Hogy nincs bűntudata az anyukának??
Sziasztok.
Az történt ma a játszótéren hogy egy anyukát csak úgy a semmiből elkezdett rúgdosni a kislánya de jó nagyokat rúgott amúgy, aztán mondta neki az anyuka hogy ugye tudod hogy ezt nem szabad, na akkor már csípte, harapta is volna meg az anyját.
Az anyja lefogta a kezét, elkezdett a kislány nagyon nagyon sírni, hisztizni, visítani.
Fel vette az ölébe és indulni akartak haza, de Elkezdte a kislány tépni az anyja haját, na akkor anyuka le tette a kislányt megfogta a két vállát és kicsit Meg rángatta hogy nem érted hogy ilyet nem csinálunk, nem szabad.
Aztán csak nem hallgatott a kislány, és anyuka adott neki egy pofot, és a fenekére is csapott és úgy erősebben felvette az ölébe és elindultak
Ha itt úgy el verte akkor otthon?
Mas is találkozott már ilyen helyzettel?
Pfu ez az ősanya duma amit itt sokan tolnak…
Mindenki nevelési tanácsadó és orvos is egyben.
Remélem ha az életetek egyszer hosszú idő után véget ér és az Isten színe elé álltok, lepörgeti az összes hibát előttetek amit szülőként vétettetek aztán felköptök egyet és alá álltok :)
A 2. válaszoló tökéletesen làtja.
A leírásból látszik, hogy az anya elsődleges nevelési módszere nem a verés, de igen. Eljön az a pont amikor más nem téríti észhez a gyereket.
Ismerek olyan szülőt aki folyamatosan szép szóval nevelt csak. Aztán a tinédzser lánya egyszer bedugott hajvasalóval verte meg az édesanyát. Lehet ha kapott volna ő is egyszer egy kijózanító pofont nem jut idáig el a helyzet.
Egyik gyerekem sem csinált ilyet soha, de őszintén, nem kizárt, ha megtörténik, én sem könyörgök neki tovább.
Az is felcsesz, mikor ilyet látok, anyuka meg tűri csendben.
Pedig nem vagyok én sem az erőszak híve, de az ilyet márpedig valahogy le kell rendezni.
Ha meg valami viselkedési, vagy mentális problémája van, azt kezeltetni kell.
(Az ilyen károgókat viszont instant felrúgnám...
Egyszer bevásárlás után mentünk haza. Én toltam a babakocsit, a férjem 2 szatyorral, a nagyobbik gyerek mellette, majd megindult az úttest felé.
Apja visszarántotta, lecseszte, mire egy részeg fazon beszól, hogy bánunk azzal a gyerekkel... Basszus, túléli, de ha a kocsi üti el, azt nem valószínű...)
17: Vannak tanulható eszközök, amik nem feltétlen a te használatodban vett "szép szóra" építenek, de nem is a verésre - ám erre a legkevesebb embernek vannak szülői mintái. Ezeket tanulni kéne, könyvekből, online tanfolyamokról. De erre nagyon-nagyon kevesen veszik a fáradságot.
A legtöbben azt csinálják, hogy tudják, hogy nem jó megütni a gyereket, ezért elnyomják magukban, addig amíg nem robbannak...aztán lekevernek egy pofont és azzal nyugtatják magukat, hogy "én is ember vagyok, elszakadt a cérna stb". Nem. Akkor lennél ember, ha az indulataidat tudnád TUDATOSAN kezelni, és nem csak elnyomni egy darabig. Akkor lennél homo sapiens sapiens (vagyis gondolkodó ember), ha felismernéd, hogy milyen rossz szülői mintákat hozol, mikor és hol alkalmazod őket és ezek ellen TUDTOSAN tennél, úgy hogy olyan nevelési eszközöket emelsz be a szülőségedbe, ami ezeket tudja helyettesíteni (és nem mellesleg mellőzi az "elszakadt a cérna" típusú pofonokat).
Hacsak nem egy beteg gyerekről van szó, de ha nem, akkor jól tette.
Eszembe se jutott volna gyerekként akár csak a szüleim felé rúgni vagy ütni próbálni. Pedig egyszer nem ütött meg egyik szülőm sem.
De inkább amúgy azon kéne elgondolkodni, hogy miért szinte alap ma már, hogy gyerekek mernek kezet emelni a szüleikre? És most nem a kb. egy éves kicsikre gondolok, akik még ütögetéssel próbálják felhívni magukra a figyelmet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!