Anyós kérdés. Ti hogy gondoljátok, csak én fújom fel a dolgot, vagy valóban ennyire semmibe vesz minket anyósom?
Gyereknapra eljöttek hozzánk, hoztak nekünk "ajándékot". Hozzá kell tennem, hogy egy szem unokájuk a férjemtől van, most 15 hónapos, ő a harmadik gyermekem. Férjem egyke, elmúlt 40 éves, és szerintem hihetetlen önző bizonyos dolgokban. Nekem van két gyerekem az előző házasságból, így 5 tagú a család.
Na, gyereknapra mindenkinek hoztak valamit anyósék. Férjemnek a létező legnagyobb Milka csokit, mert nagyon édesszájú, a 2 gyerekemnek és nekem egy-egy normál méretű boci csokit, az unokának egy fürt babánt.
Nem tudom, de nekem annyira rosszul esett ez a megkülönböztetés, hogy a férjem kapta a legnagyobbat, mert ő a gyerekük, holott ő már nem is gyerek.
Nem a csoki hiányzik, meg tudom venni magunknak ha akarom, hanem a gesztus. Ráadásul a férjem titokban kapta meg, csak este tudtam meg, mikor vigyorogva elővette és elkezdte szó nélkül enni. Akkor kérdeztem, hogy hát ez meg honnan van?
Ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy engem is gyerekének érezzen anyósom ( még csak az kéne), húúú, ki nem állhatom és ez kölcsönös. Csak azt szeretném tudni, hogy szerintetek is furcsa ez a csoki dolog, vagy csak én érzem így?
Kérlek azt ne válaszoljátok, hogy " Örülök, hogy ez a legnagyobb gondod, stb."
Most rakodtam ez édességes polcon, és erről eszembe jutott a dolog, meg persze azóta is fortyogok magamban.
( Nekem anyukám meghalt, apukámmal egy ideje nem vagyunk jóban.)
Lehet, hogy csak féltékeny vagyok a férjemre, hogy neki vannak szülei?
Ti mit gondoltok erről?
válasza:Teljesen igazad van!
Nekem is rosszul esne ez a megkülönböztetés.
válasza: válasza:Szerintem a gyerekeknek illett volna a nagyobb csokit adni, végül is a férjed már felnőtt.
Mi az anyósomtól semmit nem kaptunk gyereknapra, szerintem eszébe sem jutott, hogy a három unokának valamit vegyen. Ő abszolút nem figyelmes az ilyenre, inkább spontán szeret vásárolgatni. Jóformán az unokái születésnapját sem tudja. Be is vallotta, hogy sokszor papírról nézi le. (57 éves)
Ja, és a férjed a legfurcsább az egész sztoriban, tényleg picit önző;)
válasza: válasza:Anyósod elég beteg, egy szobában a 30 éves fiával élni! Én megértelek! Én a múltkor írtam gyereknappal kapcsolatban, hogy semmit sem kapott a kisfiam a mamáéktól, akkor nekem mindenki azt írta, hogy náluk nem is szokás tartani a gyereknapot, egyik válaszolónál sem! Én ezen is kiakadtam, a jófej válaszolókon, meg az anyósomékon is.
Anyósodtól nem várj semmi jót szerintem, tuti szerelmes a fiába és útál téged.
Köszönöm mindenkinek, elgondolkodtató válaszolat kaptam.
Annak aki kérdezgeti, hogy én mit vettem neki anyák napjára, feltételezem, hogy tudja a választ. Semmit! Már miért vettem volna? Mint írtam, anyukám meghalt, más nem helyettesíti Őt.
Lehet, hogy félreérthető voltam, nem szerettem volna hatalmas csokit, semmilyen csokit nem szerettem volna, mondjuk azt már igen, hogy a gyerekeim olyat kapjanak mint a férjem. De megszoktuk, már a két lányom is ezen röhög, hogy a létező legnagyobb csokinyuszit a férjemnek hozza az anyósnyuszi. Mi csak a törpeméretet kapjuk.:)
Amúgy sajnos nem közösen esszük meg, a párom megtanulta otthon, hogy kell önzőnek lenni, este leül, és befalja az egészet egyedül. Ha szóvá teszem, hogy miért nem kínál meg mást is, akkor az a válasza, hogy : Miért, kértetek volna? Miért nem szóltál, már késő!
Már ott tartunk, hogy ha hoz valami ennivalót az anyjáéktól, azt egyedül a párom eszi meg mikor alszanak a gyerekek, mert tudom, hogy az anyja neki csinálta és számon is kéri rajta, hogy ízlett e. Sokszor romlott már meg így rántott hús, direkt nem nyúltam hozzá, a párom meg másnap már elflejtette.
Látom anyóséknál vendégségben, hogy náluk szabad rablás folyik az asztalnál, mindhárman kétpofára tömik a legfinomabb falatokat, nem nézve, hogy jut e a másiknak is belőle.
Ezen annyira kiakadok, hogy nem is igaz. Az én családomban ez nem volt szokás, mindent meg kellett osztani a másikkal, de én nem éreztem, hogy ez rossz lenne, így is jutott bőven mindenből. Persze, nem ehettem mindig csak rántott csirkecombot, a csirke többi drabját is meg kellett enni. Na anyóséknál ez ismeretlen dolog. Ott tortát esznek tortával, rántotthúst, sült hússal, stb.
Ha hozunk maradék sütit tőlük, férjem este az ölébe veszi a dobozt, és képes az egészet vacsora helyett magába tömni.
Tudnám még hosszasan ragozni, de nincs értelme.
Igen, én vagyok az, aki végleg elrabolta tőle a kicsi fiát, és ez megbocsájthatatlan számára.
Még annyi, hogy azért a férjem igyekszik jó útra térni, de a 30 év alatt belérögzült dolgokat egyszerűen nem lehet kinevelni belőle. Mindig megígéri, hogy legközelebb figyelni fog, de mégsem megy neki.
Még mindig az anyja rabságában él.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!