Anyukák akik otthon vagytok a gyerekkel, nem érzitek úgy, h szétrobbantok az unalomtól és a monotonitástól?

Az unalomtól néha, a monotonitástól gyakran. Néha úgy érzem, bekötött szemmel is menne minden napi munka.

Augusztusban 3 éves lesz a fiam, most várom a kicsit, szóval egy darabig még tutira itthon leszek. Már az is programnak számít, ha bevásárolni megyek. :) Van ismerősöm, aki nem is érti, hogy hogyan lehet így élni, és szívesen felvilágosítanám, hogy ha annyi pénzem lenne, mint neki, én se lennék ennyit itthon...

Dehogynem.... 1,5 éves múlt a lányom, októberben megy bölcsibe én meg dolgozni. Gondolkoztunk a kistesón, egy ideig nem is védekeztünk, de így utólag már örülök hogy nem lettem terhes.

Kicsi unalmas, amikor délelőtt 10kor már 30szor elmondtuk a kedvenc mondókáját vagy megetettük az összes plüsst :-) Igyekszem elvonni a figyelmét amikor nagyon unom már, de ha más nem érdekli akkor nincs sok választásom. Most szerencsére épp nagyon élvezi amikor takarítunk, szóval az is játék.

Ami nekem beválik: van napi 30-60 percem van, ami az enyém. Ilyenkor nem takarítok, nem vasalok, hanem olvasok vagy elmegyek biciklizni, elvonulok puzzle-ozni, ilyenek.

Mi Budapesten lakunk, amikor jó idő van akkor nincs gond, sok jó hely közül választhatunk.

De amikor 40 fok van vagy zuhog az eső és majdnem elfúj minket a szél, akkor már nehezebb. Néha megyünk játszóházba, de az anyagilag nem fér bele minden nap.

Igen, borzalmas.

Pedig még csak 8 hónapos lesz a lányom, de egyedül nevelem, így nincs kiszállás sosem a mókuskerékből.

Néha azt kívánom, ha tudom előre, hogy egyedül maradok, nem vállalok gyereket :((

17 hós. Engem csak az idegesít néha amikor naponta már ötödször pakolja ki ugyanazt a szekrényt és mindent szétdobál, ledobál, állandóan pakolok :-) De ez ezzel jár, csak néha besokall az ember.

Mi még szeretnénk kistesót, remélem összejön már végre és akkor még néhány évet itthon leszek.

Az sem lesz jobb mikor majd munka után esik haza az ember holtfáradtan.