A kisfiam jövő héten kezdi a bölcsődét, és nagyon rosszul érzem magam, olyan bűntudatom van, hogy odaadom másnak, hogy ott vigyázzanak rá szinte egész nap. Jó bölcsődét választottunk, mindkét gondozónő szimpatikus az eddigiek alapján, tudom hogy jó helye lesz, mégis így érzek. Soha többet nem lesz már olyan időszak, hogy mindketten tartósan együtt leszünk otthon egész nap. Olyan gyorsan eltelt ez a 2 év, lehet mégis otthon kellett volna maradnom vele a harmadikra is. Anyagilag épp meg tudtuk volna oldani, de elég spórolósan, és ha bármi extra kiadás lett volna, azt már csak a megtakarításból tudtuk volna fedezni, a férjemmel azt beszéltük meg hogy ezt nem vállaljuk. A munkahelyemre várnak vissza jövő hónaptól, most már nincs visszaút.
Érzett valaki más is így bölcsi kezdés előtt? Megbántátok hogy visszamentetek dolgozni?
Nagyon gyorsan tedd rendbe magadban, mert a gyerek megérzi. Nagyon nehezen fog így beszokni. És ezt nem viccből mondom, 12 évet dolgoztam bölcsiben.
Viszont: ha épp megtehetnétek, én biztosan nem mennék vissza. Dolgozhatsz még egész életedben, gazdag is lehetsz még, de ő csak egyszer lesz 2-3 éves. Én az elsőnél visszamentem, nagyon megbántam, ha lehetne visszacsinálnám, de ugye tudjuk, nem lehet. Most a második majdnem 4 mire kezdte az ovit, de a harmadikkal is itthon leszek 3 éves koráig.
Nem arra fog emlékezni egy gyerek hogy anya meg tudta venni a 89. pónilovat is ,hanem hogy volt időd vele játszani, foglalkozni.
szept. 14. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 A kérdező kommentje:
Kicsit bánom én is a döntést, de már nem tudom visszacsinálni, nagyon jó munkahelyem van, sok átszervezést igényelt, de csináltak nekem helyet. Nem hagyom őket cserben 2 héttel kezdés előtt, főleg hogy akkor később már biztos nem várnának vissza, és szeretem a munkámat. Egy részem várja hogy újra dolgozzak, de tényleg igaz, hogy csak egyszer ilyen kicsi a gyerek. Tudom hogy helyre kell tenni magamban a dolgot, előtte nagyon pozitív vagyok a bölcsivel kapcsolatban. Ott is igyekszem majd laza lenni, semmiképp nem fogok sírni. Lehet csak elkezdeni nehéz.
szept. 14. 21:44
4/17 anonim válasza:
Mindkét gyerekem korán ment közösségbe, az első 2 évesen bölcsibe, a másik 3 éves kora előtt kezdhette az ovit. Nálunk is nagyjából megoldható lett volna, hogy maradok, de én láttam, hogy többre van szükségük, mint amit én nyújtani tudok. Gyerekek közt, egymást fejlesztve, tanítva sokat fejlődtek, barátkoztak és nem éltük meg egymás elvesztéseként. Azóta is az ajándék a közös program és nem a 86. pónit kérik, hanem velünk akarnak lenni. Én váltottam munkahelyet, hogy számukra barátságosabb beosztásom legyen és látom, hogy örülnek reggel, de könnyen indulnak az oviba, suliba a barátaikhoz. Velem már csak unatkoztak volna még egy évet otthon. Nem mindig rossz döntés ez, a gyerek érettsége és a család helyzete is sokat számít.
szept. 14. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Szerintem a ti helyzetetekben jól döntesz, hogy visszamész dolgozni. Szerencsés is vagy, hogy tényleg visszavesznek, és nem kényszerítenek rád olyan munkafeltételeket, amiket nem tudsz vállalni.
A gyerek be fog szokni, és nem fog emlékezni rá, hogy milyen volt a napirendetek 2-3 evés kora között.
szept. 14. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Saját mentális egészségem miatt raktam bölcsibe. Igen sajnálom őt,de ez van. Előbb utóbb úgyis kozossegbe megy. Plusz az elején annyit volt beteg mintha bölcsibe se járt volna😅
szept. 15. 00:17
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
Nagy gondokat fog még ez okozni, hogy nem tudsz leválni. És az önbizalomhiányod. Odaadod másnak?
Ez nincs így.
Egy traumafeldolgozást, valóságba leföldelős terápiát mindenképpen érdemes lenne végigvinni.
szept. 15. 05:49
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 anonim válasza:
Pontosan ugyanezt éreztem mielőtt bölcsibe ment a kislányom, megértelek mert nagyon rossz volt hogy neki örömmel kell beszélni a bölcsiről, hogy várja, felkészíteni mi lesz vele ott, közben meg legszívesebben sírtam volna.. Még nem régen jár, két hete de eddig nagyon szereti, játszik a gyerekekkel, kedveli a gondozókat is. Szerintem normális amit érzel, lezárul egy korszak és ezt nem könnyű elfogadni.
szept. 15. 07:33
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Szerintem sokan éreznek így, hiszen nagy változás ez a 2 év alatt kialakult életetekben. Kezdés előtti utolsó pillanatokban még bennem is felmerült ez, pedig én már nagyon menni akartam. De mikor már ott vagytok és látod, hogy minden jó, akkor ez az érzés (ideális esetben) pikkpakk elmúlik.
szept. 15. 07:37
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
Megertelek, ez az idő soha nem jön vissza. Más fogja tanítani, más gondoskodik róla. Aki azt írja, hogy saját mentális egészsége miatt adta le a gyerekét. Gratulálok.. Elvileg azért szülünk mert ezt akarjuk nem? Vele lenni. Én 3,5 évig voltam itthon vele, 3 évesen kezdte az ovit. Még így is kevés volt. 5 éves most, de mai napig gyűlölöm hogy csak 4tol kb 9ig vagyunk erdemileg együtt, a napok meg csak telnek és mindjárt akkora lesz, hogy már nem lesz úgy rám szüksége. Amikor lenne, meg nem vagyok vele a munka miatt.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: