A párom bezár minket. Van valaki, aki igy él? Mit tesztek ellene?

Elhagyni nem akarom.de már ebben sem vagyok biztos:( 2 éves a gyerekünk,9 éve együtt élünk. Tudtam, hogy ilyen, csak a munka volt nekem meg a ház. Kevés barátnőm volt,azok is elmaradtak lassan. Mikor szük1,5 éves volt a kicsi, barátnőmmel akartam menni baba-anya tornára, mert még nem járt egyedül, meg félénk volt. Lényegében megtiltotta. Ne legyek unatkozó anyuka, akinek nincs jobb dolga,ne csatlakozzak a sznob anyukhoz....(:((, harcoltam, győzködtem egy hétig. Aztán nem ellenkeztem,annyira nem akarta. Egyedül nem kocsikázhatok vele, csak a városban, anyumékhoz nem vihetem egyedül. Volt hogy megtettem, nem beszélt velem egy darabig. Most köhög a pici, megfázott, uszodában voltunk, hideg volt a viz (oda érdekesmód vihetem), de szerinte a játszón kapta el a takonykórt. Három napja kérdezte, hova megyek vele, mondtam hova, minek viszem arra a tèrre? Mondtam, mert azon van pár kisgyerek, a másik üres, ha nincs ott senki, nem lát gyereket. Most szerinte ezért beteg, és megkért, hogy oda ne vigyem. Kezdem nem birni ezt....baj lesz, tartok tőle, hogy elmegyek a gyerekkel együtt:( nem a saját szabadságomért, hanem félek, hogy ez a bezártság károsan hat az amugy is félénk, bátortalan gyermekemre. Van,aki tudta ezt a helyzetet orvosolni? Tudom, beszélni kell, de nem érdekli, mit mondok...:( mit tegyek? El vagyk keseredve....