Idegbeteg, kiabálós anyuka lettem. Hogyan tovább, hogy változtassak?
Két 3,5 év alatti gyerekkel vagyok itthon, a nagyobb is csak most szeptemberben megy majd óvodába.
Imádom őket, de idegileg teljesen kicsináltak az utóbbi 1 évben. A nagyobb enyhén hiperaktív, folyton megy, rosszalkodik, nem bír megülni a fenekén egy percre sem, dacol, hiába mondok el bármit, hiába van büntetés, semmi nem hat rá. A kicsi meg rám van cuppanva, mondjuk vele könnyebb, de így együtt mégis sok a kettő.
Reggel 6-kor kelnek, este fél 9-ig megy a műsor folyamatosan. A játékokon veszekednek, sírnak, nyávognak, hisztiznek, de folyamatosan. Mióta 35+ fokok vannak és keveset vagyunk kint, még durvább.
A nagyobbik gyerekem egyszerűen nem bír magával, unatkozik, vergődik, sosem jó, amit jàtszunk, ha nem foglakozom vele, akkor meg csak a bajt csinálja. A konyhaszekrényt ajtaját leszakította, a fotelt össuefirkálta, húzogatja egész nap a széket a laminált padlón, minden játékot, minden mást eltör, tönkretesz, ezen is totál kivagyok, hogy valamit mindig elront. A kicsitől meg 3 méterre nem lehet ellépni, úgy főzök, sz*rok, csinálok bármint, hogy a lábamba kapaszkodva ordít.
És ez megy szinte egész nap. Erre rátesz a férjem, aki már szintén kivan, és folyamatosan azt hallgatom, hogy minek kellett nekünk gyerek, nem bírja, utál mindennap erre hazajönni.
Segítségünk szinte semmi, a nagyszülőknek megfelel néha megnézni az unokát, vigyázni nem nagyon akarnak rájuk.
Szóval idegbeteg anyuka lettem az utóbbi egy évben, minden nap feszült vagyok, már mindenért kiabálok, ordítok, sírok, mert gyűlölöm, hogy ez az egész napom és százezerszer elmondtam, hogy ne ütögesd a tükröt, ne lökd el a testvéred, ne csapkodd a konyhaajtót, és mégis mindennap ugyanaz a műsor van.
Már robbanok mindenen, pedig mindig megfogadom, hogy türelmes leszek, de nem megy már. Ma már azt ordítottam a gyerekemnek, hogy nem szeretem és elköltözök inkább, amire sírva fakadt....
Kivagyok teljesen. Nem akarok ilyen idegbeteg sz*ranya lenni, sosem gondoltam, hogy ide jutok, hogy ilyen leszek. Nem akarom, hogy így nőjjenek fel, tudom, hogy nekem kell változtatnom, csak azt nem tudom, hogy :/
Ilyen válaszokat, hogy minek szültem két gyereket, stb. nem kérek, nem erre vagyok kíváncsi, mert ez a problémát nem oldja meg.
válasza:Szia! Nekem már nagyok a gyerekeim, de át tudom érezni a problémádat. Azt írod a nagyobbik megy oviba és mi lenne ha a kicsi meg menne bölcsibe? Esetleg ha visszamennél dolgozni akár 4 vagy 6 vagy 8 órába, az lehet hogy mindenkinek jó lenne. A gyerekek közösségben lennének ahol megtanulnak alkalmazkodni..neked is jó lenne ha nem kéne folyton a gyerekek között lenni, mert erőteljesen "beszűkül" a tér. Csak a család és a gyerekek.
Csak egy gondolat..
49 N
válasza: válasza: válasza:Kicsit félve írom a válaszom, mert mindig idegből belém állnak, de ha úgy érzed úgyse működik semmi, akár ki is próbálhatnád a pozitív fegyelmezést. De rendesen olvass utána, ne a netes bullshitekből indulj ki, mert a szavaidból én azt veszem ki, hogy az eszköztelenség miatt vagy rettenetesen kimerült, a nagyobbik gyerek meg azért produkálja magát, mert csak így tud hozzád kapcsolódni. Minden gyereknek többet ér a figyelem a semminél, vagyis ha ütöd-vágod, és ordítasz vele, akkor vele foglalkozol, és ez többet fog érni neki, mint a közöny. A kicsi meg gyanítom szepás. Kettejük viszonyát elmérgesítheti a testvérféltékenység és ha ezekre a szituációkra idegesen reagálsz. Hasonló helyzetben vagyok (majdnem 3 a "nagy", 7 hónapos a kicsi). Tudom, hogy rettentő kimerítő, nekem se megy mindig minden jól, meg van, hogy felcsattanok, de nekem sokat segített az az alaptézis, hogy csak az a gyerek viselkedik rosszul, aki rosszul érzi magát.
Rövid válaszban nem lehet orvosolni a napjaitokat, de ha tényleg szeretnél változtatni, akkor olvass utána.
Vállalom a 0%-ot, de garantálom, hogyha betöröd , agyonbünteted meg agyonvered akkor se lesz jobb a helyzet, hisz ezt tapasztalod most is, hogy nem használ semmi.
Könyvből pedig nagyon tudom ajánlani a "beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" c könyvet. Nagyon jó eszközöket ad a hétköznapokra.
válasza:Tyűha én is küzdök a 3 éves fiammal 🤣 elfogadtam hogy ő ilyen és kész
Apjukra hallgatnak? Mert az enyém igen
Igazából a fegyelmezés, családfő szerep mindig a férfiaké volt, ha a tied erre alkalmatlan, akkor az szomorú.
válasza:A férjednek ki kène vennie a rèszèt a gyereknevelèsből.
Ne főzz, hideget is lehet enni.
A hiperaktìv gyereket nem fegyelmezni kell, mert nem rosszat csinàl, hanem biztonsàgos teret adni neki a tombolàsra.
Időnkènt kène neked az ènidŏ. Ha fèrjed nem hajlandò a feladatàt megcsinàlni (nem egyedül vàllaltàl gyereket) akkor fizessen időnként bébiszittert.
Amint az idő engedi, vidd őket rengeteget a szabadba.
válasza: válasza:Jaj. Együtt érzek veled. Ez az időszak nálunk is iszonyú nehéz volt. Aztán elmúlt. Mondjuk a nyafogás meg a "semmi sem jó" megmaradt. Az én férjem azt mondta, hogy "elegem van ebből a két szarosból". Mondjuk ő csak egyszer mondta, nem piszkált vele minden nap.
Mi úgy vészeltük át, hogy kölcsönösen segítettünk egymásnak a férjemmel. Ha ő látta rajtam, hogy kivagyok, akkor átvette a gyerekeket. Amikor én láttam azt, hogy pihenésre van szüksége a férjemnek, elvittem otthonról a gyerekeket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!