesetre csak mert a merev hozzászokások kontrasztjaképpen felhozok más szempontot is, a többség felhördül, az sajnos tipikus reakció, amit a félelem szül, mert azt hiszik, ha valaki a megszokott tespedésből ki akarja őket mozdítani jóindulattal, az mintha káros lenne számukra, holott csupán elgondolkodtatom, szélesítem a látókörét. Bocsánat, hogy van megalapozott véleményem. :)) Ez nem azt jelenti ,hogy szentírás, amit írok (se a kedves másik itteni szakemberé (!)), hanem alternatíva, és segítségnyújtásból vetem fel, hogy legyen kellő választéka a kérdezőnek, mégpedig tapasztalatom és szakismeretemmel is hozzájárulva ahhoz. :)

Egyébként meg szakemberek között is van véleménykülönbség (én is az vagyok), szerintem evvel semmi baj nincs, nem tudom, miért kell háborogni a meglátások különbözőségén, különféleségén... :) Egyébként meg számos kérdező örült eddig az én válaszaimnak is, volt több, ahol személy szerint nekem külön is megköszönték, aminek azért örülök, mert ezáltal is újabb embernek tudtam segíteni (én is).

Az meg, hogy történetesen egyet értek Vekerdy Tamás gyermekpszichológussal (hosszan lehetne sorolni végzettségeit, és hogy mi mindenben tapasztalt a különféle gyermekkorosztályok nevelése terén), csak hozzátesz ahhoz, hogy újabb szempontból színesítve vannak a megalapozott felvetések, a nyolcvanas évek közepén ő volt az egyik kulcsember pl. az óvodai élet megreformálásában, plusz a speciális alternatív szemléletűek elterjedésében (Waldorf, Montessory, Freinet szemléletű óvodák.)

Kötekedésetek helyett javaslom megfontolásra a nem megszokott meglátásokat is, nem véletlen kezd 25 éves fejlődni pl. az óvodapedagógia. :) Ha Vekerdyék nem lépnek, még máig is olyan merev rendszer lenne ovikban, mint mindmáig az iskolákban. Az állami óvodáknak is legalább 80%-a már szinte reform óvoda, szerencsére. :)

Béke veletek. :)

J A V : nem véletlen kezdETT 25 ÉVE FELfejlődni pl. az óvodapedagógia.

Egy kis új (már régi, de sokaknak még sajnos új) szín a gondolkodásba:

Vekerdy Tamás munkássága:

[link]

( Az általam szintén nagyra becsült Ranschurg Jenő, szintén méltán népszerű gyermekpszichológust már szinte meg se merem említeni, mert még a végén jön az inkvizíció. ;-) Csak vicceltem most. ;) )

Vekerdy Tamás idézetek:

.......................

Vekerdy Tamás pszichológus szerint

nem feltétlenül a megtekintett műsorok minősége számít , hiszen a televízió mindenképpen agresszívabbá teszi a gyerekeket. A szakember szerint ennek az az oka, hogy a tévézés testileg is lebénítja a gyereket,és mert a gyermekek a mozgással képesek feldolgozni az őket érő élményeket .

A televízió ráadásul leállítja a gyerekek nagyszerű képalkotó fantáziáját , amivel mesehallgatás közben ,játék közben feldolgozza élményeit, újra és újra tagolja tagolatlan benyomásait a világról és a saját belső világáról.

Vekerdy Tamás egy vizsgálatra utalva elmondta: a rajzfilm emeli leginkább az agressziós szintet. Elsősorban azért, mert a dramaturgiája elszakad a valóságtól. "Rohan a macska, ráugrik az egérre, az egér ellapul, a következő percben az egér felugrik és szalad tovább. Ez egy utánozhatatlan jelenet. Amit a gyerek jól tud utánozni, ott van sansz, hogy kijátssza, amit nem, ott egyszerűen felduzzad az agresszió" - mondta a pszichológus.

! !

-----

! ! Vekerdy-től való idézetekre ügyeljen, aki rákeres, mert olvastam már hibás idézeteket is tőle; pl. valahol azt írják, ellenzi a számítógépek használatát eleve a gyermekeknek;

ő pont hogy támogatja, legalábbis 6 éves kortól, az internet értelmes használatával együtt! :)

Nyugtass meg nem a Tom és Jerry kulcsjelenetét idézted?

