Miért érzek minden nap bűntudatot??

Sosincs bűntudatom azért,mert én is egy érző,létező,fizikai és érzelmi szükségletekkel rendelkező emberi lény vagyok.Bár van férjem,de technikailag egyedülálló vagyok egy tartós beteg,fejlesztésre szoruló gyerekkel,0 segítséggel.

Minden embernek alap szükséglet a lelki feltöltődés ,pihenés is(meg az alvás,evés,fürdés,pisilés,kakilás).

A lakásunkkal, rendrakással,vasalással szemben szokott lenni bűntudatom, mert mind a sor végén kullognak,és őszintén nálunk legtöbbször csak tűzoltás van ilyen téren.

Érthetően megfogalmazva,egy sz@r háziasszony vagyok, de jó anya(a gyerekem boldog, fejlődik, a betegsége eredményei jók).Biztos van közép út, én még nem találtam meg.

Az hogy valaki kételkedik-e magában, marhára nem attól függ, hogy valóban jó-e az adott területen, vagy jók-e az eredményei. Tökéletesen nem lehet csinálni a szülőséget, aki ennek az ellenkezőjét hiszi, az nem nézett még igazán mélyen magába, vagy nem olyan magasak az elvárásai saját magukkal szemben, mint a perfekcionista embertársainak. A perfekcionizmus meg általánosságban véve nem jó tulajdonság, mert indokolatlan és szinte állandó szorongást generál az emberben. Általában azokra jellemző, akik gyerekkorukban "nem voltak elég jók" az egyik vagy mindkét szülőnek.

Persze más is okozhatja, csak hoztam egy példát azok kedvéért, akik abban a tévhitben élnek, hogy ez egy egészséges önkritika :D Hát, nagyon nem az.

Kérdező, szerintem a leírásod alapján éppen elég jó anya vagy, csak egyedül ez duplán nehéz, mert gondolom az apja helyett is meg akarsz neki adni mindent, érzelmileg is és anyagilag is.