Ha a gyerekeim apja "csak" ennyit "segít be" a gyerekek körül és úgy általában azért miért szúr szemet most annyi anyukának?
Elmondom a tapasztalatomat és mivel itt is több ilyen hozzáállású anyát látok a válaszokból, őszintén érdekel.
Természetesen segít nekem. De alapvetően vannak dolgok, amiket ÉN csinálok meg, mert egyszerűen NEM SZERETNÉM, ha más végezné el. Ilyen például a mosás, vasalás (valamikor pont ezt kezdték itt ki egy másik kérdésnél), főzés, sütés, takarítás, mosogatógépből kipakolás. Ezt nem is szeretném, ha a párom csinálná. Ez nekem alap, őszintén szólva néha meg is lep, ha valakinél ezt rendszeresen a férfi végzi.
Sokak viszont azt mondják, hogy ami nálunk van az nem "normális" mivel többet kellene nekem segítenie. De nem értem, hogy mit tudna nekem segíteni, kérlek magyarázzátok el!
Nálunk egy átlagos nap: Ő fél 7-re megy, én 8-ra így értelemszerű, hogy én viszem a gyerekeket oviba és bölcsibe (4 és 2 évesek). Aztán én megyek értük, mert fél 4-kor végzek, ő 5-kor. A gyerekekkel elmegyek bevásárolni, megyünk haza és akkor már kb ő is otthon van. Aztán ő van a gyerekekkel, amíg megfőzök. A fürdetést én csinálom, de azért ott van körülöttünk. Hétvégén általában kitakarítok, ők addig elmennek vagy az ő vagy az én anyámhoz, vagy a mamák jönnek el a gyerekekért. Vasárnap nekem van egy kb egyórás- másfélórás programom 10-től. Addig általában addigra megfőzök, de ő vigyáz rájuk addig is. Aztán valamit együtt csinálunk. De például tény, hogy számomra elképzelhetetlen, hogy orvoshoz nélkülem menjenek.
Szerintem az igazi probléma nem itt van. Hanem! Őszinte leszek. Ha hazaér, vagy hétvégén pihenni szeretne, én nem erőltetem, hogy jöjjön velünk játszótérre, fagyizni, stb... Amihez van kedve jön, amihez nincs nem jön. Most mi értelme lenne erőltetni?
Nekem viszont van kedvem. Rengeteg mindent csinálunk a gyerekekkel. Persze ő is sokszor velünk tart.
De szerintem a felfogásommal van a bajuk. Azt hiszik, hogy azt vallom, hogy mindent a nőnek KELL megcsinálni. Pedig nem! Egyszerűen csak nálunk ez így vált be. Én el tudom fogadni, hogy másoknál ez máshogy van. Engem viszont most ezért piszkálnak. Olyanokat mondanak, hogy cseléd vagyok otthon, meg kihasználja a helyzetet, stb.
Szerintetek? Bármilyen véleményt elfogadok!
válasza:Én sem értem, miért érdekel mások véleménye. Nektek megfelel, akkor ennyi. Biztos nem foglalkoznék vele, ki mit pampog.
9-es: az azért megvan, hogy a nő is dolgozik, ugye? Akkor a férjnek miért második műszak a házimunka, amíg a feleség csinálja meg mosolyogva? Csak az elv miatt kérdezem.
Szegény férj csak pihenjen, szegény feleség meg melózzon nyugodtan otthon is. Nekem ez fura felfogás.
Mindenki úgy csinálja, ahogy neki megfelel.
Nálunk én is dolgozom, a fiammal lemegyünk délután a játszóra (és én nem a padon üldögélek, hanem mászom vele mindenhová), szóval nagyjából egyszerre érünk haza a férjemmel, és mindkettőnk számára ugyanolyan fárasztó a nap. Szerencsére ő nem várja el, hogy kiszolgáljam, amíg ő pihenget. Nincs is semmi leosztva, mikor ki fog hozzá, és működik minden.
Kérdező, ha neked ez így megfelel, és nincs hiányérzeted, ne foglalkozz másokkal.
válasza:Szerintem, ha mindketten dolgoztok, akkor a férjednek nem segítenie kellene, hanem megosztani kellene a házimunkát és a gyermeknevelést. Hogy ki mit tud jobban vagy csinál szívesebben ill. van több ideje, az már helyzetfüggő ill. megegyezés kérdése. De nehogy már szívességnek vegyem, ha a férjem bevásárol vagy kiviszi a szemetet.
Közös család közös feladatok. A gyerekeidtől sem várod majd el, hogy részt vegyenek az otthoni feladatokban? Előre szólok, ha majd így tanévkezdéskor megveszel 2 tanszercsomagot, bekötsz kb 30 füzetet, könyvet, felírod kb 150-szer a gyerekeid nevét a tornacipőtől a színes ceruzákig mindenre, akkor átértékeled majd elméleted. És ez még csak kis része annak, ami rád vár. (és bocs csak 2 gyereked van)
Ezen kívül: jobb lenne, ha a gyerekeid sem abban a hitben nőnének fel, hogy otthon minden anyu dolga.
Ismerősökkel azért elő szoktak kerülni ilyen témák. Legalább is nálunk mindenféleképpen. Egyébként pont, hogy nem sajnálatból mondom nekik. Ez hülyeség. Csak amikor ők mondták, hogy a férjük mennyit segít, akkor mondtam, hogy számomra a mi esetünkben elképzelhetetlen ez az élethelyzet, mert... Így derült ez ki. Bár nem is volt titok.
Én sajnos hajlamos vagyok a környezetemben mások véleményét meghallani. Még akkor is, ha tudom, hogy hülyeség, direkt bántó, stb... Természetesen most ezért nem fogok változtatni. Csak érdekelt, hogy egy ilyen dolog alapja mi lehet.
