Más anyukának is nehéz 1 gyerekkel?

Nekem nehéz volt egy gyerekkel, aztán ki is derült miért, de előtte mindenki hülyének nézett.

Azt kellene végig gondolni, hogy pontosan mi a nehéz. Én nem bírtam a visítást, hangos volt, folyton mászkált, nem figyelt rám, nem hallgatott rám, nem volt veszélyérzete, olyan volt, mintha egy éves kortól dacolna, aztán csak nem akart megszűnni. A szemetet is nehezen vittem ki a gyűjtőbe, mert már előre tartottam attól, hogy visít és nem tudom elkapni..

Voltak viselkedésétől független dolgok is, pl kakilt, hányt be utcán, boltban, tömegközlekedésen, és a pampers sem tudta gyakran megfogni a kakit.. Nagyon rossz volt, na meg hogy mindenki minket figyelt a babasírással, nyugtatással, voltak akik be is szóltak, sorban várakozni, emberek közt lenni vele nekem megterhelő volt ezért.. Szóval az önmagában is nagyon kellemetlen volt, de ugye folyamatosan edződött a stressztűrésem, ma már szemem sem rebbene ilyesmire:)

Gondold végig, mi okoz nehézséget, hogyan lehetne változtatni rajta. Nem kell otthon ülni, az én gyerekem 2 éves és 3 hónapos volt, mikor bölcsibe ment, az elején semmit sem csináltam, csak élveztem azt a 2-4 szabad órát és helyre hoztam magam(egyetem mellett), hogy megint feltöltődjek.

Én is ennyire fáradékony vavyok gyerek nélkül (még nincs). Egy kis házi munka, főzés, és estére tropára vagyok, a szemeim leragadnak.

Ha valaki ennyire fárad, annak jó eséllyel szervi/lelki oka van, egy vér vétel segíthet elindulni, mint nálam, a brutális vashiány okozza, már kezelés alatt van.

Szóval mielőtt egymásnak esnénk, gondoljunk ilyenre.

Kedves Kérdező, lehet egy teljes vérkép nem ártana.