Ha a gyerekeim apja "csak" ennyit "segít be" a gyerekek körül és úgy általában azért miért szúr szemet most annyi anyukának?

"De nem értem, hogy mit tudna nekem segíteni, kérlek magyarázzátok el!"

Ezen mit kell elmagyarázni?

Miért nézed teljesen fogyatékosnak a férjedet? (Talán az?)

A főzés megtanulható, de oké, tegyük fel, hogy fogyatékos a férjed és nem tudja megtanulni. Vagy esetleg annyira szeretsz főzni, hogy nem akarod kiadni a kezedből. Oké.

De a mosás? Berakod a ruhát a mosógépbe, mosószer, öblítő és lenyomsz 2 gombot. Tényleg megtanulhatatlan.

Vagy a vasalás. Ahhoz is legalább 3 diploma kell.

Porszívó, felmosás...Nobel-díjakat igénylő feladatok.

A szemét kiviteléről már ne is beszéljük. Arra még én sem vagyok képes, most fogok beiratkozni a szakirányú képzésre az egyetemen....

Elvileg szerintem is sokkal többet dolgozol otthon, mint az apa, több mindent én átengednék neki. Ugyanis ezek szerint munka elött-után te csinálsz minden házimunkát, neki ilyenkor csak annyi a "dolga", hogy játszik a gyerekekkel.

De mivel NEKTEK KETTÖTÖKNEK ez így jó, ezért mások véleménye lényegtelen, ez kizárólag a ti dolgotok.

Azért a helyedben átgondolnám, hogy idövel nem lesz-e neked terhes, hogy neked a második müszak otthon munka, neki meg szórakozás. De mint mondtam, ez csak rátok tartozik, másnak semmi köze ehhez.

Mégha tényleg "cseléd" lennél, akkor is, amíg neked jó, addig nincs semmi baj.

Mert ma sok fiatal nő nem akar vagy nem tud megbirkózni a háztartással és az elkényeztetett gyerekével, ezért kell, hogy az apa is besegítsen a háztartásba. Akkor is, ha egész nap dolgozik, az anyuka meg otthon van. Nagyon elkényelmesedtek sokan. Mi lett volna velük 30-40 évvel ezelőtt.

Ne törődj a piszkálódásokkal, éljetek úgy, ahogy nektek megfelel.

Szerintem ez is egyfajta munkamegosztás. Amíg te házimunkát végzel, addig ő van a gyerekekkel. Szerintem az lenne a gáz, ha nem akarna a gyerekekkel foglalkozni.

Én is szívesen megcsinálom a házimunkát saját magam, ettől még a párom is mindent meg tud csinálni, ha úgy adódik, pl. elutazom munka miatt, vagy beteg vagyok. Nálunk mondjuk ő eleve többet dolgozik. Szóval nekem alap, hogy mivel én vagyok többet otthon, így én csinálom a házimunka nagy részét. De pl. a ház körüli munkákat ő csinálja.

Akkor lenne gond, ha te azért csinálnál meg valamit, mert muszáj nőként csinálni, de egyébként nem szeretnéd és ő meg nem segítene annak ellenére sem, hogy te kérnéd rá.

Engem ugyanaz érdekelne, mint 1est. Miért nem adod ki ezeket a házimunkákat a kezed közül?? Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz,h bizonyos dolgokat csak te csinálj? Ezzel azért piszkálhatnak, mert ennek a mártírságnak az oka nem reális. Hanem ezzel próbálja az adott nő elhitetni (legfőképp saját magával), h ő bizony pótolhatatlan. Ha ő nincs, megáll az élet; koszos ruhák, edények, kaja nincs... Pedig ezeket a házimunkákat bárki képes elvégezni. Nekem az sem tetszik, ha vki addig takarít, míg a gyerekek elmennek a nagyihoz. Pont hogy be kéne őket is vonni mindenbe. És előbb utóbb elfogy a türelem, amikor kamaszok lesznek a gyerekek, majd hallgathatják,h "miért nem vagy képes magad után elpakolni?! Bezzeg én itt gürizek, vasalok, mosok, főzök..."

De persze amíg nem élsz vkivel /vkikkel hónapokig együtt, addig nehéz felmérni,h az adott családban milyen játszmák zajlanak a felszín alatt. Így természetesen azt sem állíthatom, h nálatok is így van, mint ahogy leírtam. De "piszkálásra" adhat okot.

Viszont,ha ez nálatok valóban annyira bevált,h ezzel teljesen elégedett vagy, fel sem merül benned,h ez nem stimmel, akkor miért aggaszt mások véleménye?? Nálunk teljesen másképp zajlik minden, de én nem emlékszem arra,h valaha is meghallottam volna erről bárkinek a véleményét. Amíg vkinek a kisugárzása olyan,h mindenki számára nyilvánvaló,h ő így jól érzi magát a bőrében, kiegyensúlyozott, addig nem szoktak neki mások észt osztani - vagy legalábbis az illető egyáltalán nem veszi fel.

tök megértelek. itt minden anyuka úgy csinál - tisztelet a kivételnek - mintha körülbelülis a gyereknevelés+házimunka kivitelezhetetlen lenne párhuzamosan, és ha valaki megoldja, akkor azt lenézik, lecselédezik, ledegradálják a férjét. Könyörgöm, szerencsétlen dolgozik fél7től 5ig, nehogy már akkor nekem megterhelő legyen berakni a mosást, vagy főzni. Az a különbség, hogy ő nem tudja beosztani az idejét, otthon van 5től, de mondjuk ha ki akarja pihenni magát, akkor 9-10kor lefekszik. Abba 4-5 órába nehogy már még kötelezően ráverjem a főzést vagy a felmosást... És még én vagyok a rossz. Az én férjem nem kevésszer megy 5-6ra dolgozni, és jön meg 6 után, vagyis több, mint 12 órázik. Mikor meg merészeltem kérdezni, mit főzzek neki, míg benn leszek a kórházban, mert időm van rá bőven, miért ne főznék előre, ha nekem ez nem megterhelő, voltam én cseléd, meg alávetett, a férjem meg fogyatékostól kezdve minden... kérdem én, miért? Mert szeretem és jólesik gondoskodni róla? Nyilván ha kell, a kérdezőnek is segít a férje, de mikor hazaesik a melóból, még várjon rá 2. műszak, mert asszonyka nem bír vele? Hát kérem, aki nem bír el egy háztartással meg gyerekkel, az az életképtelen, nem én, meg a kérdező... vagy előtte, mikor dolgoztatok, akkor is úszott minden? Mert ha nem, akkor ez megint csak a sajnáltatom magam kategória.

Lehet nyugodtan lepontozni. Én ezt láttam otthon, és nem vagyok se én cseléd, se a férjem fogyatékos azért, mert el tudok látni egy (vagy 2) gyereket, meg a háztartást...

Senkinek semmi köze hozzá, hogy ti hogyan éltek. Főleg, ha nektek ez így jó.

Egyébként meg nem kell mindenkinek az orrára kötni, hogy melyiktek pontosan mit csinál és mennyit és akkor nem lesz min csámcsogniuk.