Anyós kérdés. Ti hogy gondoljátok, csak én fújom fel a dolgot, vagy valóban ennyire semmibe vesz minket anyósom?
Gyereknapra eljöttek hozzánk, hoztak nekünk "ajándékot". Hozzá kell tennem, hogy egy szem unokájuk a férjemtől van, most 15 hónapos, ő a harmadik gyermekem. Férjem egyke, elmúlt 40 éves, és szerintem hihetetlen önző bizonyos dolgokban. Nekem van két gyerekem az előző házasságból, így 5 tagú a család.
Na, gyereknapra mindenkinek hoztak valamit anyósék. Férjemnek a létező legnagyobb Milka csokit, mert nagyon édesszájú, a 2 gyerekemnek és nekem egy-egy normál méretű boci csokit, az unokának egy fürt babánt.
Nem tudom, de nekem annyira rosszul esett ez a megkülönböztetés, hogy a férjem kapta a legnagyobbat, mert ő a gyerekük, holott ő már nem is gyerek.
Nem a csoki hiányzik, meg tudom venni magunknak ha akarom, hanem a gesztus. Ráadásul a férjem titokban kapta meg, csak este tudtam meg, mikor vigyorogva elővette és elkezdte szó nélkül enni. Akkor kérdeztem, hogy hát ez meg honnan van?
Ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy engem is gyerekének érezzen anyósom ( még csak az kéne), húúú, ki nem állhatom és ez kölcsönös. Csak azt szeretném tudni, hogy szerintetek is furcsa ez a csoki dolog, vagy csak én érzem így?
Kérlek azt ne válaszoljátok, hogy " Örülök, hogy ez a legnagyobb gondod, stb."
Most rakodtam ez édességes polcon, és erről eszembe jutott a dolog, meg persze azóta is fortyogok magamban.
( Nekem anyukám meghalt, apukámmal egy ideje nem vagyunk jóban.)
Lehet, hogy csak féltékeny vagyok a férjemre, hogy neki vannak szülei?
Ti mit gondoltok erről?
válasza:Ne fújd fel ennyire.
Tök jó, hogy mindenki kapott csokit, mindegy mekkorát, úgyis együtt eszitek meg (gondolom).
Az meg külön tetszik, hogy a kis 15 hósotoknak nem csokit vettek, hanem banánt.
De igen, egyébként a férjed is még gyerek, hiszen még vannak szülei, miért ne kezelhetnék őt is gyerekként, miért ne kaphatna nagy tábla csokit.
Az is pozitív, hogy a két másik gyermeked is kapott csokit, pedig ők nem is az igazi unokáik.
Szóval igazából én itt csupa pozitív dolgot látok, próbáld meg így felfogni, amiket írtam, ne fortyogj magadban.
Sejtem, hogy nem ez a legnagyobb gondod :)
válasza: válasza:Lehet, hogy nem szándékos volt, hanem pl. tudták hogy a fiúknak az a kedvence, Neked meg nem tudták, és vettek egy átlagos csokit, hátha azzal nem lőnek mellé.
De akár az is lehet, ahogy Te érzed. Ezt így leírva nehéz elbírálni. Bár tény, hogy nálunk meg az az általános, hogy inkább én kapok dolgokat anyóstól, a férjem nem annyira. Pl. most hétvégén is náluk voltunk, elmentem magamnak vásárolni, de nem kaptam semmit, ő meg nekem adott két naciját amit előző héten vett, hogy majd ő vesz köv. héten a piacon másikat magának.
válasza:"Ráadásul a férjem titokban kapta meg, csak este tudtam meg, mikor vigyorogva elővette és elkezdte szó nélkül enni."
Amíg ezt nem olvastam, addig azt írtam volna, hogy túlspilázod. Így viszont... Nevetséges és szánalmas anyósodék, és a párod részéről is.
Ha már anyósodék ilyenek, legalább a párodnak lenne annyi "esze", hogy elmondja, hogy "képzeld, anyáméktól mit kaptam", méghozzá az anyjáék előtt.
Ettől nem vagy féltékeny a párodra, mert neki vannak szülei, hanem jogosan vagy kiakadva.
De azért próbálj meg nem ezen rágódni! :)
válasza:Ti legalább kaptatok valamit :)
Az én anyósom ugyanez. Van fia, van egyetlen unokája meg én.
A fia kapott sok sok édességet, szintén édesszájú. A 2 éves unokája kapott egy felnőtt méretű hullahopp karikát! két helyen megroggyanva látszott rajta, hogy nem új, ki tudja honnan szedte. Én meg le vagyok sz@rva.
A szüleim: mi apróságok kaptunk egyformán!, az unoka pedig zsírkrétát, dömpert, kinder csokit.
válasza:Drága kérdező.
Megkérdezhetem, hogy te mit vettél anyósodnak anyák napjára?
válasza:Konkrétan ezt az esetet most szerintem felfújod és eltúlzod,de nyilván nem ez az első hasonló dolog.
És tudom milyen az "anyuci kicsike fiának" a párjának lenni.
Úgyhogy megértelek! Csak ez az eset nem szörnyű annyira.
válasza:Köszönöm, hogy véleményt mondtatok.
Igen, valószínű én csinálok már bolhából elefántot, sajnos annyira a bögyömben vannak, hogy már nem tudom a pozitív dolgaikat nézni.
Mióta 4 éve tönkrették a 2 nagy gyerek karácsonyát a saját egójuk és kényelmük miatt, ki nem állhatom anyósékat, és mindig csak a rosszat látom és feltételezem bennük.
Kíváncsi voltam, hogy kívüllálóként más hogy vélekedik erről.
Még annyit, hogy nem szenvedek szokásos anyósfóbiában, pont fordítva van, anyós utálja az "összes" menyét.
A férjem előző feleségét elüldözte, elváltak, most engem akart kicsinálni, de férjem megmondta, hogy ezt már nem engedi. Így anyós tehetetlen, de az örökös piszkálódás azért megmaradt.
Csak egy példa amiből minden fakad. Férjemnek nem volt gyerekszobája, 30 évesen nősült először, akkor költözött ki a közös szobából ahol az anyjával aludt kettecskén. Annyira önző volt, nem akart az apóshoz visszaköltözni a másik szobájukba, hogy a saját gyerekének átengedje a szobát. Innen ered szerintem ez a nagyfokú elmebeteg ragaszkodás és a többi velejárója.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!