Anyukák ti szoktatok néha rá csapni a gyerekre?

Nagyon nagyon szégyellem magam, bűntudatom is van mindig.

Tudom Meg érdemlem.

De olyan hamar el fogy a türelmem.

És ha már semmi sem segít, próbáltam szépen, könyörögtem, próbáltam erelyesebben rá szólni, és úgyse használ, akkor sajnos el durran az agyam és rá csapok a fenekére vagy az arcára, vagy megfogom a két vállát és megrángatom.

Mondjuk ez se nagyon hatja meg, utána ugyanúgy csinálja amit nem szabad.

Úgy érzem olyan sok van rám, tudom ez nem kifogás, nem szabad lenne Meg vernem a gyerekem.

Egyedül nevelem, most fogja kezdeni az ovit, munkát kell találjak, közbe a válás, mindent egyedül intézzek, de közbe rengeteg időt akarok tölteni a kisfiammal, egész nap ugye együtt vagyunk, de a dolgaim mellett, sokat játszok vele, bent, kint, megyünk sétálni, motorozni, mindenhova együtt megyünk.

Sokat mesélek, olvasok neki, fejlesztő játékokat játszunk, mondokakat tanulunk.

Megyunk fagyizni, boltba, kirándulni együtt.

De mostanában higy ennyire rossz többször rá csapok.

És utána annyira bánom, sirok hogy hogy csinalhattam ilyet.

Félek emiatt lesz valami lelki sérülése, és ezzel elrontottam az életet.