Besokalltam, kiégtem, nem bírom két kisgyerekkel. Hogyan tovább?
Két gyerekem van, 3,5 és 1 évesek. Imádom őket, a mindeneim, de az utóbbi 1 évben, hónapokban azt érzem, egyszerűen nem bírom tovább velük a mindennapokat itthon.
A kicsi nagyon anyás, három méterre se mehetek, mert sír, ordít, egész nap mászik rám. A nagy dackorszakos, hiperaktív, nem is vagyok már neki társaság, folyton engedetlen. Egész nap megy a hiszti, sírás, játékon vitatkozás, reggel 6-tól este fél 9-ig.
Őszinte leszek, elfogyott a türelmem már hozzájuk, sokat kiabálok emiatt. Nagyon unok játszani velük, mindennap ülni órákat kirakózni, autózni, rajzolni, egyszerűen egy kényszernek érzem, hogy évek óta ezt csinálom 0-24-ben.
A férjem részt vesz a dolgokban, de sokszor későn ér haza, mert ö intézi a dolgokat, mivel én itthon vagyok a gyerekekkel. Nagyszülői segítség nincs.
Úgy érzem, negbolondulok, amire rátesz az, hogy a munkahelyem is megszűnt, nincs hova visszamenni, így még bölcsibe se tudnám beadni a kicsit, 3,5 éves koráig, míg eljut az óvoda kötelezettségig, maradhatok itthon.
Nem akarok ilyen rossz, negatív anya lenni, mindennap igyekszem, de teljesen elfogyott a türelmem ;/
"100x jobb volt gyesen otthon,mint ez!!"
5-ös, igen, és sok nő meg alig várja, hogy visszamehessen dolgozni..
Máig sem tudom megérteni, hogy mi a jó abban, hogy 2 hetente táppénzre kell menni, mert beteg a gyerek és emiatt bölcsibe/oviba sem tud menni, az anyuka pedig jó sok időre kiesik a munkaerőpiacról.
A gyes ideje alatt legalább eleve otthon van az anyuka, és nem kell folyamatosan azon idegeskedni, hogy ugyan mikor kap már el megint valami nyavaját a gyerek, mert akkor muszáj kiesni a munkából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!