Miért van egyre több ilyen gyerek?

A csoporttársakon látom, hogy a szülők mindent megengednek a kicsiknek, majdnem, hogy megpuszilgatja, ha csinál valami rosszat, mert nem szabad rászólni.

Simán lelökte az egyik a másikat a lépcsőn az épület előtt. Anyuka mosolyogva elnézést kért a másiktól ugyan, de a gyerek felé semmi sem történt. Az úgy ment tovább, mintha mi sem történt volna, az anyja egy szóval nem jelezte a gyerek felé, hogy ez nem volt helyes.

De amikor a cipőt lassan húzta fel 5 perc múlva, ez az anyuja úgy ordított vele, hogy igyekezzen már,mert sietnie kell, hogy zengett a folyosó. Szarunk a környezetre, másokra, csak mi létezünk elv és persze mindenért a hülye óvónő a hibás, mert nem figyel rájuk eléggé.

A másik, hogy minden második neveletlen, erőszakos gyerekkel futnak az orvoshoz egy adhd diagnózisért, hogy mossa a szülő kezét, nem kell nevelni, mert nem lehet. Apai segítség, apai nevelés meg nulla.

A csoportunk felének csak az anyukákat ismerem, apukáról sosem hallottam semmit, legfeljebb annyit, hogy ő fáradt, sajnos nem tud jönni, nézzük el nekik, de a családhoz meg a hisztis gyerekre már sajnos nincs türelme délután, este.

Én is azt látom, hogy a szülők sokat megengednek nekik, de én azt is látom, hogy a gyerekek egy részének ez nagyon jó, és így kellene őket nevelni, nincs rájuk rossz hatással. Az egyik, ha szólnak kedvesen, hogy mi a terved vele, akkor nem csapja be az ajtót, a másik meg még bele is rúg. Nyilván az első egy "normális" gyerek a másik meg a problémás.

Ez az a generáció, aki akar gyereket nevelni, utánanéz(már tud hol, nem csak dr spock van) és igyekszik és tudatos annyira, hogy a saját traumáit igyekszik nem továbbörökíteni és fontos neki, hogy jó gyerekkort adjon a gyerekeinek..

Régen is volt mindenféle rossz(adhd) és furcsa(enyheauti) gyerek, csak két nagy pofonnal könnyebb volt kordában tartani őket. Jó nagy szorongást váltott ki és jobban igyekeztek visszafogni magukat..A normális gyerekeknek meg nem kellett volna az a két nagy pofon, hanem elég lett volna rendesen szólni, mint most teszik..annyira látszik, hogy a normális gyerekeknél beválik, és az is üvölt, hogy a "rosszaknál" nem, hogy nem hat, hanem kifejezetten káros ez a kedvesség, nekik erős fegyelem kell, és egy kis félelem, mert máshogy működnek. Nem fognak szavaktól megváltozni, mert képtelenek rá, mert nem olyan az agyuk.. nekik igenis kell az a két pofon(vagyis inkább nem ez, hanem csak az, hogy féljenek, tartsanak a felnőttektől), mert akkor legalább a szorongásuk árán beilleszthetőek közösségbe.. egyébként nem, mert bántják a többit, vagy nem tudnak úgy működni a dolgaik miatt, mint kellene. A félelemtől erőt vesznek magukon.. ami amúgy nem borzalmas dolog a legtöbb gyerek(a normálisok) felismerik, hogy a felnőtt erősebb náluk és tartanak tőle ösztönösen. Ezért elég nekik a gentle parenting. A problémások nem, mert az agyuk nem teszi őket képessé erre, rá kell segíteni a félelemre, nem véletlen emeli meg mindenki a hangját, ha rosszul viselkedő gyereket lát, a tanárok is rendesen kiabálnak. Amelyik nem, azt kikészítik.

Szerintem jó irányba halad a világ, csak fel kellene ismerni, hogy ami az egyiknek durva, a másiknak szükséglet a beilleszkedéshez, mert máshogy nem tud(csak gyógyszerrel).. szorongás és gyerekkori traumák árán egy funkcionáló ember legyen jövővel, emberi kapcsolatokkal, vagy egy kis dúvad, aki bánt másokat szavakkal és tettekkel, ellehetetleníti az oktatását másoknak, nem saját hibából..

Utálnak a kutyás példa miatt, de bizonyos fajtáknak muszáj a fojtó meg a szeges nyakörv, amíg megtanulnak sétálni, egyszerűen nem képesek észlelni olyan finom a jeleket, mint egy ép elméjű, kis fájdalomtűrése, intelligensebb kutya. Nem tehetnek róla és nem is okoz kárt bennük, mint mondjuk egy csivavában, de mind meg tudja tanulni ugyanazt. Más módszerek kellenek, és aki durvább és kevesebb dologból ért, erőszakosabb, annak kellenek a durvább módszerek..

Egyébként ismerek olyat, akinél ez sem megy, mert.. hát olyan szinten sérült az agya, nála gyógyszer hat, de az is ritkán. Viszont a legtöbb enyhébb, középsúlyos adhds/autinál beválik, ha tart az embertől.

Ez is igaz, hogy kitolódott a családalapítás.

Amikor a fiam iskolás lett, gondoltam az első szülői előtt, biztos jó öreg leszek a sok fiatal anyuka között (30 évesen szültem).

Jó negyvenes anyukák sórakoztak fel, kettő nálam fiatalabb van az egész osztályban 😄

Nekem valószínűleg autista a fiam (kivizsgálás folyamatban) és hasonlít a leírásodra. Itthon egyébként egész jól kezelhető, általában lefoglalja magát, de csoportban nehézségei vannak, olyasmik amit írtál.

És nem azért mert neveletlen, itthon is rá van szólva, fizikailag megfékezve ha kell, nem változik sose a nem igenné csak azért mert nyafogni kezd. Büntetni fölösleges, nem érti benne a logikát, sőt azt a kicsi együttműködési készségét tovább rontja. Nem reménytelen eset, fejlődik, de sokmindenben nincs a kortársak szintjén szociális téren.

Egyébként koraszülött, ha 100 évvel ezelőtt születik, valószínűleg súlyosan sérült lenne, ha nem viszi el egyből a tüdőgyulladás. Az autista meg kicsit sérült gyerekek száma növekszik, nem csak a nagyobb arányú diagnosztika miatt hanem ténylegesen is. Ennek több oka van, nem is mind ismert, de például a jó koraszülött ellátás vastagon benne van (azáltal, hogy ezek a gyerekek "csak" autisták vagy adhd-sok, nem pedig halottak).

Szerintem pont az a baj hogy a szülő csak nevelni akar. Utólag. Szankciónálni üvöltözéssel, megvonással, egy-két pofonnal, büntetéssel.

De nem ülnek le játszani a gyerekkel, foglalkozni vele, sétálni, biciklizni.

És az unatkozó gyerek egyre többet ül a tv előtt,egyre többet hisztizik, aztán szrik a szülőre, aki a gyereket hibáztatva üvölt vele.