Ez egy régi, ezerszer lerágott csont. Van az egyáltalán még? Hogyan nyilatkozol valamiről, amiről mit sem tudsz, pláne szakmai véleménynek álcázva? Ne aggódj, nem nézik a Tom és Jerryt, mert gyerekeknek szóló mesék közt nincs ez. Én gyerekkoromban 20 évvel ezelőtt láttam utoljára Tom és jerryt.

Megnyugtatásképp, nézzük a Postás Patet- és vannak posatládáink, leveleink, sőt eme inspiráció alapján csináltunk papírsárkányt.

Nézzük a Bob a mestert és a 3 évesem, különbül veri kalapáccsal a szeget a fába illetve töri a diót, mandulát kalapáccsal, mint egy felnőtt.

Nézzük a Lecsó című mesét és képzeld az 5 éves gyerekem késsel felvágja a salátának valót. Merthogy ebben meg főznek. De a kicsi is paníroz, segít a konyhában. Szigorúan olyan felszerelésben, mint a Lecsóban a séfek.

Ja és nem említettem az ismeretterjesztő műsorokat, aminek köszönhetően tudják hogy működik a vulkán, a repül a repül a játékban, hogy a strucc, pingvin- bár madarak nem repülnek. A szomszéd kertjében egy szál gaz sem volt, visított a gyerekem, hogy gyomirtóztak, micsoda gazdaa az ilyen. És sorolhatnám. Ja és szelektíven gyűjtik a szemetet, elzárják a csapot, mert a vízre vigyázni kell. Olyanokat tudnak, hogy felnőttek nyelnek egyet legtöbbbször.

Jó ezeket tudhatnák tőlem is, bár nem biztos, hogy a 2 évesnek azt tanítanám magamtól, hogy a bálna miért melegvérű mikor a hideg óceánban él. De ettől függetlenül félelmetes dolgokat tudnak és csinálnak, nem kis részben a tévének köszönhetően.

Tölts el egy napot a tévé előtt, nézd meg a műsorokat (mert kicsit ciki valami 50 éves mesét felhozni, amiről a mai gyerekek, de talán felnőttek sem tudják mi az)Illetve bár annyira állítod, biztos vagyok benne, hogy te életedben nem jártál még gyerekek közelében és fogalmad sincs róla, mire hogyan reagálnak. (Ez már múltkor kiderült, mikor győzködtél egy anyukát, hogy csoda anyuka csodagyerekkel, mert önállóan pisilni a 8 évesek tudnak, 3 éves semmiképp)

__ A jún.21., 21 óra 42 perces beírásra jelzem:

Kértem már, hogy tartsuk tiszteletben egymás meglátását!

RENDSZERESEN jelezni szoktam a fórumon beírásaimban (eddig átlag minden negyedikben, vagy sűrűbben is), hogy "ez egy javaslat tőlem", ez "egy meglátás tőlem" (tehát sokféle meglátás létezik). Amúgy meg ez evidens, jelezni se lennék köteles, de hogy ne legyen félreértés, szoktam jelezni. Mégis, néhányan már "csak azért is" belevetítik írásaimba, hogy "szentírásnak hiszi wtiger" a saját hozzászólásait, holott ilyenre sose gondoltam, és semmi módon nem fejeztem ki ilyesmit.

A RÁGALMAZÁS PEDIG PLÁNE ROSSZINDULAT, EGY FÓRUMON NINCS HELYE.

Az ALAPTALAN vádakat kéretik mellőzni.

Kikérem magamnak, mi alapján "dobálózol" olyan kijelentésekkel, hogy szerinted "[wtiger] bár annyira állítod, biztos vagyok benne, hogy te életedben nem jártál még gyerekek közelében és fogalmad sincs róla, mire hogyan reagálnak." !

Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, rágalom, és messzemenően valótlan állítás. RENGETEGEN ÖRÜLTEK MÁR ITT HOZZÁSZÓLÁSAIMNAK.

Ennyi erővel bárki írhatja, hogy "pedagógiai szakpszichológus apuka", mint fentebb valaki, aki elgondolkozhatna azon ALAPTALAN kijelentésén, hogy "wtiger azt hiszi, az ő véleménye a szilárd igazság" (nem szó szerint idéztem ,de erre utalt, vissza lehet olvasni), de a ő megjegyzése még a "light"-osabbak közé tartozik szerencsére;

nem győzök utalni arra, átlag minden negyedik sorban jelzem -ami evidens-, hogy gondolataim bár gyakorlaton, és szakmai elveken alapulnak (ezek is sokfélék, kéretik ezt tudatosítani), mégis csupán csak felvetek, javaslok, a kérdező dönt végül, mit tesz. Legalább megalapozottak a soraim, nem légből kapottak, és hasznos dolog az én soraimon is elgondolkodni (ALAPTALAN BEszólogatások helyett!), ahogyan én magam is elgondolkodom a másfajta meglátásokon!

