Idegbeteg, kiabálós anyuka lettem. Hogyan tovább, hogy változtassak?

Két 3,5 év alatti gyerekkel vagyok itthon, a nagyobb is csak most szeptemberben megy majd óvodába.

Imádom őket, de idegileg teljesen kicsináltak az utóbbi 1 évben. A nagyobb enyhén hiperaktív, folyton megy, rosszalkodik, nem bír megülni a fenekén egy percre sem, dacol, hiába mondok el bármit, hiába van büntetés, semmi nem hat rá. A kicsi meg rám van cuppanva, mondjuk vele könnyebb, de így együtt mégis sok a kettő.

Reggel 6-kor kelnek, este fél 9-ig megy a műsor folyamatosan. A játékokon veszekednek, sírnak, nyávognak, hisztiznek, de folyamatosan. Mióta 35+ fokok vannak és keveset vagyunk kint, még durvább.

A nagyobbik gyerekem egyszerűen nem bír magával, unatkozik, vergődik, sosem jó, amit jàtszunk, ha nem foglakozom vele, akkor meg csak a bajt csinálja. A konyhaszekrényt ajtaját leszakította, a fotelt össuefirkálta, húzogatja egész nap a széket a laminált padlón, minden játékot, minden mást eltör, tönkretesz, ezen is totál kivagyok, hogy valamit mindig elront. A kicsitől meg 3 méterre nem lehet ellépni, úgy főzök, sz*rok, csinálok bármint, hogy a lábamba kapaszkodva ordít.

És ez megy szinte egész nap. Erre rátesz a férjem, aki már szintén kivan, és folyamatosan azt hallgatom, hogy minek kellett nekünk gyerek, nem bírja, utál mindennap erre hazajönni.

Segítségünk szinte semmi, a nagyszülőknek megfelel néha megnézni az unokát, vigyázni nem nagyon akarnak rájuk.

Szóval idegbeteg anyuka lettem az utóbbi egy évben, minden nap feszült vagyok, már mindenért kiabálok, ordítok, sírok, mert gyűlölöm, hogy ez az egész napom és százezerszer elmondtam, hogy ne ütögesd a tükröt, ne lökd el a testvéred, ne csapkodd a konyhaajtót, és mégis mindennap ugyanaz a műsor van.

Már robbanok mindenen, pedig mindig megfogadom, hogy türelmes leszek, de nem megy már. Ma már azt ordítottam a gyerekemnek, hogy nem szeretem és elköltözök inkább, amire sírva fakadt....

Kivagyok teljesen. Nem akarok ilyen idegbeteg sz*ranya lenni, sosem gondoltam, hogy ide jutok, hogy ilyen leszek. Nem akarom, hogy így nőjjenek fel, tudom, hogy nekem kell változtatnom, csak azt nem tudom, hogy :/

Ilyen válaszokat, hogy minek szültem két gyereket, stb. nem kérek, nem erre vagyok kíváncsi, mert ez a problémát nem oldja meg.