Lehet verés nélkül is szófogadó a gyerek?

Sokféle képpen lehet gyereket nevelni, attól függ mit akarsz vele elérni.

De ha úgy neveled, hogy rettegjen töled, akkor biztos hogyha felnö, akkor meglép az elsö alkalommal és panaszkodhatsz, hogy még feléd sem néz, mikor már öreg leszel.

Elvileg lehet. Sok könyvet olvasok a témában van, mivel egy 2 évesem. Engem vert apám gyakran részegen, így nekem ez elképzelhetetlen volt, hogy valaha is bántsam. Nem is érzek rá késztetést. De a hajam kitépésére, vagy az ablakon kivetődésre szoktam...

Sajnos hiába a sok szép módszer, nem igazán használ egyik sem. Néha jó időszaka van, akkor első szóra szótfogad bármiben, máskor ha a fejemre állok sem fogad szót. Csapkodja az apját, rugdos, mindenre nemmel ellenkezik.

A gyerekek személyisége se egyforma, ahogy a szülőké sem.

Biztos hogy vannak könnyebb természetű gyerekek és olyan szülők akiket nem alkoholisták vertek gyerekként és mondjuk kaptak beépült normális mintákat a neveléshez.

Ahogy a #2 mondja, a gyereknevelésnek annyi módja van, ahány család/gyerek. Kinek mi működik, illetve ki mennyire lát előre. Nyilván a verés rendkívül hatékony rövid távon, de kérdés, hogy mennyire lesz felnőttként az az ember, akit így neveltek, magabiztos, asszertív, stb. Elnézve a jelenkori felnőtt populációt, akik ugye mondják, hogy "én is kaptam pár atyait, mégis ember lettem", hááát... A depresszió, szorongásos betegségek, egyéb pszichés problémák jelenléte nem éppen azt mutatja, hogy olyan jó ötlet volt, de az biztos, hogy gyerekként szófogadóan ültek és semmit nem törtek össze :D

Nekem 2 gyerekem van, kicsik még, nehéz életszakaszban. Erős akaratúak, nagyon sokszor nagyon nehéz velük, ennek ellenére még(?) egyszer sem ütöttem meg őket. Nem is hiszem, hogy fogom, mert mégis, mit érek el vele? Így is szót fogadnak. A határszabás nem csak fizikai fenyítéssel valósítható meg (mármint itt most a verésre gondolok, azt elismerem, hogy volt már, hogy a hónom alá csaptam a gyereket és úgy mentem el vele a játszótérről vagy akárhonnan, amikor nem akarta). Igazából a gyereknek azt kell megtanulnia, hogy ha te, mint a szülő, mondasz valamit, akkor az úgy is lesz. Ő vagy együttműködik, és akkor jó, vagy összeveszünk és sírás van, és akkor nem jó, de a végeredmény így is-úgy is ugyanaz. A tanítás eszközei azok változnak, ennek valahol része a verés is, de az amellett, hogy a szülő igazát fogja megtanítani a gyereknek, arra is ráneveli, hogy féljen tőle, ami szerintem nem lehet, nem szabad, hogy cél legyen. Ki másban bízzon meg?

Viszont ha a férjed tesója ezt a nevelést alkalmazza, akkor gyanítom ők is ezt kapták, és a férjednek is ez lesz az elsődleges nevelési módszere a majdani gyerekeiteknél. Mármint nem eleinte, ahogy a tesójának sem az volt, de a gyerekek nem maradnak cuki kis takarógombócok örökké, egyszer elkezd kinyílni az öntudatuk, és onnantól sokszor valóban nagyon nehéz a nagyobb embernek és felnőttnek lenni és ellenállni a hozott mintáknak (én is kaptam sokszor pofont, fenékre csapást, kézre csapást, szobámba küldést, hűvös távolságtartást, "nembeszélekveled"-et, stb-t, nem egyszerű ezen felülemelkedni).

Elég kezelhetetlen mostanában, dackorszakos, nem fogad szót, kiabál, hisztizik, csapkod. - igen, ezt jelenti a dackorszak. De úgy bírom, mikor olyanok ugatnak bele más gyereknevelésébe és minősítik azt, akik max képről láttak gyereket.

A bunkó hülypitsa sógornőd gyereke úgy lelép majd 18 évesen mint a huzat és addig látták.

2!

Ezt annyiszor olvastam már itt,hogy akit vertek a szülők,az hamar lelép,és öreg szüleire rá se néz.

Tényleg van ilyen? Mert én nem hiszem el. Komolyan nem!

Szerintem a mai 40-esek közül szinte mindenkit vertek. Engem is bántott fizikailag és lelkileg is anyám-apám. De azért jó a kapcsolatunk,normális. Szoktunk találkozni, imádja az unokáját anyám. Apám már nem él.

Tudsz olyat, aki lelépett és tényleg szóba se áll a szüleivel? Szerintem ez leülepszik egy idő után.

Én Jordan Peterson gyereknevelési elveit nagyon szeretem. Nem ver, de fegyelmez. Nagyon sok videója van, ez az egyik, ami legjobban talán témába illik.

[link]

Egy temperamentumos 2,5 évesem van, akivel sikerült elérni, hogy nem csapkod, nem kiabál, bocsánatot kér és megköszön, összepakol maga után, ha dühös is, szótfogad. Ha rosszat csinál és rajtakapjuk, magától megy be a szobájába és mondja, hogy megyek be szobába. :D Aztán, amikor megnyugodott, kijön és bocsánatot kér. Az első 2 év pokoli nehéz volt vele, szinte féltem, amikor felkelt a délutáni alvásból, mert vagy pusztított vagy üvöltött, aztán a következetesség meghozta a gyümölcsét, és mostmár csak folytatni kell, amit elkezdtünk. Minden este úgy alszik el, hogy a homlokát az enyémhez nyomja és mondja, hogy szeretlek anya, én visszamondom neki, és fekszünk, amíg elalszik. Úgyhogy szerintem jó a kapcsolatunk is. :)