Miert ilyen elviselhetetlen a 7 eves gyerekem?

Te előrébb jársz a gyermeknevelésben, mint én, az én fiam még csak 1,5 éves, így hülyén jönne ki, ha én oktatnálak téged, de remélem egy véleményt elfogadsz.

A leírásban említetted, hogy egyke gyerek és rengeteget foglalkozol vele. Szerintem itt van a kutya elásva. Megszokta, hogy vilàg életében csak vele volt foglalkozva, teljesítetted minden óhaját-sóhaját, gondolom sokszor a férjed elé helyezted, ami kisebb korban teljesen normális. Viszont mostmár kezd abba a korba lépni, hogy nem kisfiú, otthon is és a suliban is vannak elvárások, ott nem ő a vilàg közepe és nyilván azt szeretné ha ott is mindenki rá figyelne. Mert ebben nevelkedett. A megoldást nem tudom rá, viszont a miért-re talán ez a válasz 😊

És ha a szavatokba vág, ti mit csináltok? Jajj ingyombingyom, nem szabad, anya, apa nem ér rà, ne kiabálj, folytatja, megint ingyombingyom, aztán csak ugrotok neki?

Ha én ilyet mertem volna csinálni iskolás koromban, hogy kiabálva, követelőzve belepofázok egy felnőtt, pláne a szüleim szavába, hát tuti olyat kaptam volna, hogy a fal adja a másikat. A gyereked nem 3 éves, el kellene tudnia már rég fogadni, hogy nem körülötte forog a világ. Nem pattanni neki, hanem határozottan leszögezni, hogy vár és kész. Ha folytatja, szépen nem veszel tudomást a nyekergésről, ha meg fel meri emelni a hangját, na akkor te is szépen erélyes hangnemben közölheted, merre hány méter.

Szia! Azt a technikát használod, hogy nem fentről le magyarázol neki, hanem leguggolsz hogy egy szintben legyen a fejetek és úgy mondod el neki egyszerűen és érthetően a szabályt? Az én gyerekemnél ez sokat számít.

A másik ami nekem jobban bevált, hogy ha nem szabad valamit, akkor először csak azt mondom határozottan, hogy "Nem! Ezt nem!" és utána részletezem hogy mit is: "Nem szabad félbeszakítanod, ha apával beszélgetek." Erre az egyszerű tiltásra inkább reagál, mintha rögtön magyarázni kezdek.

Az #5, #6, #7-re azt tudom írni, hogy ha súlyos neurodivergenciája lenne, valószínűleg kibukott volna az oviban. De a #7-es elképzelésével szemben ez se azt jelentené, hogy nem kell az érintett gyereket nevelni, hanem azt hogy sokkal több energiát kell a nevelésébe fektetni, mert ugyanaz a munka kevesebb eredménnyel jár. Utána se lesz olyan mint egy neurotipikus gyerek és a #7-es féléktől majd megkapod, hogy ezt a rémséget nekik azért kell elviselni, mert nem neveled azt a gyereket, de attól még hogy nem értenek hozzá, nem lesz igazuk.

A lényeg hogy ilyesmire akkor gondolj, ha hiába neveled normálisan (nem pofonnal, de határozott szóval), nagyon nehezen juttok előre. És ilyenkor érdemes is kivizsgáltatni, mett valamennyit segít ha tudod mi az eltérés, meg a célzott fejlesztés is.