Kisfiam autista, nagycsoportos az oviban. A legnagyobb nehézsége a társas kapcsolatok. Nem tud játszani másokkal, legfeljebb beszél a többiekhez bármiről. Hogy tudnék neki segíteni? Annyira sajnálom szegényt.

Van autista akinek van igénye társas kapcsolatokra, és van akinek nincs. Az utóbbi csoportba tartozóknak is érdemes valamennyire megtanulni a társas viselkedést, mert időnként szükségük lehet rá, mint eszköz. Előfordulhat az is, hogy valaki azt hiszi, hogy neki nincs is igénye az ilyen kapcsolatokra, valójában az ismétlődő kudarcélmények miatt tévesen gondolja ezt és megfelelő instruálás, gyakorlás után megtanulná olyan szinten, hogy örömét lelje benne. Nyilván nem egyszerű eldönteni, hogy erről van-e szó.

A maszkolás ideális esetben egy eszköz. Az szerintem nem jó, ha egy gyerekre rákényszerítjük a normálisnak vélt viselkedést, azt kommunikálva hogy ez a viselkedés a helyes. Az viszont jó, ha tud maszkolni, ha éppen akar, és majd ő eldönti, hogy milyen szituációban éri meg neki, és mikor éri meg inkább a számára természetes módon viselkedni, eltűrve a következményeket.