Félek és aggódom. Vagy túllihegem?

Szeptembertől újra dolgozom,és akkor a lányom 2,5 éves lesz.Egy rokon fog rá vigyázni,akinek mellesleg nem volt gyereke,de jól elvannak a lányommal.Tegnap elkezdtük a hozzászoktatást,egy egész napot töltöttünk nála,és ezt minden héten legalább egyszer így tervezzük.A gondom az hogy félek hogy nem fogja megenni amit főz,itthon is elég válogatós,de az ő ízei még másabbak,tegnap kiderült.Aztán hangsúlyozta tegnap hogy nem fog neki olvasni,mert nem lát(van szemüvege).A lányom viszont most egész nap igényli a meséket mondókákat énekeket és más játék nem is igazán érdekli.Én tudom milyen jó és mennyire fontos az olvasás.Aztán volt még egy-két megjegyzése ami nem igazán tetszett.Aludni nem alszik délután a lányom,tegnap viszont kicsit úgy éreztem erőlteti hogy feküdjön amivel nem is lenne gond de én nem akartam mondani hogy ettől ugyanolyan fáradt lesz meg itthon lehúzott redőnynél szoktunk próbálkozni,meg nem szoktam melléfeküdni meg tegnap még korai is volt hogy ő próbálkozzon.Aztán a legkisebb csúszdán nem engedte egyedül csúszni,jó oké féltse mert övé a felelősség,de a lányom már nagyon önálló és elég ha a közelben figyeli az ember mert stabilan mászik.Aztán én mondtam maradjon a vékony kalap rajta de ő hogy vegyük le szoktassam a sapka nélküliségre,hát volt már idén tavasszal sapi nélkül de tegnap fújt a szél picit.Aztán délután mondom nem stimmel valami a lánnyal erre jajj, ne aggódjak semmi baja.hát lett éjszakára magas láza volt és hányt.De ha így nem veszi észre akkor hogy bízzam rá ha gond lesz nem fogja észrevenni.Most hirtelen ennyi de volt még ilyen fura szövege.És nálunk itthon nem megy a tv mert feleslegesnek tartom napközben na ott ment délután,meg hogy ő otthagyja evés közben mert hátha úgy jobban eszik.Nem igazán vagyok abban a helyzetben hogy ezeket a dolgokat mondom neki mert férjem rokona és nem tudom hogy fogadná,nagy segítség ha vigyáz rá,és nem akarom megsérteni mert amúgy bírom.És hát most tudatosult bennem hogy a lányommal hamarosan kettéválunk.S félek az elválástól,nem igazán hagytam másra csak a férjemre eddig.Szinte fizikailag rosszul vagyok a gondolattól,hogy nem úgy és nem azt csinálja majd a lányommal amit én szoktam szóval úgy értem hogy nem adja meg neki azt amit én meg tudok adni.Bocsi hogy hosszú voltam de alig aludtam éjjel ez járt a fejemben.