2-7 évesekről van megfelelő élményanyagom, tapasztalatom, foglalkoztam velük több ízben is.

Ritkábban enyhe fogyatékkal élő gyermekekkel is.

(Max 2 évesekkel is, 7-10 évesekkel szintén, mellesleg.)

Meglepve tapasztalják sorra pedagógusok, szülők ÉLŐBEN, hogy milyen empatikus, beleérző, egyben határozott, rugalmas, megértő vagyok a kisgyermekekkel, mennyire jól ráérzek a kisgyermeknevelésre, mennyire megfelelően átlátom reakcióikat, érzelmeiket, és hogy milyen könnyen kapcsolatot teremtek velük - ráadásul közülük

nem tudták egyesek (pl. egy rendezvényen), hogy egyben szakember vagyok (nem vagyok köteles részleteket közölni erről itt sem, bár kivétel erősíti a szabályt). Pont ezért élőben is volt már rá példa, hogy irigy módon megpróbáltak "betartani nekem"...

Megtehetném ennyi erővel én is, hogy nem vállalnék még csak nicket, képernyő nevet sem, mint ti (EZEK UTÁN NEKEM jogos lenne úgy döntenem, "bár a nyavajás wtiger-ről úgy is tudni, melyeket írja, mert beképzelt(en) szakszövegeket ír"), mert kötözködni azt tudnak egyesek ALAPTALANUL, de még egy screen nevet sem vállaltnak ilyenkor sem... Elszomorító.

Békével írtam az előző beírásomban is, úgy látszik, határozottabban kell szólnom most, de ismét békével. ELŐZŐ ELŐTTI BEÍRÁSOM (jún.21.-én, 19.27) EGYÉBKÉNT OLYAN JELLEGŰ BESZÓLÁSRA (BEszólásra!) REAGÁLVA SZÜLETETT, AMIT AZÓTA NEM LÁTOK ITT, TALÁN NEM VÉLETLEN, HOGY TÖRÖLTÉK...! ENNYIT ERRŐL. Szintén teljesen névtelen volt, jún.20-án,20.55-kor született. Ha valaki kéri, hogy idézzem a rosszindulatú, SZINTÉN ALAPTALAN BEszólást, amit tehát szintén joggal kikértem magamnak, jelezze, hogy küldjem el neki email-ben, DE EZT jelen fórumon keresztül NEM vagyok hajlandó megtenni, ne is írjon levelet nekem senki emiatt (email-ben szakmai segítségeket adok egy ideje, aki kéri tőlem), kérem, adjon meg akár egy ideiglenes mail címet ITT, ENNÉL A KÉRDÉSNÉL, és én oda elküldöm szó szerint idézve a BEszólás idézetét; ha épp erre járok, és látom a kérést, megteszem szívesen... csak ha valaki nem értené, hogy a jún.20-án,20.55-kor írt BEszólásra (amit tehát már ezek szerint moderáltak, töröltek) miért háborodtam fel. (Most pedig a jún.21.-ei, 21 óra 42 perces beírás egyes részleteire háborodtam fel, szintén joggal.)

. . . folytatom meglátásom ecsetelését:

Nem tartok igényt egyes "klikkesedésekre", akik IRIGYSÉG OKÁN "nekem estek" , csak mert "szakszövegekkel jön itt kérem ez a mitugrász wtiger" - ezt is megkaptam már az irigyeimtől; szerencsére akadt, aki kulturált és jóindulatú formában jegyezte meg, hogy esetleg nem mindenki érti a szakszövegem (bár szerintem olyan szinten írok csupán, ami bárki számára érthető és az OKOK részletezését is fontosnak tartom, hogy EGGYEL TÖBB SZEMPONTBÓL RÁLÁTÁSA LEHESSEN a kedves kérdezőknek általam is), az ő véleményüket viszont épp úgy természetesnek és rendben levő megjegyzésnek veszem, mint minden korrekt beírást.