A férjem szerencsére nem fogyatékos, én pedig nem játszom a mártírt. Nem is tudom, hogy ez honnan jön. Senki sem pótolhatatlan, én nem is gondolom magamról, hogy az lennék.
Én is azt vettem igazából észre, hogy sok anyának nem hogy nem megy, hanem nem akarja, hogy együtt menjen a háztartás és a gyereknevelés. De ez nem baj, ahogy mondtátok, amíg az érintetteknek nem baj. Csak talán pont ez az, amiért mártírnak nézik azt, akinek megy.
Igen, nekem 'csak' kettő gyerekem van, egy kétszintes házunk és dolgozom is. De mivel nem sajnáltatni akarom magam, köszönöm jól megvagyunk :)
Üdv 66%os! Láttam a kérdésed, de válaszolni már nem mertem :D Értelme nem lett volna! Teljesen megértettelek. Valahogy hihetetlen volt már akkor is számomra, hogy az hogy ezt a kedves gesztust meg akartad adni a férjednek, mekkora közfelháborodást váltott ki. Nem értem. Talán pont ez van itt is! Én nem tudom...
Egy 2 évest és egy 4 évest még nem vonok bele konkrét takarításba. Majd ha nagyobbak lesznek megtanulják, hogy mit várok el. A "tankönyv csomagolósra" reagálva: egyszer egy évben még 5 gyereknek is ki lehet bírni véleményem szerint :)
válasza:"Egy 2 évest és egy 4 évest még nem vonok bele konkrét takarításba."
Pedig érdemes. Engem 5 évesen kért meg az amúgy tisztaságmániás anyám, hogy valamit csináljak meg. Persze nem jól csináltam, aztán jegelte a témát kamaszkorig. Akkor már persze, hogy eszem ágában nem volt porszívót megfogni vagy bármit mást. Megoldottam azzal, hogy ha zavarja a szobám állapota, csukja be az ajtómat.
A lányom két éves (itt kiemelném, hogy ha fiú lenne, ugyanígy járnék el) és egyszerű háztartási munkákba bizony bevonom. Igen, így lassabb, kétszer kell csinálnom, viszont idejekorán beleivódik, hogy neki is feladata van.
Jelenleg az alábbiak tartoznak a feladatai közé, amit örömmel is csinál:
- ha kiborít valamit, papírtörlővel feltörli (aztán én még egyszer, rendesen, meg vegyszerrel)
- az általam előzetesen szétválogatott ruhákat bepakolja a mosógépbe és becsukja az ajtót
- a szárítóról egyenként lehuzogatja a ruhákat, odahozza, én hajtogatok. Ő is néha hajtogat, akkor megdicsérem, aztán amikor nem látja, ténylegesen összehajtogatom.
- a szárítóról leszedi a csipeszeket és a tartójukba teszi őket
- a játékait este összeszedi és a játéktartó dobozba szórja
- pelenkacsere előtt kihúzza a fiókot, kivesz egy pelenkát (vagy többet) és odahozza
- ha nagydolog volt, akkor miután tisztába tettem, a popsitörlős dobozt visszateszi a fiókba
- a mosogatógépből kiveszi és a kezembe adogatja a cuccokat. Eleinte nagyon gyors volt és győztem tartani az iramot, de semmi nem tört még el.
- teregetésnél a lavórból adogatja a ruhákat, kivéve a nagyon nagy méretűeket, pl. lepedők
Ezekre mind képes két évesen. A feladatkört pedig nagyon lassan, a képességeihez mérten bővítjük. A porszívót is huzogatja, de csak egy helyen, így bár megdicsérem érte, nem tényleges segítség. DE! 10 évesen már hiába fogok próbálkozni vele, akkor már nem lesz rá vevő.
Vegyszerekhez nem nyúlhat, amihez az kell, azt én csinálom.
De az asztalra néha rálógatom és morzsaporszívóval ő szívja fel a szétszórt morzsákat. Neki ezek még játékok és szívesen csinálja.
Söpörni is szokott, egy kézikefével már elég ügyesen sepri fel a kupacot a lapátra, majd a lapátot a kijelölt vödörbe üríti. Az apróbb port persze már én seprem fel. A szándékot nézzük, nem a hatékonyságot.
Vettünk gyerekméretű lombgereblyét. Azzal már egész ügyesen összeszedi azt a néhány darab falevelet, ami lehullott.
válasza: válasza:Öcsém,nekem.sosem fordulna meg a fejemben,hogy kiírjam önigazolásra az életemet ezen az oldalon,hogy ín milyen fszagányos vagyok!
Mi a kérdésed? Ha nektek így jó,mi a fenének kell itt vergődnöd ezzel?
válasza:" Lehet nyugodtan lepontozni. Én ezt láttam otthon, és nem vagyok se én cseléd, se a férjem fogyatékos azért, mert el tudok látni egy (vagy 2) gyereket, meg a háztartást..."
Téged,drágám,azért oltottak le,mert lövésed sem volt arról,hogy mit is főzz/fagyassz az uradnak,pedig te konyhatündér vagy!
Ebben a kérdésben pedig munka után van szó a háztartásról, ami kicsit más!
válasza: válasza:Utolsó, azért érzed, hogy ez mekkora általánosítás?
Ilyen alapon mi is mondhatnánk, hogy az veri itt a mellét, hogy milyen szuper háziasszony és mindent egyedül csinál, akinek a férje amúgy sem lenne hajlandó segíteni.
Képzeld, vannak olyan férjek, akik kérés nélkül segítenek, mert nem nézik ölbe tett kézzel, hogy mindent a feleségük csinál.
A fenti esetben pedig a nő is ugyanúgy dolgozik, nem tudom, mi köze ahhoz, ahol a feleség otthon ül.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!