Kisgyermekes anyukák, nektek mi válik be, ha úgy érzitek, szétrobbantok a stressztől?

Én kb 4 évig tudtam elfojtani(kilépek, magamban mondom, nagy levegőt veszek), de milliószor jobb kiadni, én is kiabálok. A káromkodást kerülöm, de nem gondolom, hogy rossz lenne elmondanom ordítva miért és mennyire haragszom rá azért, amit tett, és hogy miért nem csinálta máshogy, mert így hülyeség, és mennyire utálom ezt a helyzetet, mert így ez meg ez történt/történhetett volna.

Szerintem ki kell mondani. A gyereknek is jót tesz(nyilván nem bizonyos szempontból, csak már nem retten meg, ha kiabálok, és tisztába is került azzal, hogy bizonyos tettek kicsit rosszak, bizonyos tettek meg nagyon rosszak. Visszagondolva a leguggolós szemébenézős röviden magyarázós vigasztalós nyugodt hangon egy 4 év alattinak marhaság volt, nem volt azon a szinten és minden jelét elnyomtam a dühnek(ami normális érzelem), miért tanulta volna meg felismerni, mikor a dühös reakcióm kb hétköznapi volt, mert magamban tartottam és monoton hangon mondtam, hogy “most nagyon merges vagyok, mert megütöttel, ez fájt, nem szabad ilyet”..

Marhaság az egész. Szerintem ha nincs benne kva, gci, meg ilyenek, nyugodtan jöjjön ki emelt hangerőn, csak ne üsd meg. Én az a fajta vagyok, aki szerint sporttal nem lehet stresszt levezetni, sosem a testemben érzem, hanem az arcomban a dühöt.

11# A leguggolok és elmondom "marhaságnak" egyáltalán nem az a lényege, hogy nyomd el a dühödet, ne legyél mérges és ne is mondd ki, hogy mi volt a probléma a viselkedésével. Ezt nagyon sokan félreértelmezik. Az a lényege, hogy ne üvöltsd pofán a gyerekedet egynap 126-szor minden apróságért, ne rángasd meg és ne csak xanaxszal tudd karban tartani az idegrendszered. Nekünk bevált. Ha úgy érzem, hogy üvöltenem kell, akkor üvöltök a párnába, nem a gyerekem arcába és ha úgy érzem a 190-es pulzusom 140-ig csökkent ettől, akkor igenis leguggolok hozzájuk és átbeszéljük. Tudják, látják, ha mérges vagyok, azt is elmondom miért, de mégsem "megfélemlítéssel" tartom kordában őket.

Felőlem mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, csak ne mondjuk valamire, hogy marhaság, ami nagyon nagyon sokaknál beválik.

Délutáni alvásuk alatt megnézek egy filmet, eszek egy jégkrémet hozzá.

2 óra énidő megint feltölt kb.

Egyszóval lelazítom az idegeim. Iyenkor hagyom a fenébe a házimunkát stb. az megvár. Az idegeimnek pihennie kell. Többnyire este még beveszek egy magnéziumot.

17-es valaszomhoz. Akkor ott azon a ponton, mikor nem akar aludni elengedem az egészet. 2-3 hetente egyszer előfordul, hogy a kétéves nem akar aludni. Ok. Lehet, hogy mindenhol azt olvasom káros, de ha nem akar elaludni nem tudom megerőszakolni. Akkor csinalunk együtt vmit alvásidőben.

Hamar meg kellett tanulnom átállítani az agyam, hogy ne üljek fel a stresszvonatra, mert pánikbeteg vagyok.