Anyukák akik otthon vagytok a gyerekkel, nem érzitek úgy, h szétrobbantok az unalomtól és a monotonitástól?

Nem. Szeretek itthon lenni, élvezem a gyerekekkel töltött időt. Unatkozni nem nagyon szoktam, ha van időm ideülök, vagy olvasok, pihenek egyet. A monotonitás is elviselhető, mert kirángatnak belőle a hétvégék, amikor a férjem is itthon van és mehetünk mindenfelé. Vannak babás barátaim, akikkel tudok járni sétálni.

Bár épp költözés előtt állunk, remélem ott is találok majd társaságot, de ott lefoglal majd a kert is.

6 éves, 13 hónapos fiúk anyukája, 22 hkm

Annyira jó lenne ha legalább 10 percre tudnék egyszer unatkozni,de 3 gyerek mellett esélytelen!

Egyébként én nagyon élvezem az itthon létet és a gyerekekkel való foglalkozást.

Ma csak egy gyerekkel voltam itthon és végig játszottuk a napot! :)

Veszélyeztetett terhes voltam, az elejétől táppénzen, végigaggódtam az egész terhességet, többször kellett hetekre feküdnöm. Amire megszületett a fiam, már totál letompultam, így indultam neki. Én is megzakkantam egy kicsit. Majdnem egy éves volt, amire vettünk nekem is kocsit, azóta lényegesen jobb, bár előtte sokáig nem vezettem, így most sem tudok (van bennem egy kis félsz) bármikor bárhová elruccanni, inkább bejáratott útvonalakon járunk, de óriási a különbség. Ettől függetlenül én is unom már a lakásunkat nézni a nap nagy részében, a környező utcákat (kertvárosias rész, egy bolt se, semmi, emberek se az utcán), hiányzik az állandó felnőtt társaság. 1,5 éves a fiam, már rengeteg mindent mond, de mondatokban még nem beszél, de nekem már ez is könnyebbség. Hónapokig csak az én saját hangomat hallottam amíg haza nem ért a férjem, bármilyen cuki a gagyorászás, de nagyon hiányzott az érthető hang, beszéd. Úgyhogy szerintem ez is segíteni fog.

Rend és kaja is van nálunk, de sosem voltam egy megszállott házitündér, nekem egyik sem élvezet csak kötelesség, márpedig ez teszi ki a nap jó részét, szóval ez se pörgetett fel. :)

Azt hittem sokkal lazább, bevállalósabb anyuka leszek, aki cipeli mindenhová a gyerekét, tök nyitott mindenre, aztán valahogy csak beleszürkültem az itthonlétbe. De próbálok rajta változtatni, folyamatosan.

Kitartást neked/nektek is! Nemsokára újra kisüt a nap, akkor hirtelen megint minden tök jó (nekem legalábbis nagyon sokat segít) :-)

3. éve vagyok itthon. Inkább a felnőtt beszélgetések hiányoznak. A régi barátok teljesen elmaradtak. Az első gyereknél még volt 1-2 akkori kisgyerekes barátnőm, de ők is elmaradoznak, mivel visszamentek dolgozni.

Aztán a múltkor nagyon-nagyon rossz időszakomban egy barátnőm elfelejtette a megbeszélt találkozót, pedig minden le volt szerveze már nagyon vártam. Akkorát csaldótam.. :-( És akkor döntöttem úgy, hogy muszáj társaságot kerenem.

Azóta "kinéztem" két szimpatikus anyukát, akinek a gyerekei az én gyerekeimmel hasonló korúak. Elhívtam őket sétálni, azóta néhányszor már találkoztunk, szerintem nekik is jó a változatosság.

Neten nézem a helyi programokat, amire csak tudom viszem a gyerekeket.

Váltogatjuk a játszótereket, a város különböző pontjaira járunk, mert a közeliek már baromi unalmasak. Sajna éppen nincs autónk, de hosszú sétával is elmegyünk városon belül. A héten buszozni is fogok a két gyerekkel, attól kicsit tartok, de szerintem csak gyakorlás kérdése.

Meglátogattam a gyerekekkel a tesómat és ott töltöttünk egy hetet. (az ország másik felében laknak) Utána jól esett hazajönni. :-) Mondtam is a férjemnek,hogy nem is tudom mikor érzetem utoljára, hogy de jó itthon.

Hamarosan ők jönnek egy hétre hozzánk, az is jó lesz. :-)

Elmentünk szórakozni gyerekekkel egy buliba. Vittem alváshoz holmit és felvettem a plé-pofát. Miután elaludtak, végre kikapcsolódtunk a férjemmel kicsit. (nincs aki vigyázzon a gyerekekre)

A neten elkezdtem olyan filmeket keresni, ami nekem örömet okoz.

Levággatam a hajam, és bevettem az itthoni munkával kapcsolatban a leszarom tablettát. Azóta nagyobb a kupi itthon, de át tudom adni magam a gyerekeimenk. Ők boldogok = én is boldog vagyok.

Erősen eljátszottam a gondolottal,hogy beiratkozok egy tanfolyamra, csak a kicsi még túl kicsi a bölcsihez, de majd meglátom, hogy alakul. Mindenesetre a nagy hamarosan ovis, ici-picit több lehetőségem lesz csavarogni.

Muszáj néha kitalálni valamit, ami változatosságot visz a 7köznapokba, mert szerintem be lehet golyózni. Főleg télen, amikor a lehetőség is sokkal kevesebb. :-(

Amúgy nekem a főzés is kikapcsolódás, mert az az egy, amit elkezdek és van látszata. Mert a pakolásnak/takarításnak nálunk nincsen. Sosem leszek kész vele, folyamatos a kupi, nemtom más hogy csinálja??!!

Szerintem aki így érez, mint mi, azoknál hamarosan megérik a gondolat:visszamegyek dolgozni. Nem?

Utolsó vagyok: Igen a kertesház megváltás lenne nekünk is.

Viszont arra figyelj, hogy sokan akkor szigetelődnek el, mikor kertesházba költöznek, mivel nincs miért kimozdulniuk, hiszen ott a kert. Keresztlányom nem tud más gyerekekkel viselkedni, mert nem mentek nagyon gyerektársaságba.

De én is a fél karom adnám egy kertesházért... Nincs lépcsőre cipekedés, állandó cuccolás, ki lehet ülni akertbe és miközben játszanak a gyerekek csinálhatod a dolgot (krumplipuculás, hajtogatás ) stb. Nem kell órákat tartogatnod a pisit, mire hazaérsz. Háát igen, jó lesz nektek!! :-)