Késői anyák, nem bántátok meg, hogy nem szültetek fiatalabban? Mièrt alakult úgy?
Még nem vagyok "idős" 27 éves vagyok, de a régi álmom, miszerint huszonéves anyuka leszek meg feleség, nem fog valóra válni.
Egyrészt most van olyan párom nemrég óta, akivel valóra válhat egyszer ez az álmunk, de semmit se akarunk elkapkodni, csak nagyon hasonlók a jövőbeli terveink, vágyaink az alap hobbijaink mellett.
Másrészt az egy dolog, hogy választottan szingli voltam évekig rossz tapasztalatok miatt, de csak 25 évesen, 1 éves munkaviszonnyal egyetem után értettem meg, hogy egy gyerek mekkora felelősség!
Az unokatesóméknak 1 éves kapcsolatba koliban csúszott be a baba. Nem csináltak sose titkot belőle, hogy nagyon nehéz nekik. Persze, most még nem dolgozik az anyuka a 1,5 éves pici mellett, de nem lett meg a diplomájuk, úgy meg nagyon nehezen talál eleinte bármit is. Persze imádnivaló a lurkó és ezerszer inkább a gyereket választja utólag is a legtöbb szülő, mint a karriert, hiszen a karrier az alakul, gyerek meg nehezebben lehet.
De én valamiért hálás vagyok, amiért mesterképzés alatt nem fért bele az időmbe a párkapcsolat és ìgy jó munkahelyem lett, ahonnan könnyű lesz egyszer elmenni szülni is.
Lehet kb. csak 5 év múlva lehetek anya, addig szeretném a lakásom egy kisebb házra cserélni, ami szintén nem adatik meg mindenkinek és emiatt is szerencsésnek mondhatom magam, mégsem érzem úgy, hogy egy friss kapcsolatban azon kéne aggódnom, mikor lesz gyerekem.
Van olyan barátnőm, aki közel a 40-hez szingli és neki már nagyon véges az ideje és teljesen kétségbe van esve, mert ő a harmincas éveiben sem azon volt, hogy legyen valakivel jövője, hanem utazgatott a világban és most megbánta. :/
Szerintem nincs jó út, valamiért mindig úgy alakul, ahogy az élet dobja. Nekem egyszerűen meg kellett érjek erre a kapcsolatra egyáltalán, majd a gyerekvállalásra.
És úgy érzem, nem fogom megbánni, hogy előbb megvalósítottam az alapjaim, amiben biztonságosabb lesz gyereket vállalni, meggondolatlan életdöntéseket meg már nem tervezek hozni, legalábbis olyat nem, amit egyedül hoznék, hiszen már itt van velem a Párom.
Nektek miért nem lett előbb gyereketek?
válasza:Ne haragudj, egyáltalán nem akarom elbagatellizálni a problémád, de azért így 40fölött kicsit vicces volt olvasni, hogy a "kései anyákhoz" sorolod magad.
Én 16 éves koromtól mindig anya akartam lenni. Azért nem lettem, mert ahhoz ragaszkodtam, hogy szerelemből foganjon, ha utána egyedül is nevelem. Hát, a "szerelmeim" nem úgy gondolták.
Ezt már elengedtem, teljesen egyedül próbálok(mármint magát a fogamzás részt természetesen nem, úgy nehéz lenne🤣). De nevelni egyedül fogom és nem szerelemből lesz, ha egyáltalán összejön ugye.
Na, most ilyen feltételekkel 20 éve is vállalhattam volna. Csak hát, ki tudja ezt előre?🤷🏼♀️
válasza:Figyelj, jobb később szülni egy stabil kapcsolatba, mint huszonévesen egy pár honapos kapcsolatba. Persze a dolog kimenetele így is - úgy is lutri, de azért valószínűleg jobb, ha valakit jobban kiismersz gyerekvallalas előtt.
Tudatosan később szülni azért nem előnyös, mert a kor előrehaladtával egyre több a probléma és nem biztos, hogy sikerül osszehozni a babát ( és akkor még csak 1 gyerekről beszélünk). Így is minden 6.pár meddő.
