Másfél éves kisgyereked mellett mennyi időd van?

#6 hagyd,ezen az oldalon boldog boldogtalanok lepontoznak mindenkit. Mármint az a pár ember aki ebben leli örömét. Ez a topik se kivétel.

Én is így vagyok, eljátszik,de csak míg ott vagyok,és figyelek rá. Amint megyek a dolgomra, a seggembe van. Ha előveszem a telefonom,hogy leadjak egy rendelést,veszi ki a kezemből. Félre se nézhetnek sokszor. Nemhogy tanulni,de egy ebédet harom-negy részletben tudok megenni kb. És nem,nem azért mert elbasztam valamit, ő egy ilyen gyerek. Majd kinövi.

#12es voltam

Másfél éves korában még könnyű volt, mert nem volt testvére és nem dacolt. Már ketten vannak. (3 éves és 11 hónapos)

Hát már max 1-2 órák vannak. Megtanultam menedzselni a dolgokat mellettük, de minden olyan lett, hogy bármikor félbe kell tudnom szakítani, az én korábbi hobbijaim meg nem ilyenek voltak. Pl hobbiból varrtam, kockultam, olvastam, ezek mind olyanok, hogy félbe lehet éppenséggel hagyni, de nagyon rossz folyton megszakítani, meg újrakezdeni.

Szerintem ez nagyon gyerekfüggő. Nekem alig volt időm, ellenben 3 evesen mar szinte teljesen "felszabadultam". A hugomnal meg rosszabb volt a helyzet, a kisfia szó szerint ön es közveszelyes volt ebben a korban, minden masodpercben a nyomaban kellett lenni, es egy pillanatra sem tudott nyugodtan leülni/megállni. Bevallom azt hittem van valami "baja", mert mellette főzni sem lehetett, ha berakták valahova, ordított... de most 2,5 eves, es egeszen kezd normalizalodni a helyzet. Persze, dackorszak, öltöztetni pl. egy rémálom, de azert van olyan, hogy leül mondjuk 10-20 percre nezeget egy könyvet, ebédnél is bírja ülve szinten olyan 10-15 percig, es ugy általaban, mar nem akar mindent folyamatosan magara rántani.

Érdekes volt, hogy nálunk, amit én gyerekbiztosnak gondoltam, mivel a lanyommal sosem volt gond, annal a kusfiuanal megis életveszelyes terepnek minősült.

Így van,gyerek és segítség függő. Sok is erosom van,akinek elmondása szerint semmi segítsége,de azért kiderül,havonta párszor jön egy mama,vagy rendszeresen hozza viszi a gyereket,sokszor ott is alszik nála a gyerek. Vagy viszi a főtt ételt. Egyszer kérdeztem egy ilyen ismerősöm,miért mondja akkor,hogy nincs segitsege. A válasz,"ez alap,ez gondolom mindenkinek így van " nem kommentelés,nem kell sok agy hozzá,hogy nem,nem így van.

A válaszokból is látszik,hogy mennyire nem egyformák a gyerekek. Miért is lennének? Az a baj,hogy sokan azt hiszik,ha másfél éves mellett volt idejük,két és fél mellett nem,az evangélium,mindenkinek így lesz,és kösse fel a gatyajat aki másfél éves mellett semmit se tud. Holott az igazság az,hogy lila ibolyaja nincs senkinek,milyen lesz az adott gyerek két és fél évesen. Lehet jobb,lehet rosszabb lesz a helyzet.

Na de nem ragozom. Elég a pontozasokra nézni,katasztrófa. Ott a kérdés: hasznos e a válasz? Erre mit csinál a sok agyhalott (akinek nem inge nem veszi magára!) tetszik e a válasz?