Kisfiam autista, nagycsoportos az oviban. A legnagyobb nehézsége a társas kapcsolatok. Nem tud játszani másokkal, legfeljebb beszél a többiekhez bármiről. Hogy tudnék neki segíteni? Annyira sajnálom szegényt.

Gyászold meg nyugodtan a diagnózist, ez kell az elfogadáshoz. Anélkül nem tudod elengedni azt a vágyad, hogy "normális" gyereket nevelj belőle, aki szépen játszik a többiekkel.

De a gyereked boldogsága érdekében el kell jutnod ide, ugyanis ő nem akkor lesz boldog, ha neurotipikus gyereknek tetteti magát.

Éppen elég nehézség fogja érni enélkül is.

A többségi szabályokat be kell tartania, pl: csendben kell majd lennnie órán akkor is ha épp sikítana, mert még a papírzizegés is az "agyára megy".

Nem kell olyan dolgokkal is kínozni, ami nem árt senkinek.

Az autizmus lényege szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely az egész életen át tartó állapot.

Ne erőltesd.

8-as: sok autista ismerösöm van, akiket megfelelöen fejlesztettek és megtanultak beilleszkedni, azok normális életet élnek, van családjuk, emberi kapcsolataik, nem égtek ki, nem depresszívek, ellentétben azokkal, akiket hagytak, és nem fejlesztettek, ök tényleg depresszívek, több lett öngyilkos, mert nem tud sehová beilleszkedni, ezért nem tud megélni, nem kap egyetemi lehetöséget, nem kap semmiféle munkát, mert kilóg a normális viselkedésü emberek közül.

Ha a gyereket ilyen diagnózist kapott, azt NEKED el kell fogadni, a gyereket nem ELDUGNI a külvilág elöl, hanem segíteni a beilleszkedésben. Ha ezt nem teszed, hanem bemagyarázod amgadnak, hogy ez "maszkolás", azzal a gyerek életét teszed tönkre, késöbb ugyanis egyre kevésbé müködik a segítség.

14,

szezont a fazonnal.

A fejlesztés nem arról szól, hogy betörjük a gyereket, hanem hogy megtanítjuk a furcsaságaival együtt úgy élni, hogy a lehető legkevesebb súrlódás érje (már ha ép értelmű, mert nem minden autista kis zseni az általános vélekedés ellenére).

Nem azt jelenti a fejlesztés, hogy de akkor is oda mész jatszani, ha semmi kedved, mert anyád ekkor lesz boldog.

Hanem arról, hogy megtanulja értelmezni az érzelmeket, megfelelően reagálni rájuk... Kordában tartani a saját érzelmeit, olyan önnyugtatási formákat tanulni, ami segít átvészelni a mindennapokat mások kiborítása nélkül.

Az integráció (=beolvasztás) helyett az inkluzív szemlélet a jarható.

16-ös: és felnöttként hogy fog megélni, ha nem tud emberek között lenni?

Gondolom, nagyon boldog lesz, ha vagy te tartod el (Amíg élsz) vagy hajléktalan lehet csak.

Nézzétek, gyakoroljatok párbeszédeket, beszélgetéseket, játszótéren is taníthatod próbálkozhat szituációkban, mondd el neki, hogy hogyan érdemes felvenni a kapcsolatot egy másik gyerekkel, mit mondjon, mit tegyen hogyan élje meg ha elutasitják, ha meglesz az első sikerélménye lehet szívesebben megy majd bele helyzetekbe és a gyakorlás által rögzülnek dolgok, egyre jobban megy majd neki!

Én még középiskolában is ki voltam közösitve mert nem mertem beszélgetni a társaimmal, mióta a kisfiam diagnózist kapott egyre többször eszembejut, hogy lehet a szociális és kommunikációs nehézségeim az egyedüllét szeretete nem csupán introvertalt személyiségemből fakad hanem esetleg érintett voltam ezen a területen. Munkahelyemen sincsenek kimondottan barátaim, nagyon jól elbeszelgetek mindenkivel mindenről de munkahelyen kivuli barátságokat valahogy sosem tudtam kialakitani. Sosem értettem mások hogyan csinálják, nekem miért nem sikerült soha pedig mindent

beleadtam éveken at.

Ahhoz, hogy megállja a helyét egy munkahelyen bőven elég ha munkakapcsolat fenntartására koncentrál, nem kell hogy szabadidejükben is összejárjanak. Fárasztó és unalmas is néhány ember folyamatos szófosása. Masreszt vannak olyan foglalkozások, olyan szakmák pl informatikai terület ahol nagyon jól tud boldogulni egy befelé forduló, kevésbé kommunikativ és szociábilis ember. A másfajta gondolkodásmódját látásmódjuk miatt vannak olyan szakterületek ahol sikeresebbek lehetnek mint egy neurotipikus. Fel kell fedezni mi érdekli mert abban szárnyalni tud és később afelé terelgetni.