Más anyukának is nehéz 1 gyerekkel?

1 gyerekkel még nagyon könnyű.. Is lehet, legalábbis a gyerek ellátása.

Ha semmitek nincs egy 1,5 szobás panel is jó indulásnak. Még arról sem írtál, hogy albérlet, vagy szülőknél laktok, hány évesen, mennyi idős a baba stb. Egész egyszerűen addig nyújtózkodjatok, ameddig a takarótok ér, a semmire gyereket sem kell vállalni.

A gyerekkel soha nem lesz könnyebb, minden korban új problémák lesznek, kell találni énidőt, és ha van segítséged a pároddal is kikapcsolódást pár órára, napra, nyilván ha a gyerek már elég nagy.

Na.. A kedvencem. Van segítségem, mégis nyavogok. Gondolom a gyereked jó alvó, unalmadban nem birsz már magaddal mit kezdeni.

Ki akadályoz meg, hogy befesd a hajad, vagy osszefogd/befond mittudomen? Vagy a napi 10 perces sminkben? Főleg ha segitenek is? Miért nem tudsz elmenni a gyerekeddel kirandulni? Miért vagy eletkeptelen, eletunt? Ezt adod át a gyereknek? Más dokgozik, tanul ezek mellett. Ja és a férjével se szobatarsak, oda is tesz energiát. Szedd már ossze magad.

Igen. Nagyon. 3 éves koráig beteg volt, sokat hordtuk Budapestre. Utána meg kiderült, hogy autista.

A férjemmel teljes váltóműszakban dolgozunk (éjjel-nappal 12 óra, 3 nap meló, 3 nap itthon), hogy tudjuk vinni a fejleekre.

*a fejlesztésekre. Bocs, elírtam.

Lakást vettünk amúgy, 51nm-est 2013-ban 4.5 millió Forintért. Fele készpénz, fele hitel (2.5 millió)

Nem a legideálisabb, de olcsó, és konkrétan minden a "szánkban" van. Iskola, óvoda, játszótér, védőnő itt van szemben.

Olyan könnyen ítélkeznek itt egyesek, hogy az hihetetlen. Ti ezt adjátok át a gyereketeknek? 😏 (Csak reflektálva az egyik válaszoló a kérdezőt érintő epés megjegyzésére)

Szerintem igenis el lehet fáradni egy gyerek mellett is, főleg ha válaszkészen neveljük és odafigyelünk az igényeire, ha nem csak hagyjuk hogy nőjjön. (A sok szuperanyu biztos magáraveszi és azt gondolja azt gondolom hogy ők nem foglalkoznak a gyerekükkel..., de előre mondom, csak akkor vegyétek magatokra, ha igaz rátok! Más nevében meg nem kell nyilatkozni)

22 hónapos a lányom, segítség sose volt. Pontosabban de, heti egyszer jön takarító néni. Illetve most már eljutottunk odáig, hogy fél napokra elvan a nagyszülőkkel, de ők messze laknak így max kéthetente találkozunk.

3 kutyám van. Közelében sincs a velük való munka, foglalkozás ami egy gyerekkel kell... pedig ők sportkutyák, akikkel aktívan versenyzünk.

Egyszerűen egy ilyen kicsi gyerekkel olyan monoton és leegyszerűsített dolgokat kell csinálni, amik leszívják az ember agyát, ha erre egyébként nincs alapvető igénye. Vannak olyan nők, akiknek ez a feltöltődés és imádják. Irigylem őket. Én nem ilyen vagyok. Alig várom hogy felnőtt társaságban legyek vagy legalábbis a gyerekem annyi idős legyen hogy értelmes párbeszédekre képes. Viszont addig bele kell tenni az energiát, hogy amikor már erre képes, akkor is akarjon velem beszélgetni 😁 szóval fárasztó igen.

Egyébként amikor itt vannak a férjem előző házasságából született gyerekei, akkor sokkal könnyebb, mert a kicsi kapcsolódik a nagyokhoz és jobban elvan, mint amikor csak ketten vagyunk.

Ezért is fog két évesen bölcsibe menni. Jobb lesz mindkettőnknek. Az meg hogy más egy kastélyt is elvezet gyerek mellett, ne érdekeljen. Te nem ő vagy, ő meg nem te. Aki meg 10 sor alapján lelustáz, annak a szava annyit is ér. Nincs benne se támogató hozzáállás, se empátia. Idejött hogy miközben fényezi magát, téged jól lehúzzon, miközben abban a hitben írta, hogy ettől majd jól a fejedhez kapsz és összekapod magad. Ám ezek a fajta hozzászólások egy percig sem segítenek.

Ne érezd magad szarul! Inkább keresd meg az okát hogy miért fáradsz el annyira. Mi segítene feltöltődni.

Az elköltözéshez nem tudok mit írni, mert több konkrétum kéne.