És persze nem az a lényeg, igaza van-e valakinek abban, hogy XY túl szakmai, vagy sem... segítek ebben a fórumban én is számos kedves kérdező bizonytalanságait eloszlatni, vagy éppenséggel hozzátenni egy meglátást általam, olykor kötetlenül aprócska tippeket adok ("mit vásárolj, kedves kérdező? Mondjuk építőkockát, szerintem" :) stb.), vagy poénkodom (nem sértően persze és nem viszem túlzásba), de alapvetően segíteni vagyok itt (én is, mint a legtöbben), és a legtöbb kérdező az én válaszomnak is örülni szokott, mégpedig nem véletlenül - ennek azért örülök, mert ezek szerint én is hozzájárultam olyankor az adott kérdező bizonytalansága eloszlatásához, hasznos, sokszor gyakorlatias ismeretszerzéséhez.

Most pedig, ha hagynak végre segítő munkát végezni, következő, külön hozzászólásomban szakmailag reagálok a jún.21.-ei, 21 óra 42 perces hozzászólásnak a gyermekneveléssel kapcsolatos meglátásaira (abban már nem az ő kötözködő soraira fogok).

_ A jún.21., 21 óra 42 perces beírásnak most pedig nem az rágalmaira (alaptalan BEszólását tartalmazó soraira), hanem a gyermekneveléssel kapcsolatos felvetéseire fogok reagálni:

Nekem is lehet meglátásom a gyermekek tv-nézéséről, mozgókép nézéséről, hogy szélesíthessem a kedves kérdező látókörét én szintén;

ismétlem:

2-7 évesekről van megfelelő élményanyagom, tapasztalatom, foglalkoztam velük több ízben is.

Ritkábban enyhe fogyatékkal élő gyermekekkel is.

(Max 2 évesekkel is, 7-10 évesekkel szintén, mellesleg.)

Nem mellékesen szakember vagyok, de nem vagyok köteles erről részelteket közölni itt.

Nekem is jogom van méltán elismert gyermekpszichológust idéznem, saját, külön bejáratú meglátásom közlése mellett, ha más gondolatmenetem, ha hasonló a gondolatmenetem, mint egy pszichológusé.

Idézlek: "Nyugtass meg nem a Tom és Jerry kulcsjelenetét idézted? Ez egy régi, ezerszer lerágott csont. Van az egyáltalán még?"

Válaszom: Avval, hogy belekapaszkodsz az általam Vekerdy Tamás gyermekpszichológustól idézettekben a "macska kergeti az egeret" részbe, még nem fogod megérteni, mire gondolt. Az egy dolog, hogy én értem, a szakmám okán. Itt a fórumon IS olvastam aggódó kérdéseket: "ti mit tesztek kedves többiek? ...annyi sok "agyament", elvileg gyerekeknek szóló rajzfilm van MANAPSÁG (NEM 50 ÉVE!) a tv-ben..." Nyilván vannak normális rajzfilmek is, én is kedvelek jó párat, felnőttként, még gyermekeknek szólóak közül is, és néztem már gyermekekkel ilyeneket. Nézzék azokat szerintem a 8 évesek és az idősebbek - ez egy vélemény, megalapozott meglátás tőlem. És történetesen Vekerdy Tamás is óvatosságra int minket, mit nézessünk a gyermekkel - vissza lehet olvasni, mit idéztem tőle korábban, bár ő hozzám képest szigorúbb elveket vall e téren: a vizsgálatok szerint pont hogy a rajzfilmek váltják ki leginkább az agressziót a gyerekek többségében, hiszen nem képesek kellően tagolni az érzékszervi benyomásaikat általuk, nem képesek -úgymond- kijátszani magukból, (áttételesen) a TECHNIKAI TRÜKKÖK okán. Ez a lényeg, nem az, hogy egeres mese! Nyilván kellett, hogy említsen egy példát Vekerdy Tamás, hogy legyen konkrétum is, amire utal.

A többi meglátásodra: megint csak Vekerdy Tamásra utalok, KÁROS a HAT ÉV ALATTI gyermekeket direkt módon tanítani (kivéve a túlélésre, a vészhelyzetekre vonatkozó infókat), még akár tv-műsorok, ismeret terjesztő filmek által is káros. Vizsgálatok mutatják, hogy bár sok gyerek 2 évesen is képes sok mindenre, de HOSSZÚTÁVON GÁTOLJA AZ ÉRTELMI, ÉS MÁS IRÁNYÚ FEJŐDÉSÉT A DIREKT FEJLESZTÉS, pl. 10 évesen kevésbé fog tudni jól értelmezve olvasni, mint kortársai (a többi 10 éves gyermek) átlagban, az, akire már 4 évesen ráerőltették az olvasástanulást! (Más eset, ha a 4 éves gyermek alapvetően önmagától, kedvtelésből, játékból tanul meg valamilyen szinten olvasni 4 évesen, tehát amikor megismerkedik néhány betűvel, rákérdez olykor erre arra csak úgy mellékesen! Azonban NEM A JÁTÉKOS TANULÁSRA utalok, hiszen az megint csak káros, HAT ÉV ALATTIAKRA NÉZVE!)

