Kisgyerekek mellett milyen az élet? Jut idő magatokra?

2 éves a fiam.

Férjem reggel 6tól este 7ig munkában, hétfőtől szombatig.

Sosem volt olyan, hogy nem volt időm valamire. Minden nap a takarítás, főzés megvolt/van. Mellette bármikor a hajfestés, körömfestés is belefért. Kávé napi 2x...

Első naptól így van.

Csak jól kell szervezni, illetve egy olyan gyerek is kell hozzá 🙈

Max 6hét múlva jön a tesó, nem tudom utana is ekkora lesz e a szám 😅

5 éve vagyunk együtt, azóta igy dolgozik, és előre láthatólag még jópár évig így is marad.

Akkor mi sose vállaljunk gyereket?!

Este 7kor ittho van, a gyerek 10 elött nem alszik, bőven van idejük egymásra. Emellett ott a vasárnap, néha a szombat is.

Illetve nem az 52 hétből 52-n megy ez, nyilván vannak szabadabb napjai/hetei is.

Ahhoz, hogy a mai világban egyről a kettőre jusson az ember, segítség/hitel nélkül, azért keményen tenni kell sajnos...

40 éves korunkig meg nem fogunk várni, hogy minden meglegyen (ha egyáltalán addigra meglenne) és csak utana gyereket vállalni.

Vagy hitelekbe verni magunkat...

Nekünk jó, így azoktuk meg...

Nekem az lenne a furcsak, ha fél 3kor itthon lenne 🤷‍♀️

2es voltam.

Hangos, fárasztó és nagyon vicces.

Jutni nem jut idő magamra. Inkább időt szakítok magamra. (Természetesen valaminek a rovására) Külön napi/heti rutin, hogy mikor foglalkozom magammal. De ha arra várnék, hogy maradjon idő magamra, akkor sose lenne.

1 gyerekkel és egy 8-17ig dolgozó, nem hulla fáradt apával eddigi 2 év álom volt.

Őszinte leszek, nekem pihenés volt ez a 2ev. Előtte 7 évet dolgoztam vezetői pozícióban, de sosem voltam olyan kipihent mint az elmúlt 1,5 évben.

Pici babás időszakon kívül minden tök jó volt :)

A multhéten kezdte a bölcsi beszoktatást én pedig megyek vissza dolgozni 6 órában + 2 l, 5 óra utazás,ugyhogy véget ér a jovilag :D