Hogy lehet normálisan, szépen felnevelni a gyerekeket, ha mi szülők nem szeretjük már egymást?

A legfontosabb: nem tudunk elválni, mert egyikünk sem tudja anyagilag vállalni a gyerekek felnevelését. Van egy közös ház, ha elválunk, max. 1 garzont tudnánk belőle venni. Én részmunkaidőben dolgozom 4 órában, nem találok más munkát már szeptember óta, és mèg ez a munka sem fix hosszú távon.

Szóval, majdnem 15 éve vagyunk együtt, 4 és 2 évesek a gyerekeink. Az évek alatt megromlott a kapcsolat màr, pláne a gyerekek születése után, eljutottunk oda, hogy tulajdonképpen mindketten elismerjük, hogy nem szeretjük már egymást. Idegesít. Mindennel. Hogy felszedett +25 kilót és fogyás helyett zabál most is este 10kor. Hogy reggel sosem kel fel 9 elött hétvégén, bár ezerszer megkértem, hogy én vagyok 6tol egyedül a gyerekekkel, keljen ő is. Hogy állandóan, mindennap hisztizik, hogy utálja a munkáját.

Értitek, egyszerüen eljutottunk oda, hogy már inkább egymáshoz sem szólunk, mert nem tudunk tisztelettel, normálisan kommunikálni, csak veszekedni. Nem is érdekel, mi van vele.

De közben itt van ez a két kicsi gyerek, akiknek nem szabadna ilyen légkörben felnőni, ezért igyekszem kedves lenni a fðrjemhez, hozzászólni, nem b*szogatni, mikor ordítanék vele a legszívesebben, de közben sokszor azt látom, ő meg sz*rik bele, hiába kértem meg számtalanszor, hogy legyen tekintettel a gyerekekre, normálisan viselkedjen és kommunikáljon. Nem megy neki, mert nyilván ö se szeret már engem.

Nem tudom, hogy neveljem fel így szeretetben és nyugalomban őket. Nem, hiána írjátok, hogy váljunk el, hisz nem tudnám eltartani őket, nincs csaladom, egyedül vagyok, senki nem segít, ha találnék is 8 órás melót, max. nyomorognánk, mondjuk mindegy is, mert hiába keresek, nem találok.