2-es sajnos nekem is lesz egy méhsövény műtétem, emiatt is agyalok most többet ezen a kérdésen is pl: 1-es. Remélem jó lesz a műtét és majd rendben meg tudok foganni egy nap.
Sajnos Magyarország általános eü. Állapota sem túl jó, sok meddőséggel kezelt párnak vannak alapbetegségei, vagy akiket én ismerek Covid miatt is elvetéltek páran... :(
Az én családomban minden nő szupertermékeny volt, amivel nekem sincs gondom, csak nem ágyazódhat be így, ugyanis vetélésre jó esélyem van emiatt...
Meg igen, a kapcsolat. Ő az első nekem, aki gyereket is akar! És minden lutri, szóval valahol félig minden anya magának szül. Ha jó apajelöltet fogunk ki, egy esetleges válás/szakítás esetén is marad apja a gyereknek és nem csak lelécel.
Ettől nem félnék, imádja a gyerekeket, az egyik első randijaink egyik helyszínén is spontán eljátszadozott egy anyuka kislányával, akinek nagyon tetszett a "szakállas bácsi". :D
válasza:Nálunk most jön a baba, a 35-öt múlt hónapban töltöttem be. Ennek az az oka, hogy a körülmények nem voltak adottak, mérgező munkahelyem volt, ahonnan nem tudtam egyszerűen váltani, anyagilag sem voltunk stabilak és a lakhatás is a szülőknél volt megoldva.
Most már minden adott lett egy éve, és mostanra jött össze a baba.
Nem bántam meg, hogy nem fiatalon szülök, mert visszagondolva, akkor még magam sem voltam felkészülve egy ilyen feladatra, felelősségre.
válasza: válasza:nem bántam meg. Megértünk mindketten, lett saját lakás, elutaztunk mindenhova ahova szerettünk volna, "éltünk" így nem sírjuk vissza, van biztos egzisztencia, a gyereknek mindent meg tudunk adni ami kell. Fejlesztésekre kell hordani császármetszés közbeni hiba miatt, ez havi 60 ezer. Ezelőtt 15 évvel nem tudtuk volna kifizetni, csak ha a saját szánktól vesszük el a falatot.
Boldogok vagyunk így, nem csinálnánk máshogyan.
válasza:Én se értem ezt a kései anya szöveget, te jó ég, ha 35 felett lennél, még csak-csak, de 27 évesen ilyet írni.
Én amúgy 30 és 32 évesen szültem, és nem, nem bánom, mert ekkorra lettek még hozzá az anyagiak. Tanultam anyám hibájából, aki húszas évei elején a "semmire" szült, és örökké azt bánta, miért nem vár még 10 évet.
Köszönöm a válaszokat!
8 ha tudnál szöveget olvasni, jócskán 30 felett leszek, mire a gyerek lesz a terv, most nagyon nem tartok ott.
válasza:Én csak részben vagyok késői anya.
17 évesen életem első nagy szerelmével összejöttem. 19 évesen összeházasodtam vele. 20évesen gyereket vállaltunk.
A körülmények megvoltak, igaz más világ volt akkor.
4éves volt a lányom, mikor a férjem meghalt. Egyedül maradtam.
24 évesen, özvegyen.
Évekig ferfira se tudtam ránézni.
Végül ujra szerelmes lettem. Megvartuk, míg mind a kettőnknél jön az érzés, gyereket vállaltunk. 39évesen.
Megbántam.
Már a terhességet is nehezen viseltem, a szülés rosszabb volt sokkal.
A csecsemő kor meg.... nem bírtam egyedül, erővel.
Nem voltam mar közel sem olyan fitt, mint az elsőnél.
Szülőin kinéznek, volt, hogy megkérdezték, hogy a nagymama vagyok?
Most 10éves a kicsi. Férjemet tavaly temetük. 50évesen infarktus elvitte.
Ha újra kezdhetném nem vállalnék 30 felett az biztos.
Igy, hogy itt van, szeretem, visszs nem adnám. De pokoli nehéz (volt).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!