Valóban én fújom fel a dolgot?

2 gyerekünk van. A kicsi most lesz 3, a nagy 5,5 éves.

Apukát szeretjük, imádjuk, ezt leszögezem...

Szóval férjem nem az az érzelgós fajta. Ő pl nem tud leülni a gyerekekkel játszani. Elfogadtuk, így nőtek fel, ebbe nem is volt gond. Most, hogy a fiam nagyobb, sokat vannak együtt. Együtt szerelnek, kertet rendeznek, stb. Szóval van neki is vele töltött ideje. (a kicsi is rengetegszer csatlakozik hozzájuk, habár csak eljátszik mellettük.)

Lényeg a lényeg, hogy a falunkban van egy srác, eddig is jóban voltunk vele, de most lett igazán baráti a viszony. Neki van egy 10éves fia.

1hete minden egyes nap a férjem és a fiam velük lógnak.

Felölnek a kvada, a srác meg a fia a motrukra és járják a környéket. Olyan 6óra fele elindulnak és fél 9-9 mire hazaérnek.

Egyrészt én a kicsivel maradhatok otthon, tőle semmit csinálni nem tudok, mert vagy szórakoztatnom kell, vagy sir a fiúk után.

Másrészt járnak még a gyerekek oviba. 9fele hazaérnek, még vacsi, fürdés, fél11-11 mire ágyba kerülnek. A gyerekek bírják, de én korán kelek, már rosszul kezdek lenni a fáradtságtól.

Este leültem a férjemmel ezt megbeszélni. Hogy elegem van, nem azt mondom, hogy ne menjenek, de ne minden nap. Hogy a gyerekeknek rég ágyban lenne a helye, mire elkezdjük még csak a vacsit.

Illetve engem zavar, hogy inkább lógnak minden nap velük, mint otthon együtt legyen a család.

Konkrétan még férjem sértődött meg, hogy nyár van, mit hisztizek, világosba úgyse aludnának a gyerekek, majd télen időbe lefekszenek.

Emellett ne sajnáljam már tőlük a szórakozást, mit kell ebből ekkora ügyet csinálnom? Én is beülhetnék a kocsiba és programozhatnék a kicsivel...

Azóta most meg vagyunk kb sértődve egymásra.

Jó apa. Próbál megadni a maga módján mindent a gyerekeknek. De nem érti meg, hogy ez már a ló túloldala. Azért mert neki szar gyerekkora volt, nem kellene attól még mindent is megengedni nekik.

Sosem volt konfliktus köztünk, pedig 8 éve együtt vagyunk. Úgyhogy most emiatt is vagyok így megrökönyödve a helyzeten.