Engedelmetekkel ismét idézek tőle gondolatokat, történetesen a nyelvtanulás kori erőltetése kapcsán, YOUTUBE VIDEO-s előadása, részlet:

http://www.youtube.com/watch?v=Ja8QWYQ30VM&feature=related

3 perc 15 másodperctől: tudjuk, ha valaki 3-4 évesen kezd idegen nyelvet, vagy ha valaki 7-9 évesen kezd tanulni idegen nyelvet, AZOK 11 ÉVESEN EGYFORMÁN FOGNAK TUDNI, de lehet , aki később kezdi, az kicsit jobban, mert emez már korán megunta.

(Más szakmai cikkeiben egyenesen károsnak tartja a hat év alattiak direkt tanítását, lásd a lentebbi idézetem!)

A 6 év alattiak direkt tanításának (oktatásának) káros következményei kapcsán ismét egy idézet, amiben Vekerdy Tamás gondolatait elevenítik fel: "Szerinte tanítani a gyereket káros ebben az életkorban"

-> a szövegkörnyezet:

[link]

"Vekerdy Tamás, aki a hazai Waldorf óvodák programjának egyik kidolgozója, utal arra, hogy már a 60-as évek óta

hivatkoznak a következőre: az iskola feladata, hogy képes legyen óvodások fogadására és bevezesse őket az iskolába.

Az iskolaigazgatók azonban nagyon sok helyen éppen az ellenkezőjét gondolják, s azt várják az óvodáktól, hogy ők

közelítsenek az iskolához. Vekerdy Tamás szerint a gyerekek akkor fognak jól teljesíteni később, ha az szorongás mentesek

maradnak és az érzelmi intelligenciájukat fejlesztik. Szerinte tanítani a gyereket káros ebben az életkorban. Mintát kell

adni neki, melyet szabadon követ. Nem fejleszteni kell, például nem a ruháját elrakatni, nem azt kérdeni, hogy mi volt az

óvodában stb., hanem csak úgy együtt lenni vele marháskodni. Ezek alapozzák meg az érzelmi biztonságot, az orientálódást a

családban, a világban. Utána az óvodáskorban a szabad játék, mesehallgatás, ének azok, amik az érzelmi biztonságot

kibontakozáshoz segítik, majd iskoláskorban a művészetek az érzelmi nevelés alapjai."

Tehát hiába KÉPES (és akár meg is nyilvánul eképpen) már 6 év alatt olyanra, amire egy 10 éves, értelmi fejlődésében kárt okoz hosszú távon, amennyiben 6 év alatt direkt módon ismereteket közöltek vele, kivéve tehát a veszélyhelyzetekről szólóakat és a túlélésre vonatkozó infókat.

Többféle megközelítését tudnám még idézni, de a rövidség kedvéért most ennyi.

Kedves kérdező! :)

Részemről is szívesen. :) Egyébként én sem tudományos tényállásról írtam, hanem a sokféle vélemény közül egy megalapozottat. Sajnos valóban elment RÉSZBEN off irányba a topic, de végül is a kérdésedben elhangzott: ki mekkora jelentőséget tulajdonít a gyermekek tv-nézésének; úgy látszik néhányan -beleértve magamat is- különösen nagy jelentőséget (ki így, ki úgy) ;-)

Apropó! Kérek mindenkit, vegye tárgytalannak abbéli felvetésemet, hogy publikusan megadott email címre írnék!

Meggondoltam magam, tehát ha valaki megadna publikusan email-t, és érkezne olyan módon levél számára, az NEM én vagyok, akkor se, ha a látszat azt mutatja!

Marad részemről a (szokásos) privátra rákattintásos módszer!

(Több oka is van, hogy a publikus mégis problémás lenne, pl. nem lehet garantálni, hogy az fog írni rá, aki megígérte, és nem másvalaki fog, annak nevében netán, aki megígérte ilyen módon...)