Miért üvöltöznek a gyerekek, és a szülők ezt miért hagyják?

Nekem még a két gyerekem is annyira másféle. Például az egyiket 2 évesen már ki nem lehetett zavarni a játszótérről, simán beült a nagyobbak közé és instruálta őket úgy, hogy még beszélni sem tudott, de mutogatott és húzta-vonta őket. A másik meg ugyanakkoraként csak állt a kerítés mellett vagy a lábamba kapaszkodott, mert nem mert semmit csinálni, hiába küldtem, hogy csak menjél bátran, jó lesz... Cserébe viszont kilométereket sétált boldogan, míg a bátyját csak ölben lehetett, kellett volna vinni, mert sétálni unalmas és hatalmas hisztiket csapott. És még ezer különbség, alvásban, evésben, fejlődésben, tehetségben, szorgalomban, érdeklődésben... pedig azonosak a szüleik, a nemük, a környék, azonos korban kerültek ugyanabba a bölcsibe, oviba és sorolhatnám.

Az ilyen default beállításokat nem tudod megváltoztatni a gyereknél szépszóval, erőszakkal betörni meg nem érdemes. Persze minden szülőnek van valami ködös vagy konkrétabb vágya, hogy a gyerekével majd milyen jól kijön, mert az is majd sokat olvas, vagy pont vagányabb, sikeresebb és életrevalóbb lesz, vagy olyan csendes és rendes, aki nem zavar sok vizet, vagy milyen jó lesz, ha majd lehet vele focizni vagy imádni fogja a balettot..., mert ő is bárcsak és a szülei is bárcsak szigorúbbak vagy pont engedékenyebbek lettek volna... de gondolom, te sem a szüleid akaratát meg álmait valósítottad meg, hanem más személyiség vagy, saját elképzelésekkel.

Engem az érdekel, hogy vetted-e a fáradságot akár egyszer is, hogy eltölts a játszótéren egy órát és megfigyeld azt, hogy az üvöltő gyerekek miért is üvöltenek. Én is játszótér mellett lakom, korábban pedig egy iskola- és óvodaudvar mellett laktam. Egy zsongó méhkashoz, egy strand zajához tudnám hasonlítani mindkettőt. Azonban amióta gyermekem van, belülről is látom a dolgokat. És az a meglepő ebben, hogy ugyanaz a játszótér, ami kívülről egy hangos helynek tűnik, belülről teljesen más. Túlnyomórészt az öröm, boldogság, felszabadultság, azaz az önazonosság(!) hangjai uralják és nagyon ritka, ha egy-egy gyerek haragjában, fájdalmában hangosabb. Maga a játék is meghatározó, pl. van hogy a játszótér másik végéről kell kommunikálni egymással, illetve sokszor csap végeláthatatlan hangos alkudozásba a játszótértől való aznapi apokaliptikus búcsú is. Tudod, van az a meglátás, hogy egy kisgyerek napjában 20x többet nevet, mint egy felnőtt. Ha Te érzelmileg ennyire fegyelmezett vagy, ahogy írod, az sajnos sokkal inkább azt sejteti, hogy van valamilyen destruktív családi mintád az érzések elnyomására, nem engeded azokat önmagadhoz közel. Lehet, hogy most, fiatalon ennek még nem érzed hátulütőjét, sőt hízeleg is a környezeted meglátása, de krónikus betegségeknek simán megágyazhatsz vele. Majd ha beköszönt az első, jusson eszedbe és keress valamilyen önismereti módszert az érzéseiddel való összebarátkozásra. Csodákra képes az önismeret!

A frusztrációt kissé félreérted. Nem arról van szó, hogy a gyerek már 3 évesen depressziós a bolygó állapota vagy a belpolitikai helyzet miatt. Arról van szó, hogy az idegrendszere még nem olyan harcedzett, mint egy felnőtté. Fejlődik. Ráadásul minden új! Képzeld magad bele egy olyan világba, aminek nem érted a nyelvét, a szabályrendszerét, most látod először az egészet! És még biológiailag sem állsz rá készen, hogy megértsd, hogy alkalmazkodni tudj hozzá. Ez okozza a frusztrációt!

És akkor a gyerek ne legyen önfeledt otthon, ne legyen az az utcán, ne legyen az a boltban, ne legyen az a játszótéren. Igen? Majd belőle is lesz valaki, aki azt gondolja magáról, hogy türelmes, mosolygós, elfogadó, csak éppen kiborítja egy játszótér… Az elfojtás megbetegít.

Hagyjátok, ez ugyanaz a troll.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..

32.

Fogalmad nincs a macskákról.

Igen, van 2 gyerekem is

Volt kutyám is.

36.

Aha...

Jah macskát tartani olyan kuriózum 😅 épp nézi a kosárdöntőt…

[link]

Anyukák miért repülnek mindenre, amihez nem értenek?

Szerintem kérdező, nagyon jól látod a dolgokat. Persze, hogy nevelés nélkül a gyerek örjöngeni fog. Én is előre elterveztem, hogy fogom nevelni, és sikerült is ezt betartani a lányommal és a fiammal is. Már pici koruk óta. Az igazi anya, aki szereti a gyerekét olyan kapcsolatot alakít ki, hogy ezek a dolgok eltörpülnek.

Sokan csak panaszkodni tudnak, hogy nincs idejük semmire. Ezeknek a szülőknek teher a gyerek. Nem hiába hívják úgy magukat mikor állapotosak, hogy terhesek.

Az értelmes gyerek nem fog ordítani, mint a fába szorult féreg. Az a szülő szégyene.

Szerintem belőled jó anya lesz kérdező, értelmesen állsz hozzá, ez piszkálja azokat, akik nem tudják nevelni a gyerekeiket. Ne térj el attól, amit kitűztél magad elé, bár kétleném, hogy megtennéd, mert nem tűnsz gyenge jellemnek. Jobb, ha magadra hallgatsz.

Azok a gyerekek, akik így viselkednek, problémásak, mert nincs harmónia az életükben, a szülők nem tudták ezt megteremteni.