Kérhetek ilyen szívtelen dolgot a szüleimtől vagy hagyjam, fogadjam el?

Érdekes az elején még ezt írtad: "Tudom, hogy nem vagyok fair, tudom, hogy az eszem nem kérhet ilyesmit, a kutya egy pici gombóc volt még és napokig a földön, matracon aludtam vele/mellette, mert nagyon félt, bepisilt. Szobatisztává tettem, foglalkoztam vele sokat"

Most meg ezt:"Nem az én kutyám, s mint írtam, a hugimnak könyörögtem ki, ő szerette volna nagyon. Persze akkor én is támogattam, de tudták, hogy én már eljövök onnan hamarosan, s rájuk marad, belementek. Nyilván törődtem vele, de aztán én eljöttem a családi háztól. Mint írtam, már meg van oldva. Nekem nincs nagy kötődésem a kutya felé, most meg már potenciális veszélyt látok benne a fiam egészségére nézve, így kerülöm. Mint mondtam, nekem a kutya az csak kutya, mindig sz ember lesz előtte."

Kérdező, sokan próbálták neked sokfélekeppen elmagyarázni, de akkor most elmondom egészen keményen: nincs jogod tönkretenni a fiad és a szüleid kapcsolatát.

Nem értelek. Komolyan. Nagyszerű életed van, egy alapvetően egészséges gyerekkel, akivel kapcsolatban az a hír az, ha be kell menni vele a kórházba, nem pedig rutin. Vannak szüleid, akik tevékenyen részt szeretnének venni a gyerek életében és akiknek ráadásul veled is jó a kapcsolatuk. Igen, a fiadnak van egy kisebb egészségügyi problémája, ami logisztikailag megnehezíti a szüleiddel való találkozást, de már az első pillanattól kezdve látszott, hogy számos megoldás kínálkozik erre az apró problémára, amikre szerencsére a szüleid is teljesen nyitottak voltak. Ennyi. Minden megoldódott, szóval fel lehet lelegezni és lehet fontosabb dolgokra koncentrálni.

Azzal, hogy belehergeled magad ebbe a problémába, senkinek nem teszel jót. Se a szüleidnek, akik komoly aldozatokat hoznak azért, mert szeretik az unokájukat és ahelyett, hogy baromi hálás lennél nekik, inkább ilyen hamis dilemmákkal nyúzod őket, hogy nekik akkor most választaniuk kell a kutya meg a gyerek között (pedig nyilvánvalóan ez egy "kecske is jóllakik, káposzta is megmarad" szituáció). Nem teszel jót magadnak se azzal, hogy még továbbra is belelovallod magad ebbe a lábujjköröm-méretű problémába és folyton újabb és újabb aspektusai felett zokogsz krokodilkönnyeket. Igen, pár évig a te szerető családod talán a te sajár otthonodban fog a karácsonyfa alatt ölelkezni és mézeskalácsot zabálni és Mennyből az angyalt hallgatni. Bárcsak többeknek adatna meg ez.

És ahogy már említettem, nem teszel jót ezzel a gyereknek sem. A gyereknek nem attól lesz rossz a kapcsolata a nagyszüleivel, hogy 3 éves koraban nem alhat náluk. A gyereknek attól romlik meg a nagyszüleivel való kapcsolata, ha te folyamatosan azt sugallod, hogy ez egy SZÖRNYŰ dolog és folyamatosan érzi rajtad a feszültséget velük szemben. Ha természetesen kezelnéd a szituációt, akkor a gyerek se problémázna azon, hogy van ottalvós meg nemottalvós nagymamája. Így volt egyébként a mi családunkban is: apai nagymamámnál mindig mi aludtunk ott, anyai nagymamám meg mindig átjött inkább hozzánk. Nem hagyott nyomot ez a velük való kapcsolatomon, mert totál természetesnek éreztem. A fiad is úgy fogja, ha elmagyarázod neki, hogy ebben a szituációban sajnos nincs mit tenni, a házba egyelőre nem mehet be, de kedve se lesz, mert milyen menő játekokat lehet játszani a nagyi udvarán!