"Húú, na, ezért nem akarok én gyereket! " Ti hogy reagáljátok le a fenti kijelentést?

Erre azt mondanám, hogy inkább rossz legyen a gyerekem, mint beteg. Ha nem akar valaki e miatt gyereket, ne szüljön. Mosolyogj, és engedd el a füled mellett:)

Ismerős pár is 10 éve együtt vannak, de nem akarják gyerekkel lekötni magukat, inkább élik az életüket. (35 évesek) Néha látom rajtuk, hogy kezdik bánni, hogy nem vágtak bele a gyerekvállalásba, de szerintem nekik is több szól a gyerek ellen, mint mellette.

A válasz:

"Szerencse, hogy anyád nem így gondolkodott."

Ne rossz legyen a gyerek, hanem csak eleven.

Mellesleg szerintem senkinek semmi köze hozzá, egészen addig, amíg a rosszasága másokat nem zavar. Pl. utazásnál, mikor órákon keresztül kell egy kisördög ámokfutását elviselnem, és az anyukának a legkisebb hatalma sincs a gyereke felett.

Ha jó passzban kap el a kijelentés akkor kb. úgy mit ahogy már írták hogy kér hogy anyád nem így gondolta.

Vagy "jobb ha nincs is gyereked ilyen hozzáállással"

Két kis ördögöm van motoszkál a fejemben a 3. gyerek gondolata...

Gyerek nélkül el sem tudnám képzelni az életem!

28 hónapos és 7 hónapos fiúk anyukája

Engem nem bánt érdekes módon:)) Pedig nekem most jön a harmadik, kis korkülönbség van köztük és sokszor megkapom hogy úristen hogy bírod, én nem bírnám, szörnyű lehet stb.

Én ezeken nem akadok ki, mert én tudom hogy nem szörnyű és tudom mit hagy ki puszta félelemből az aki nem vállal gyereket (saját döntése alapján persze).

És ha "hú ő nem akar gyereket" akkor ne vállaljon :))) Ilyen egyszerű:))

Nekem erről mindig az jut eszembe hogy mondjuk hazajövök a tengerparti nyaralásról és utolsó nap megcsípett a medúza és erre mondaná azt az illető hogy hú na én ezért nem megyek a tengerre...

Közben meg egy csodálatos élményt hagy ki:))